A szimpóziumot Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke nyitotta meg, köszöntve a hetvenedik életévét betöltő Tóth Lászlót.
„Amikor az irodalommal kezdtem el foglalkozni, Tóth László volt, aki terelgetett a pályán” – fogalmazott Hodossy, hozzátéve, hogy Tóth írói, költői, műfordítói és szerkesztői pályaútja „nagyon tudatosan épített pálya”, hiszen „a sorsába ő is bele akart beszélni, irányította azt, és lépésről lépésre, darabról darabra rakta össze az életművet”.
A szimpóziumot megelőzően Tóth László Tadeusz Rózewicz: Költészetem című, általa fordított verssel utalt eddigi életpályájára, megtett útjára, majd az előadások közvetkeztek.
Elsőként Filep Tamás Gusztáv: A semmi szemléltető eszköze – túlélőben címmel, majd Jancsó Péter: Megkötni az időt címmel tartott előadást, bemutatva Tóth László interjúit.
Molnár Imre felszólalásában Tóth Lászlót a (cseh)szlovákiai magyar tudományosságban helyezte el, míg Kocur László már a művelődéstörténészt mutatta be a közönségnek.
Z. Németh István Tóth László gyermekkönyveiről beszélt Boszorkányok a Szélördög szekerén címmel, őt Gróh Gáspár követte: Szemben a világsorssal, avagy Otthon a hazátlanságban című összefoglalójával.
Merva Attila a „tudatos eklektikus” Tóth Lászlót mutatta be, majd Tőzsér Árpád köszöntötte előadásával a 70 éves Tóthot.
Ezt már olvasta?
Fénnyel írt csodák – nagy érdeklődés mellett mutatták be Dunaszerdahely fotókrónikáját
A várostörténet egy különleges területével gazdagodott...