„A legtökéletesebb technika sem helyettesíti a fotós szemeit”

Kedves jelenlévők, kedves vendégek... 

Egy olyan kiállítást nyitunk ma meg, amely városunk nagyon gazdag életéről fest képet nem is akárhogyan. Fénnyel. Annak idején a fénykép feltalálását követően elhangzottak elég kétségbeejtő vélemények, miszerint nem lesz szükség az írott szövegre, mert a fotó mindent megörökít, és elmond. 

Nem jött be ugyan az aggodalom, de a valósághoz igencsak közel állt, hiszen a fotók, főleg az ilyen dokumentumjelleggel készültek, mint amiket itt is látunk a falakon, valóban nagyon beszédesek... Elmondják, illetve megmutatják hogy milyen gazdag városunk élete, annak minden területén. Ma az itt jelenlévő négy úriember fotói mesélnek róla. Nevezetesen Nagy Attila, Nagy Gyula, Rajkovics Péter és Rózsár Vince, akik ma elhoztak ide egy válogatást a tavalyi év fotóiból. 

Ők azok, akik jelen vannak minden egyes eseményen ami a városunkban történik, valamikor mind a négyen egyszerre. Ők városunk képkrónikásai, ha úgy tetszik, az ő ábrázolásaik árulkodnak majd a jövő nemzedékének rólunk, akik itt élünk Csallóköz szívében, a mi városunkban... Rólunk, dunaszerdahelyi emberekről, a dunaszerdahelyi életről, hangulatról. 

Láthatunk itt remek sportfelvételeket, amelyek izgalmas pillanatokat örökítenek meg, fotókat kulturális eseményekről, ahol bemutatkoznak amatőr csoportok, gyerekek és felnőttek egyaránt, népszerű művészek koncertjeiről, előadásaikról... vagy éppen vásári hangulatot idéző riportfotókat. 

Ahhoz, hogy ez a válogatás létrejöhetett, nagyon sokat kellett dolgozniuk, még a most olyan egyszerűnek tűnő digitális technika világában is. Mégis... ami a legfontosabb az az, hogy meglátták a pillanatot, amire bizony nem mindenki képes. A fotózás egy szakma, ami komoly adottságokat igényel... ha úgy tetszik művészi adottságot. Tudni kell, hogy a legtökéletesebb technika sem helyettesíti a fotós szemeit, a jó meglátást, a képkompozíciókészséget, de főleg a fogékonyságot a témára, hogy a megörökített pillanatot átadja a szemlélőnek annak hangulatával együtt. 

A végeredmény érdekében gyakran komoly akadályokkal kell nekik megküzdeniük, hiszen „elkapott” helyzeteket örökítenek meg szinte észrevétlenül úgy, hogy az esemény résztvevői természetesen viselkednek, teszik a dolgukat. 

A falon helyett kapott technikailag is kifogástalan képek a tavalyi évben készültek, „ők” a tavalyi év fénnyel festett krónikája. 

Tekintsünk rájuk megfelelő alázattal, mert az alkotók is megfelelő alázattal készítették őket. Ahogy a klasszikus mondta, a fotók, beleértve azokat is, amiket családi albumokba ragasztunk, évtizedek múltán művészi fotókká lépnek elő... Nos, én azt gondolom ezekről a most kiállított képekről, hogy nem kell arra várni, hogy évtizedek teljenek el… már most ebbe a kategóriába tartoznak... Az igényesbe, amikor a fotósnak meg kell látni és örökíteni a legérdekesebb, legizgalmasabb pillanatot.
A nagybetűs Dunaszerdahelyi fotósainak ez úgy tűnik, nem okoz gondot... A riportfotózás mesterei ők. Gratulálok és köszönöm az élményt!

Mindenkinek kellemes szemlélődést, az alkotóknak jó „szemeket”, és sok jó expozíciót kívánok a továbbiakban!

Szakáll Farkas Mária képzőművész, a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának alelnöke