Back to top

„Ne elégedjenek meg részigazságokkal”

Publikálva: 2021, október 24 - 14:31
Keresztény értékközvetítés címmel szervezett október 20-án médiatalálkozót és műhelyfoglalkozást a Remény felvidéki magyar katolikus hetilap a dunaszerdahelyi Szent Erzsébet Főiskolán. A találkozó célja egyfajta helyzetelemzés is volt, miképp látja, illetve láttatja magát régiónkban a katolikus sajtó.
„Ne elégedjenek meg részigazságokkal”

„Európa jelenlegi válság tüneteinek legfőbb oka az, hogy igen sok kortársunk elvesztette a kapcsolatát az objektív igazsággal és az objektív valósággal. Azzal a valósággal, amelyet nem társadalmi erőviszonyok vagy érdekek határoznak meg, amelyet nem lehet parlamenti szavazásokkal módosítani, ami nem pusztán szubjektív vélemény” – fogalmazott bevezetőjében Mahulányi József, a Remény hetilapot kiadó Glória Társulat elnöke, nagymegyeri esperesplébános. Majd idézte Szent II. János Pál pápa Fides et Ratio kezdetű buzdítását, miszerint „az emberek lelkiismeretének formálását és gondolkodásuk alakítását segíteni sohasem elhanyagolható feladat. A hiteles kommunikáció bátorságot és céltudatosságot kíván. Elszántságot követel azoktól, akik a média világában dolgoznak, hogy a rengeteg információ terhe alatt ne fáradjanak el, és ne elégedjenek meg részigazságokkal vagy előzetes információkkal. Épp ellenkezőleg, az emberi élet értelmére, a személyes és társadalmi lét végső alapjára irányuló kérdés kutatására és terjesztésére van szükség.”

Mahulányi József rövid felvezetőjében egyben utalt azon egyházi dokumentumokra is, amelyek a tömegtájékoztatásról szólnak, s egyben iránymutatók azok számára, akik a médiában dolgoznak.

„Sokszor halljuk: »társadalmunk súlyos erkölcsi válságban van«, és ennek kapcsán egyesek az értékrendszerek átrendeződéséről, sőt többen akár értékválságról is beszélnek” – fogalmazott köszöntőjében A. Szabó László, Dunaszerdahely város alpolgármestere, aki szerint manapság az álhírek és a rémhírek szövevényes világát éljük, ahol egyes emberek szóbeszédekre és mendemondákra alapozva gyakorta mondanak véleményt, sőt ítéletet mások kapcsán.

„Sajnos a közösségi hálón egyre jobban burjánzanak az efféle vadhajtások, de mivel a sajtó sem mentes az ilyenfajta hírektől, így aztán még inkább hangsúlyoznunk kell az írástudók felelősségét” – mondta az alpolgármester.

A. Szabó László szerint épp ezért sem mindegy, mi jelenik meg a nyomtatott és az elektronikus felületeken, mert „egyáltalán nem mellékes, mi táplálja, vagy éppen mi mérgezi közösségünket”. Ráadásul azért sem, hiszen cselekvésünket az értékrendünk határozza meg, s „ezért a család, az iskola, az egyház, a sajtó és nem utolsó sorban a közszereplők kiemelt feladata elérni, hogy az emberiség célja ne csak a túlélés legyen, hanem az értékteremtés és az értékvédelem is, valamint azt, hogy a hiteles értékközvetítésnek legyen egyértelmű közösségfejlesztő funkciója.”

Herdics György, a Remény katolikus hetilap főszerkesztője videóüzenetben köszöntötte a műhelymunka résztvevőit. Véleménye szerint az információk hitelessége mindig a forrástól függ, s noha Gutenberg találmánya nagyszerű vívmány volt, ma számos negatívumát is megtapasztaljuk, értve ez alatt, hogy korunk „ragyogása nem annyira természetes fény, hanem nagyon sok esetben mesterséges”.

„Szinte már közhelynek számít, hogy az utóbbi néhány évtizedben olyan mértékű kommunikációs viharban létezünk (...), amire korábban nem volt példa. Ám a ránk zúduló tartalom azonban egyre kevésbé jelent valódi tudást a világról, és arról, Aki azt mozgatja. (...) Az okok mögött ismét csak a forrást kell keresnünk. Olyan világban élünk, amelyben minden állítás igaznak vélhető, és igaznak vélhető minden állítás cáfolata is.

A keresztény újságírás feladata az, hogy elfogadja ezeket a tényeket, lássa, felismerje ezt, és az elemeket harmóniába állítsa. (...)  Feladatunk nem az, hogy esztelenül kiszolgáljuk az olvasóközönség percenként változó mindenféle igényeit – erre, idézőjelbe téve, hivatott a bulvár. Nekünk hűnek kell maradnunk az igazsághoz, és mi, akik keresztény újságírással foglalkozunk, egyértelműen azt mondjuk, hogy ez az igazság nem más, mint Krisztus”

– összegezte a találkozó lényegét Herdics György.

Őt Albán József, a Remény főszerkesztő-helyettesének Kinn is, benn is. Sajtó a hit és a kultúra peremvidékén című előadása követte. „Ahhoz, hogy a rengeteg ötlet, útkeresés, téma, lehetséges kérdésfelvetés útvesztőjében ne vesszünk el, amikor a keresztény sajtóról beszélünk, ahhoz rögtön az elején fel kell tennünk négy kérdést. Ezek így hangzanak: kinek írjunk, mit írjunk, hogyan írjunk és miért írjunk” – jelezte a résztvevőknek a főszerkesztő-helyettes.

