Csak pár hete dolgozik az akadémiánkon. Milyenek az eddigi benyomásai?
„Nagyon tetszik itt. Elég, ha megnézzük az összes edzőpályát és a stadiont, ahol az A csapat játssza a meccseit. Egy nagyon minőségi háttér épül itt, ami természetesen elengedhetetlen az én munkámhoz.”
Élete nagy részét Angliában töltötte, majd jött egy lehetőség az Arsenal görögországi akadémiájában dolgozni, most pedig Dunaszerdahelyen van, ami egy eléggé érdekes pályafutást sejtet. Mi ennek a döntésnek a háttere?
„Ha azt mondjuk valakinek, hogy Szlovákiába megyünk dolgozni, az szkepticizmust szülhet, de amint meglátjuk a DAC-ot és találkozunk olyan ambiciózus emberekkel, mint Világi Oszkár, Jan Van Daele vagy Mark-Andre Kriegl, akik fejlesztik a klubot, akkor mindjárt más a kép. Kiválóak a feltételek, és én pedig nyitott vagyok bármire. Óriási bónusz, hogy mindent a saját elképzelésünk szerint kezdhetünk felépíteni, és azt tehetünk, amit akarunk, majd pár év múlva átadhatjuk ezt a munkát további embereknek, akik felvirágoztathatják. Ha összehasonlítom a dunaszerdahelyit a görögországi, Arsenalnak végzett munkámmal, akkor azt mondanám, hogy ott már minden ki van gondolva, és minden a megszokott módon történik. Valamit kicsit meg lehet változtatni, de általánosságban az a jellemző, hogy be kell tartani a megszokott módszereket, amelyek az A csapat érdekei alá vannak rendelve. Itt egy üres tábla vár minket, és egy teljesen új, komplett rendszert lehet kidolgozni.”
Már említette az Arsenalnál szerzett tapasztalatait. Hogyan került a londoni csapat kötelékébe?
„33 éves voltam, amikor befejeztem az aktív pályafutásom. Kivettem egy év pihenőt, elvégeztem az edzői kurzusokat. Amikor ismét azt éreztem, hogy visszatérhetnék a labdarúgás körforgásába, a Fulhamhoz mentem, ahol ingyen edzősködtem. Aztán egyszer megszólalt a telefonom, és felajánlottak egy helyet az Arsenalnál azzal, hogy vezethetem az európai, pontosabban a Görögországban található akadémiájukat. Nagyon akarták, hogy rábólintsak az ajánlatukra, amit az is alátámaszt, hogy milyen gyorsan eljutottam Görögországba. Négy hét elteltével már normálisan dolgoztam, majd később a családom is követett. Négy évet töltöttem ott. Pontosan olyan szellemben neveltem a játékosokat, hogy illeszkedjenek az Arséne Wenger által irányított A csapat játékstílusába: nagyon technikás, gyors és fordulékony futballistákat képeztünk.”
Ki játszotta a legfontosabb szerepet a Dunaszerdahelyre való érkezésében?
„Mindenképpen a klub játékosmegfigyelője, Mark-Andre Kriegl, aki látta a Görögországban elvégzett munkám eredményét. Ismerte egyes játékosok attribútumait, akiket az én vezetésem alatt termelt ki az ottani akadémia. A DAC filozófiája a fiatal játékosok nevelésén alapszik, amelyhez természetesen elengedhetetlen a minőségi akadémia, és ebben egyeztek az elképzeléseim a klub vezetőiével. Kétszer vagy háromszor jártam itt egyeztetni a dolgokat, Jannal és Markkal őszinte beszélgetéseket folytattunk. Elmondtam nekik, hogy szerintem hol tart most az akadémia, és egy reális képet mutattam nekik arról, hova juthatnánk.”
Pontosítaná, hol tart jelenleg az akadémiánk, és esetleg, hogy milyen tervei vannak vele?
„Ez a projekt még csak kezdeti fázisban van. Fontos, hogy több fiatal futballistát hozzunk az egyes kategóriákba – ez a feltétele annak, hogy hivatalos akadémiánk legyen. Nagyon nehéz lesz elkezdeni építkezni, amit el is mondtam Marknak és Jannak is. Nagyon sok időt fog majd ez igénybe venni, de valahol el kell kezdeni. A második lépés az lesz, hogy mindegyik kategóriából kiválasszuk a legtehetségesebbeket, mert ezek a labdarúgók csak akkor fognak fejlődni, ha kizárólag a legjobbakkal gyakorolnak. Ha gyengébbekkel edzenek, akkor ebben a korban nagyon gyorsan az ő szintjükre süllyednek, és ez probléma. Dunaszerdahelyen ilyen módszerrel az U19-es, U17-es és az U16-os gárdával kezdünk dolgozni, átültetjük az edzésmódszereinket, és nem csak azt. A kiváló képesítés az első számú prioritás, amelyet szintén be kell biztosítanunk. A labdarúgók minőségi fejlesztésének része az iskola fontossága, hogy a szülők bízzanak a projektünkben, és ne féljenek elhelyezni itt a gyermeküket. Az esély, hogy a fiatal játékos sokra viszi és a labdarúgásból fog megélni, kicsi. Arra még kisebb az esély, hogy egy fiatalnak a futball mellett soha ne kelljen majd dolgoznia. Ezért az iskola a legfontosabb, csak azután jön az edzés. Az akadémiát ezért vagy futballisták, vagy olyan emberek hagyják majd el, akik teljesen felkészültek a való életre azzal, hogy mi megadtuk nekik a tudást, hogyan vitelezhetik ki ezt.”
