Milyennek álmodta meg az új igazgató a Csallóközi Népművelési Intézetet?

Miért pályázta meg az igazgatói posztot?

Ha tömören akarnék fogalmazni, azt mondanám, húsz év után elfogytam Szarvason. Szinte szünet nélkül dolgoztam. Nemrégiben új vezetése lett a színháznak, és az elképzeléseikkel nem mindenben értettem egyet, ezért átgondoltam a dolgokat. Amit eddig csináltam azt szerettem, az szép volt, de nem biztos, hogy olyan dolgokba akartam volna belemenni, amikben nem éreztem volna jól magam. Hogy eljövök Szarvasról, azt már jóval előbb eldöntöttem, mint ahogy meghirdették ezt az igazgatói pályázatot. Az eredeti tervem egy egyéves pihenő volt, de mikor felhívták a figyelmemet arra, hogy vezetőt keresnek a népművelési intézetbe, elolvastam a pályázati kiírást és izgalmasnak tűnt. Rögtön elkezdtem ötletelni, jegyzetelni, hogy mi mindent lehetne csinálni. Aztán úgy döntöttem, hogy az egészet lefordítom szlovákra is, és benyújtottam a pályázatomat. Heten indultunk, egy pályázatot érvénytelenítettek, s végül hatan mérettettünk meg, transzparens módon.

Jól feltételezem, hogy innovatív elképzelésekkel állt elő, és azokba is beleviszi a színházat?

A Csallóközi Népművelési Központ feladata, hogy a magas kultúrát támogassa. Hatvannégy település és négy város alkotja a Dunaszerdahelyi járást, ami a hatásköre. Most éppen a polgármesterekkel találkozom, hogy megtudjam, kinek mire lenne szüksége, hol mekkora a színpad, milyen rendezvényhelyeik vannak. Őszintén szólva meglepődve, de örömmel fogadják az érdeklődést. Első körben szeretném megtalálni azokat az itteni művészeket, a kultúra minden ágában, akik nívós szinten alkotnak. A műkedvelő fiatalokat és felnőtteket is be kívánom vonni központunk munkájába, örömmel fogadjuk az amatőr színjátszócsoportokat, a zenészeket. Azt tapasztalom, hogy az itt született fiatalok, a lehetőségek hiánya miatt, mivel csak két színházunk van, sokszor elmennek külföldre, leginkább Magyarországra. Jól emlékszem arra, hogy mikor előálltam a Nyárasdi Színházi Esték ötletével, sokan el akartak tántorítani, mondván senki sem fog eljönni. S lám az első előadáson rögtön ezer néző volt. Önerőből, szponzorok segítségével csináljuk már tizenegy éve, talán, ha kétszer kaptunk rá támogatást. Ha Nyárasdon sikerült felélénkíteni a kultúrát, bízom benne, hogy itt is menni fog.

Említette, hogy sorra keresi fel a polgármestereket. Ha megismeri az igényeiket, konkrétan a településekre szervezne programot?

Nem a programszervezés a lényeg, hanem az, hogy együtt dolgozzunk. Az alapkoncepcióm, hogy az egyes művészeti ágakban megkeresem azokat a fiatalokat, akiknek van szabad kapacitásuk és a települések a lehetőségeikhez, a színpad méretéhez képest összedobnak egy költségvetést, amiből létrejönnek produkciók – koncertek, előadások, tárlatok. A lényeg, hogy az itteni tehetséges fiatalok kapjanak bemutatkozási lehetőséget. Ezek a produkciók aztán körbeutazzák a településeket, vagyis nem egy alkalomra készülnek. Értéket és megélhetést teremthetünk ezzel az itteni fiataloknak, hogy ne menjenek el, hanem tehetségüket itthon kamatoztathassák.