Minden statisztikát figyelembe véve a nemrég befejeződött volt a DAC legsikeresebb élvonalbeli szezonja. Ön már a múlt idény végétől Dunaszerdahelyen tevékenykedik, tehát hogyan értékelné a mögöttünk hagyott idényt?
„Nagyon jól kezdtük a bajnokságot és remekül is fejeztük be, de a közepén jött egy hullámvölgy. Emiatt van bennem egy kis hiányérzet, hiszen, ha nem lett volna olyan mély ez a hullámvölgy és csak néhány pontot veszítünk, akkor komolyabb nyomást is gyakorolhattunk volna a Slovanra. Gyakorlatilag az idény elején elhúztunk a táblázaton, majd ők tették ugyanezt, az évad vége felé pedig már csak faragni tudtunk a hátrányunkból, ledolgozni nem. Szép eredmény a mindössze hatpontos lemaradás, de jobb lett volna végig a nyakukon lihegni. Nyilván nem lesz könnyű túlszárnyalni az idei szezont, de az embernek mindig szüksége van célokra, amiket meg akar valósítani. A jövő idényre lehetne az, hogy túlszárnyaljuk a mostanit és eggyel előrébb lépjük a tabellán.”
A szezon előtti egyik fő célkitűzésünk a Slovanhoz való közelebb kerülés volt. Annak ellenére sikerült ez, hogy a nemrég véget ért idényben öt fordulóval többet abszolváltak a csapatok, mint egy évvel korábban. Milyen érdemjeggyel fejezné ki a csapat idénybeli teljesítményét, ha az ötös a legjobb, az egyes a legrosszabb értékelés?
„A hullámvölgy miatt csak egy nagyon erős négyessel, hiszen akkor, ott sokszor kaptunk egyest, ahonnan már nehéz volt felállni.”
Kezdjük az egyes csapatrészek értékelését. Mit mondd a védelemről annak fényében, hogy a gólarányunk a klubtörténet legjobb élvonalbeli eredménye?
„A szezon vége felé megváltozott a taktika. Az idény elejétől magas letámadást praktizáltuk, de az említett hullámvölgy során gyakorlatilag ez lett a vesztünk. A rájátszás kezdetére már Bernd Storck is hátrébb rendelte a csapatot, nem támadtunk le olyan magasan. Azt gondolom, hogy a szezon végére egészen jól működött már az a taktika, hiszen az utolsó hat meccsen veretlenek maradtunk és mindössze két gólt kaptunk. Ebben a tekintetben mindenképpen előrelépett a gárda. Meg kell tanulnunk azt, hogyan tudjuk váltogatni, vegyíteni a középpályás védekezést és a labdaszerzések utáni gyors ellentámadásokat, hogy több elem is szerepeljen a taktikai repertoárunkban. Szintén sokat léptünk előre a tizenhatosban való védekezésben. Ez nagyon fontos a csapat számára, hiszen ilyenkor tudni kell higgadtan védekezni.”
Beszéljük a támadószekcióról. Hatvanhat gólt lőttünk, ami a DAC élvonalbeli történelmének legmagasabb száma. Bár Ramirez gólkirályi címe nem jött össze, 16 gólos játékosunk legutóbb 27 éve volt. Mennyire sikerült a legtöbbet kihozni a támadórészlegünkből?
„A magas letámadásnak és az aktív támadófutballnak köszönhetően viszonylag sok helyzetet sikerült kialakítanunk. Ennek köszönhetően elég sok gólt lőttünk. Nyilván a játékosok egyéni képességei is szükségesek, hiszen sok lehetőséget tudtak gólra váltani. Fontos megemlíteni, hogy amikor az ellenfelek kiismerték a játékstílusunkat, akkor gyors ellentámadásos taktikával álltak fel ellenünk. Az átmenetek – támadásból védekezésbe és fordítva – nagyon sokat számítanak a futballban. Ebben még javulnunk kell. Gyakran folyamatosan támadtunk, próbáltunk lehetőségeket kialakítani, ami nyilván kockázattal jár, hiszen leszűkül a terület, és ilyenkor egy-egy passz akár végzetes is lehet. Példaként felhoznám a Nagyszombat elleni idegenbeli összecsapást, ahol 3:2-es vereséget szenvedtünk. Akkor gyors ellentámadásokat követően szerezte a góljait az ellenfél. A támadójátékunk az egész szezon során jó volt, de meg kell tanulnunk a támadásból a védekezésbe való átmenetet. Ha sikerülne a góllövő formánkat átmenteni a következő idényre és lecsökkenteni a kapott találatok számát, akkor ez lehet a siker egyik kulcsa.”
Mennyire függött ön szerint össze, hogy akkor jöttek a rosszabb eredmények, amikor a járvány miatt a szurkolóink kiszorultak a stadionból? Mennyire hiányoztak a csapatnak?
„Amikor egy gárda hullámvölgyben van, akkor mindig kell valami, ami elmozdítja a holtpontról. Azt gondolom, hogy egy ilyen fiatal csapatnak, mint a miénk, kimondottan jó lett volna, ha vannak szurkolók a stadionban, hiszen egy ilyen helyzetben ők tudnak segíteni. Nyilván így is éreztük a támogatásukat, de például, ha mondjuk a Szered elleni aranyosmaróti mérkőzésen jelen van két-háromszáz szurkoló, akkor lehet, hogy nem kapunk ki. Sok fiatal futballistával rendelkezünk. A pályán talán nem volt elég rutinos labdarúgó, akik ki tudták volna rángatni a gárdát a hullámvölgyből. A szurkolók viszont nem lehettek jelen a stadionban, így ők sem tudták. Szerintem ezzel legalább 4-5 pontot elvesztettünk. Sajnos ezek a dolgok összefüggenek. Ez nem kifogás, hanem tény, amit végre ki lehet mondani. Egyértelmű, hogy a DAC fizetett rá a legjobban az üres stadionokra. Nyilván ez a dolgok gazdasági oldalára is igaz, de az a támogatás, amit a szurkolóinktól kapunk, az nemzetközi hírű.”