A szlovák élvonalban a Trencsén több külföldi csapattal is együttműködik. El tudna képzelni valami hasonlót a DAC-nál is?
„Nem elleneznék egy Arsenal – DAC együttműködést. Ha valami ilyesmi létrejönne, az egy hatalmas plusz lenne, de sajnos pillanatnyilag ezt nem lehet megígérni. Meglátjuk, mi lesz. Ha egyszer távozom innen, szeretnék itt hagyni egyfajta kisebb Bibliát – egy könyvet az összes tudásommal, hogy a többi edző fejlődhessen. Ez egy reális ígéret lehet.”
A fiatal játékosok a klubfilozófia szerves részei. Láthatjuk azt hétről hétre az A csapatban, amely tele van fiatal labdarúgókkal. Kiket néz szívesen?
„Azokat, akik az én akadémiámtól érkeztek (nevet). Marco Rossi fiatal játékoskerettel rendelkezik, amely tele van energiával és győzni akarással. Tetszik, hogy ő egy olyan edző, aki mindenkinek lehetőséget akar adni, akinek van rá. Ez rendkívül fontos, hiszen csak így fejlődnek a fiatalok.”
Angliában önt labdarúgóként is sokan ismerik. Elevenítse fel olvasóinknak a pályafutását!
„Azt, amit magamról elmondok, még Angliában sem tudják sokan, hiszen talán mérgesek lennének, de a Tottenhamnál kezdtem, ahonnan a legnagyobb rivális Arsenalhoz szerződtem. Ott fejlődtem, és szép éveket töltöttem Londonban. Főleg az ifjúsági FA Cup-ban való diadal volt különleges dolog. Nem tartott sokáig, és jött az ajánlat az első csapattól, amit természetesen elfogadtam. 19 évesen már a felnőtt együttessel gyakoroltam. A mérkőzések legnagyobb részét a kispadról követtem végig, hiszen a védőket nem gyakran cserélgetik az edzők, amíg nem muszáj, de így is egy csodálatos tapasztalat volt az az időszak.”
A világ egyik legelismertebb edzője, Arséne Wenger kezei alatt dolgozhatott. Milyen volt?
„Amikor a klubhoz érkezett, mindenki gondolkodását megváltoztatta. Egyszerre minden professzionális lett – olyan, mint amilyen ma is. A futballisták pontos programmal, diétával és individuális időbeosztással rendelkeznek. Az olyan szokások, mint az esti szórakozás, egyszerre eltűntek. Nagyon izgalmas volt figyelni a munkáját. Az én helyzetem azonban változatlan maradt. A kispadon ültem, és vártam a lehetőségre, mely el is érkezett egy átigazolás formájában. Bár szeretett volna megtartani az Arsenal, 21 esztendős voltam, és futballozni akartam. Ezért úgy döntöttem, hogy a Queens Park Rangers együtteséhez szerződöm, ahol végül 10 évet töltöttem. A pályafutásom végén még a Yeovil Town-hoz írtam alá, ahol másfél év után szögre akasztottam a stoplist.”
Sok sportolónak gondot okoz a pályafutása után visszatérni a civil életbe, és gyakran balszerencsésen is végződnek ezek a próbálkozások. Mi játszódott le az ön fejében?
„Nem volt egyszerű dolog, hiszen tizenkét éves koromtól mindennap futballoztam egészen 33 esztendős koromig. Azt éreztem viszont, hogy pihenésre és változásra van szükségem. Érdeklődni kezdtem a pénzügyi szektor iránt, több kurzust is elvégeztem, okleveleket szereztem. Az, hogy eltávolodtam a labdarúgástól, segített. Egy teljesen más dologba fogtam, és a labdarúgástól való eltávolodás volt a legjobb döntés. Amikor ismét éreztem, hogy hiányzik a foci, a Fulham csapatához igazoltam, ahol ingyen edzősködtem. Majd egyszer megcsörrent a telefonom, és munkát ajánlottak a már említett Arsenal-akadémiában, majd az utam ide vezetett.”
