A lezárások, szabályozások sokszor éppen a gazdaság legsérülékenyebb rétegét érintették a legfájóbban, s még mi demokráciát pártoló állampolgárok sem értettük, mi történik a kormány ülésein. Azt viszont láttuk, éreztük, ha nem is mondják ki olyan hangosan a nagyhatalmak és világszervezetek, világháború zajlik.
Más, mint a korábbiak, itt az ellenség közös, de láthatatlan, az áldozatok számát minden ország csökkenteni szeretné, de a béketárgyalásokra esély sincs.
Ettől függetlenül vagy éppen ezért még fontosabb, hogy megőrizzük az ünnepek varázsát, legyen feltöltődés és remény a karácsonyunkban. És az odáig vezető napokban is mondjunk hálát azért, ami megadott, függetlenül attól, hogy mennyire játszik fontos szerepet életünkben a hit, figyeljünk oda a mi ünnepünkre. A karácsony ugyanis közös pont az életünkben, annyi mindent koptattak már ki a naptárokból, de a tél kezdetén még a szeretet ünnepe,
Jézus születésnapja itt maradt számunkra.
A mi ünnepünk pedig azt is jelenti, hogy függetlenül mindentől utat mutat, közelebb visz azokhoz, akikhez tartozunk.
Keressük és találjuk meg a saját békénket,
hagyjunk teret annak, hogy beengedjük, ahogy Füst Milán is megírta: „Mintha egy kis időre elengednénk e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit, s nagy csend állna meg feletted a levegőben, s fejed felett kigyúlnának újra régi csillagaid, amelyeket úgy megcsodáltál valamikor... S azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál s íme észreveszed őket újra.”
Rajkovics Péter
Ezt már olvasta?
A húsvéthétfői öntözés csallóközi hagyományáról
Húsvéthétfő az ünnep kis nyolcadának az első napja. Az...