Márciustól Kalmár Zsolt csapatkapitány játékát is nélkülöznünk kellett. KI lehet pontokban fejezni az ő hiányát?
„Szerintem nem. Zsolti is velünk volt néhány balul végződő meccsen is, mint a már említett, Szered elleni összecsapáson, de tény, hogy az ő és Eric Davis kiesése nagyban hátráltatta a gárdát, hiszen kulcsemberekről van szó. Emberileg és játéktudásban is nagyon hiányoztak. Mindegyik kulcsjátékos sérülés fájó, de szerintem ezt nem lehet pontszámokban kifejezni. Jó játékosok vannak a keretben, akik hozzá tudtak tenni az együttes teljesítményéhez.”
Melyik játékosokra támaszkodhatott leginkább a szezon során?
„Nem szeretnék kiemelni senkit, de van három tapasztaltabb játékos, akikre végig számíthattam: Balić, Kružliak és Davis. Egyúttal Zsolt hiányában ők a csapatkapitányok is, igyekeztem velük mindent egyeztetni, megbeszélni. A játékukkal és az öltözőben is sokat segítettek az egész szezon során.”
Egy éve dolgozik Dunaszerdahelyen. Volt olyan dolog, ami meglepte a szlovákiai élvonalban?
„Nem ismertem jól az itteni bajnokságot, ezért az elején inkább csak megfigyeltem a dolgokat. Nem lepett meg semmi, mivel nem ismertem az itteni viszonyokat, nem volt összehasonlítási alapom. Két dolog azonban nagyon tetszik. Az egyik, hogy mennyire bátran nyúlnak a fiatalokhoz. A mi csapatunkból megemlíthetném példaként a 2002-es születésű Sebastian Nebylát, aki elég sok lehetőséget kapott. Legutóbbi ellenfelünk, a Nagyszombat a 2003-as Sebastian Kóšát a kezdőcsapatba nevezte, szóval bátran építenek a fiatalokra. A másik dolog, ami tetszik, hogy jó iramúak a meccsek, a csapatok nem bonyolítják túl taktikailag a játékot, azt a fajta futballt vállalják fel, amit ők tudnak. Ezáltal a legtöbb összecsapás nyílt, élvezhető.”
Személy szerint önnek mit adott a DAC-nál töltött eddigi egy év?
„Nagyon sokat. Rengeteget tanultam Bernd Storcktól, sok remek dolgot láttam tőle. Az itteni szerepvállalásom megerősített abban a hitben, hogy a korosztályos magyar válogatottaknál végzett munka használható a felnőtteknél is. Számomra ez nagyon sokat jelent, mert rengeteget gondolkodtam azon, hogyan lehetne átültetni az ottani munkát klubszintre is. Érzelmi oldalról nagyon nagy dolog volt megélni a szurkolóktól kapott szeretetet. Hatalmas érzés magyarként a kispad előtt állni és hallgatni a Nélküled című számot, amely több ezer torokból visszhangzik. Jól érzem magam Dunaszerdahelyen, sok jó embert ismertem meg itt. A klubnál mindenki azon dolgozik, hogy a DAC-nak minél jobb legyen.”
Mit tervez az elkövetkező néhány hétnyi szünetre?
„Nagyon szeretnék pihenni, továbbá külföldre utazni és a gyermekeimmel elmenni a Balaton-partra. Nyilván nem olyan sok a háromhétnyi szünet, de megpróbáljuk kihasználni. Az első 3-4 napban próbáltam alaposan kialudni magam, hiszen az utóbbi időben rengeteg dolgom volt vezetőedzőként. Bár ez nem volt egyszerű időszak, rengeteg segítséget kaptam a stábtagoktól, többek között Czuczi Matyitól, Gábriš Csabától és Martin Raškától. Bár a döntéseket nekem kellett meghozni, mindenki felelősséget érzett a saját területe iránt. Végig úgy éreztem, hogy remekül képes együtt dolgozni a stáb.”
Június 14-én veszi kezdetét a nyári felkészülés. Mi a terv?
„A háromhetes szünet sem múlhat el munka nélkül. Néhány játékos a válogatottbeli kötelezettségeit teljesíti, a többieknek pedig június elejétől már dolgozniuk kell magukon az egyéni edzéstervek alapján, hiszen nem szeretnénk a nulláról kezdeni a felkészülést. Remélhetőleg öt és fél hetünk lesz az első mérkőzésig, de ha csak három és fél hét lenne, akkor sem a legelejétől kellene kezdeni az erőnlét felépítését. Június 14-én elkezdjük a felkészülést a MOL Akadémián, majd 18-a és 25-e között ismét elutazunk Fügenbe összpontosításra. Tavaly is ott voltunk, és rendkívül szép környezetben készülhetünk a megmérettetésekre. A felkészülést edzőmeccsek is színesítik, többek között a Red Bull Salzburg együttesével is megmérkőzünk. A további programot annak függvényében kell kialakítani, hogy mikor játsszuk az első tétmeccset.”
dac1904.sk