Az edzői munkájában segített az a tény, hogy söprögetőként szerepelt, így tudnia kellett jól olvasni a játékot?
„Mindenképpen, hiszen a söprögetők általánosságban nagyon intelligensek. Amikor futballoztam, az volt a dolgom, hogy előre lássak, mentsek és kommunikáljak a védelemmel. Ebből a szempontból ez nagy segítség volt. Kár, hogy nem csináltam meg ott az edzői licenceket, ahol futballoztam. Meg vagyok arról győződve, hogy sokkal jobb labdarúgó vált volna belőlem, hiszen a futballt egy teljesen más perspektívából követtem figyelemmel.”
Mivel kell ön szerint rendelkeznie egy jó játékosnak?
„A mai futballban mindenek előtt technikásnak, intelligensnek kell lennie, és egy-két érintése kell játszania. Természetesen a labdarúgásban négy nézőpont a legfontosabb, amelyeknek automatikusnak kell lennie egy játékosnál: mentalitás, technika, taktika és kondíció. De ha a futballista rendelkezik ezekkel, akkor elég nagy esélye van arra, hogy sokra viszi.”
Egykori csapattársai közül kiknél voltak a leginkább kifejlődve ezek a képességek?
„Dennis Bergkamp nevét kell mondanom. Technikailag briliáns, intelligens, olyan passzokat látott, amelyeket más még csak elképzelni sem tudott. Röviden olyan dolgokat csinált, amelyeket mások nem voltak képesek, és ehhez még remek mentális oldal is párosult.”
Ki tudná választani azok közül a legjobbakat, akiket edzett?
„Többen pont abban a korban vannak, amikor kapcsolatba kerülnek az első csapattal. A DAC-nál ez Marko Divković és Esmerald Aluku, akikre nagyon büszke vagyok, plusz tovább három labdarúgó a tartalékcsapatban. Viszont el kell mondani, hogy ez az egész akadémia munkáját dicséri tőlem egészen addig a néniig, aki az öltözőket takarítja. A csapatban mindenkinek megvan a pótolhatatlan feladata.”
Miben más az Arsenal akadémiája a többitől?
„Az edzésmetódusok mindenhol ugyanolyanok, vagy legalábbis nagyon hasonlóak. Egy fiatal játékosnak az a fontos, hogy lássa az útját az A csapatba. Az Arsenalnál ez így van. Ha megkérdezik, melyik klub hozza a legtöbb fiatal játékost, akkor a válasz az Arsenal. A DAC-nál is hasonló ez, hiszen az akadémia néhány növendékét viszont láthatjuk a felnőtt csapatban. Ez egy hatalmas plusz a klubnak és egy óriási motiváció mindegyik fiatal játékosnak.”
Ellentétben velük önt mi motiválja? Milyen ambíciókkal érkezett?
„Az elképzelésem szerint 3-5 év múlva szeretnék valamit felépíteni Dunaszerdahelyen, majd összecsomagolni és máshova menni és ott bővíteni. A távolabbi jövőbe tekintve az a célom, hogy menedzser-edző legyek. De fokozatos lépésekkel kell ezt elérnem. Pontosan meg kell tanulnom, mi hogyan működik fentről lefele. Ez az út vezet a sikerhez.”
Mit gondol azokról a menedzserekről, akik a pályafutásuk befejeztével azonnal az edzői pályára lépnek?
„Ez bonyolult, de tetszett, ahogyan Steven Gerrard csinálta, aki elutasított több megkeresést is, amelyek felnőtt csapatokhoz szóltak. Ellenkezőleg, a Liverpool U18-as csapatának edzője lett, hogy megtanulja más szempontból szemlélni a focit. Ez mindig egy természetesebb fejlődés, mint egyenesen fejest ugrani belé. Aztán megtörténhet, hogy leég valaki, és többé nem kell majd.”
Az utolsó kérdésre már talán tudjuk a választ, de mégis megkérdezem: van kedvenc menedzsere?
„Arséne Wenger 21 éve van az Arsenalnál. Számomra pont ő az, aki megváltoztatta a labdarúgás stílusát, mentalitását. Ő mindenen keresztülment. Kisbusszal hordta a gyerekeket edzésre, előkészítette a ruhákat, röviden felküzdötte magát, mert volt egy konkrét célja, és ezért számomra ő az elsőszámú menedzser. Nem lesz egyszerű pótolni őt, hiszen több funkciót végez egyszerre. Bár a szurkolók egyre erősebben a váltás mellett vannak, ez egy bonyolult folyamat a klub számára. Természetesen figyelemmel követem az újakat is, mint például Guardiola, vagy Klopp, és az ő módszereik viszik előre a csapatot. Igyekszem tőlük is tanulni valamit, de jobban koncentrálok inkább arra, hogy valami különlegeset és sajátságosat hozzak létre.”
Forrás: fcdac.sk