Mint Albán József kifejtette, nem vállalkozik arra, hogy ezekre választ adjon, hiszen mindegyik kérdéssel napokat, tudományos konferenciákat lehetne megtölteni. Sokkalta inkább arra próbált összpontosítani, irányokat felvillantani, esetleges szubjektív véleményt megfogalmazni, hogy azt fogalmazza meg, hogy – csak az első kérdésre szűkítve mondanivalóját – kinek is írjunk.

Nem könnyű erre válaszolni, s ennek okai többrétűek, fogalmazott Albán. Hozzátéve, már csak azért sem, mert sajnos az elmúlt időszakban odáig jutottunk, hogy a keresztény kultúra szubkultúrává, vagyis a társadalom egy csoportjára jellemző sajátos szokások, szabályok, meggyőződések rendszerévé vált. Furcsa ezt kimondani egy olyan Európában, egy olyan társadalomban, amely magát kereszténynek mondja, mert kereszténynek hiszi, fogalmazott.

„Kinek is írunk tehát?” – tette fel a kérdést végül, megválaszolva azt. – „Annak, aki a szubkultúra része, aki kinn is, benn is van. Annak írjunk, aki bizonyos szempontból kinn van a »domináns« társadalomból, mert keresztény. S annak, aki benn van a domináns társadalomban, mert ember. Mert pedagógus, mert árufeltöltő, mert apuka, mert anyuka.” Aki aztán továbbadja az örömhírt, tette hozzá Albán József.

Pomichal Krisztián, a Magyar7 újságírója Mindennapi kihívásaink címmel tartott beszámolót a tudatos médiafogyasztásról, illetve a média veszélyeiről. De ki is tekinthető manapság tudatos médiafogyasztónak – tette fel a kérdést.

Mert mindez nem az iskolázottságon múlik, jelezte, hanem elsősorban azon, az illető képes-e a valós tények és a fikció megkülönböztetésére a sajtóban. Példaként a Covid–19-járvány körüli kaotikus híráradatot említette, de hozzátette azt is, hogy ott kell lenni a készségnek, hogy észrevegyük, amikor kereskedelmi üzenetekkel bombáznak bennünket. Szó volt a független újságírásról, az objektív igazságkeresésről, de az igazság relativizálásáról is.

„Gyakorlatilag azonban bárki gyárt ma már tartalmat. Tartalmat gyártunk egy Facebook-poszttal, egy fényképpel, de akár egy megosztással is. Mindez pedig erősen érezteti a hatását a médiában is, hiszen a háttérbe szorulnak a hagyományos médiumok”,

fogalmazott, megjegyezve, hogy ez rendkívüli módon érinti a fiatalokat, akik alig néznek televíziós hírműsorokat, s a nyomtatott médiumok is lassan kiveszőben vannak, csökken a lapok példányszáma. Mindezt csak felgyorsítja, hogy az emberek az információikat már nem a hagyományos sajtótermékekből gyűjtik-szerzik, hanem a közösségi portálok hírfolyamából merítenek. 

Nagy Attila, portálunk főszerkesztője ezen közösségi oldalak kihívásairól és lehetőségeiről beszélt, idézve Tony Robbins gondolatát, miszerint „nem az információ korában, hanem a szórakoztatás korában élünk”.

A dunaszerdahelyi városi portál vezetője a közösségi hálózatokat mint internetes struktúrákat elemezte, azok főbb jellemzői szerint. Így szó volt többek között a Barabási-féle hálózatok tudományáról, a csomópont szerepekről, vagy a közösségi hálón jelenlévő generációk és személyiségtípusok jellemzéséről is.

„Noha a közösségimédia-felületeken tömegek elérése hasznos is és lehetséges, mégis döntenünk kell, mit szeretnénk: nagy rajongószámot, vagy inkább kevesebb, de valódi tartalomfogyasztót elérni. Mindezt úgy, hogy tudjuk, egy olyan cég homokozójában játszunk, ahol a konzervatív értékek nem mértékül, hanem letiltható tartalmul jelen(het)nek meg”

– figyelmeztetett Nagy Attila. A kulturális marxizmus, a neorasszista ideológia vagy a genderideológia kapcsán Rod Dreher amerikai publicistát idézte, miszerint egy „új, emberellenes civilizáció épül a technológia köré, s a technológia által kikényszerített társadalmi konformitás elnyomja a belső vitákat.”

A workshop izgalmas részét a vitának és az eszmecserének helyt adó műhelyfoglalkozás követte, ahol a résztvevők konklúzióként, zárótételként azt fogalmazták meg, hogy

a felvidéki magyar keresztény újságírók számára is fontos lenne, hogy tudjanak egymásról, hogy értékeiket „össze tudják csatornázni”, akár egy hálózat részeként, illetve az új technológiákat megfelelő módon használva térképezzék fel és értékeljék újra lehetőségeiket.

A szervezők még az előadások kezdetén jelezték, hogy Hideghéthy Andreának, a felvidek.ma felelős kiadójának az Érték-Rend – kereszténységről, családról és közösségről a Felvidéken című beszámolója betegség miatt a következő, hasonló témában szerveződő Remény-műhelyfoglalkozáson lesz megtartva.

(nagy, fotók: a szerző és Bartalos Nikolas)

Ezt már olvasta?