Körforgás

A munkálatok kezdetekor rögtön a reggeli órákban jómagam is kimentem a helyszínre, hogy beszámoljak a portálunk olvasóinak arról, milyen volt a helyzet és hogyan viselkedtek a gépjárművek vezetői. Akkor és azóta is tapasztaljuk, még mindig sokan térnek be talán csak megszokásból vagy éppen a táblákat nem figyelve az ideiglenesen zsákutcákká változott belvárosi utcákba, hogy aztán azok végén visszaforduljanak.

Közben érzékeljük, napjainkban annyi útszakasz nélkül elképzelhetetlennek tartjuk a dunaszerdahelyi közlekedést, miközben még 10-15 éve városunk pereme is teljesen másként nézett ki. Azóta üzlethálózatok és lakóépületek épültek, s annak is szemtanúi vagyunk, hogy Dunaszerdahely minden irányból tovább szélesedik, gazdagodik, szépül. Éppen ezért az északi részen épülő elkerülőút hatalmas segítséget jelenthet majd a közlekedés szempontjából.

Gondolkodtak már azon, hogy milyen mértékben alakult át, vagyis bővült Dunaszerdahely a rendszerváltozás óta? A kommunista rezsim teljesen átszabta a csallóközi településünket, de a kilencvenes években elkezdődött a megújulás, amelyben nagy szerepet vállalt a közelmúltban emléktáblát kapó Makovecz Imre is. Rajta kívül pedig még sokan és sokféleképpen. A tervezők, a megálmodók, a befektetők és természetesen azok, akik mindezen elképzelésekből fizikailag is megfogható utakat, épületeket hoztak létre.

A körforgás nem áll meg. Tovább alakul, fejlődik a városunk, s ahogy a körforgalmak is csak ritkán mentesek a forgalomtól, úgy napjainkban is mindig ott van a folyamatos átalakulás és előrelépés pillanata, éppen csak az irányon és a megközelítésen van a hangsúly. Vajon csak a múltból indulunk ki, vagy a jövő kínálta lehetőségeket értékeljük?

Rajkovics Péter, főszerkesztő

Megjelent a Dunaszerdahelyi Hírnök 2017/13.számában.