A középett álló, homokkőből készült főkereszt egyik szára és teteje omlott le, s vele levált a faragott Krisztus szobor feje és a száron nyugvó keze is, illetve a felette olvasható INRI felirat.
A szoborcsoport most körbekerítve várja a műemlékvédelmi hivatal felmérését, hogy aztán a szakemberek hozzáláthassanak a felújításhoz.
A 2006–2009 között restaurált szoborcsoport sorsa maga is „kálvária” volt.
Már 1781-ben említik, jelezve, hogy a Nemesszeg végében álló Kálvária-domb (másutt Kálvária-hegy) tetején állt (ma itt a Karcsai úti vasúti átjáróval átelleni parkoló található).
A 18. században homokkőből kifaragott kereszteket már 1808-ban restaurálták és kiegészítették, ugyanis ekkor került a három kereszt mellé a két, másabb talapzaton álló Mária Magdolna és Szent János szobor is.
1901-ben ismét restaurálták, majd egészen az 1960-as évekig eredeti helyén maradt, amikoris a kommunisták, azzal az indokkal, hogy a Kálvária-domb mellett iskola épül, előbb a Nagyboldogasszony- és Szent György-templom mellé „száműzték”, majd 1978-ban innen Kisudvarnokra, a Szentháromság-kápolna melletti temetőbe szállíttatták át.
Innen került vissza aztán a 2000-es évek eleji felújítása és restaurálása után a dunaszerdahelyi köztemetőbe. Már egy ideje a restaurálására vár, ugyanis a másik két kőkereszt szárai körül is jelentős repedések láthatóak.
Nagy Attila
