Marin Ljubičićnak egy üdülőközpont az otthona

Vezetéseddel a csapat történelmi sikert ért el, huszonöt hosszú év elteltével ismét kijutottunk az európai kupaporondra. Hogyan tekintenél vissza az egész szezonra?

„Nagyon boldogok vagyunk, amiért sikerült megszereznünk a tabella harmadik helyét és bejutottunk az Európa-ligába. Úgy tekintünk erre a sikerre, mint az elmúlt idény ajándékára a klub, a játékosok, a város és a szurkolók számára. Most szabadunk van, kicsit kifújhatjuk magunkat, majd kezdődik a felkészülés. Nagyon büszke vagyok az együttesre és a csapattársaimra, akikben a sikertelen találkozókat követően is hittem.”

A mondás szerint mindig a legutolsó lépés a legnehezebb, ám ránk pont a fordítottja volt az igaz. Rózsahegyen osztálykülönbséggel győztünk, és jöhetett az ünneplés…

„Azt a találkozót megelőzően három meccslabdánk is volt, ám egyiket sem sikerült kihasználnunk. Az utolsó összecsapáson azonban megmutattuk, hogy erős és minőségi gárda vagyunk. Óriási motivációval léptünk pályára, ki akartunk jutni az európai kupaporondra. A találkozón a védelem és a támadósor is kiválóan teljesített. Szép volt az ünneplés, sok szurkoló Rózsahegyre is elkísért minket. A szombat éjszaka fantasztikus volt, egész életre szóló élményekkel gazdagodtunk.”

Egyedüliként őrizted meg a helyedet az év legjobb tizenegyébe, és dunaszerdahelyi szerepvállalásod legnagyobb sikerét érted el. Hogyan értékelnéd a saját szezonod?

„Boldog vagyok, hiszen amikor ideigazoltam, a kiesés ellen küzdöttünk. Azóta minden évben fokozatosan erősödtünk, most pedig miénk a bronzérem. Személy szerint ez egy kiváló idény volt számomra, bár volt néhány gyengébb mérkőzésem is. Csapatkapitányként minden egyes edzésen és összecsapáson száz százalékot kell nyújtanom, és nemcsak a pályán, hanem azon kívül is irányítanom kell a többieket. Szerencsére barátok vagyunk, így egyszerűbb a dolgom. Most a szabadságok ideje van, de aztán már azon akarok elgondolkodni, hogy lehetnék még jobb játékos.”

Csapatunkból azon kevés futballisták egyike vagy, akinek már van tapasztalata az Európa-ligával. Milyen messzire juthat a DAC a nemzetközi vizeken?

„A Hajduk Split együttesével már szerepeltem az El csoportkörében. Akkoriban egy kiváló generáció és remek feltételek voltak a nevelőklubomban. Az emberek annyira szerették ott a focit, mint most, Dunaszerdahelyen. Bízom benne, hogy megerősítjük a csapatot, és lesz egy kevés szerencsénk is. Viszont nem szabad elfeledkezni a bajnokságról sem, ahol szintén száz százalékot kell nyújtanunk, hiszen idén a Nagyszombat azt a tényt használta ki a bajnoki címhez vezető úton, hogy a többi ellenlábasa az európai kupákban szerepelt.”

Egyébként mit szólnál, ha a Hajduk Splittel hozná össze a DAC-ot a sorsolás szeszélye?

„Semmit. Hosszú ideig szerepeltem a Hajdukban, és a születésemtől fogva nekik szurkolok. Viszont most a sárga-kékek sikereiért küzdök, és a Hajduk ellen is mindent megtennék azért, hogy a DAC jusson tovább.”

Hogyan zajlik nálatok a nyári szünet?

„Odahaza, Splitben töltjük. A feleségem már nagyon várta a hazatérést. Itthon mindenünk megvan, ami a pihenéshez kell: tenger, napfény... Nagyon örültem a szüleimmel való találkozásra is. Egy ilyen hatalmas siker után a nyaralás is édesebb. A szabadidőnket főleg a tengernél töltjük a barátainkkal és a családommal.”

Forrás: fcdac.sk