Pedig az első tíz perc igazán izgalmas focit hozott a taktikai csata ellenére próbálkoztak a csapatok, azután leült a mérkőzés, s bár a találkozót csak a tévében figyeltem, mégis halmozott érzelemáradat kezdett úrrá lenni rajtam és a szurkolók sokaságán. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy amit a játékvezető az első félidő második felében elkezdett, az nem szolgálhatta a jó focit.
Az addig kisebb szabálytalánság után következett két vitatható itélet,s mindez annyira felpaprikázta a hangulatot, hogy az volt a meglepő, még 22 játékos fejezhette be az első játékrészt. A feszültség pedig egyértelműen a hazaiaknak kedvezett. A második félidő elején a történet csak folytatódott, Živkovičot második faulja sárgát érhetett, igaz, az első is már szigorú volt, így aztán egy rangadót egy ilyen pirossal megpecsételni eléggé szigorú eljárásnak tűnt.
Természetesen a sárga kártyák a folytatásban is jöttek, igaz, már nem olyan mértékben, aztán egy védelmi hiba után az első, majd a második nagyszombati gól. Pedig a dunaszerdahelyi csapat tagjai küzdöttek, harcoltak, de láttuk, valami más is kellett volna. A kedves szlovák tévés kollégák szerint csak a fegyelem, a DAC-szurkolók véleménye alapján más bíró, aki nem állít ki minden Nagyszombatnak fújt találkozón az idényben legalább egy vendég játékost.
Szerintem pedig legalább egy jelzés a tévés kommentátor részéről, amikor 2:0-nal a nagyszombati közönség a magyar verésre szólított fel úgy, hogy a mikrofonoknak köszönhetően Csallóközben, Árván és a Tátrán túl is hallani lehetett. Nem érdekel, hogy volt-e előtte sárga-kék szurkolói provokáció, de ha egy állami intézmény munkatársa ilyenkor nem mond semmit, s néhány pillanat múlva a nagyszombati szurkolók öröméről beszél, akkor neki is pirosat kellenne kapnia. Másként ne csodálkozzunk, hogy a szélsőségek egyre nagyobb teret hódítanak Szlovákiában!
Rajkovics Péter
Ezt már olvasta?
Degusztációs vacsora kézművessör-kóstolóval
Töltsön el egy kellemes estét partnerével vagy jó barátok...
