Innen indult az a vállalkozás, amely több mint két évtized alatt jócskán túlnőtt a kültéri reklámokon. A Kanovits Print Atelier tulajdonosával és vezetőjével Bíró Éva beszélgetett a Gradus Montana és Takács Tímea jóvoltából a Dunaszerdahelyi Polgári Pont Élettörténet című estjén.
Kanovits Zoltánt persze nem teljesen véletlenül találta meg a reklámszakma. Gyerekként rendszeresen bekéredzkedett a Grafisba, hogy figyelhesse, hogyan dolgoznak az akkoriban még jóval ritkább számítógépeken. Később, amikor már maga készítette a reklámtáblákat és a rájuk kerülő matricákat, ugyanaz a kíváncsiság párosult egy másik tulajdonsággal: nem szerette félmunkával elintézni a dolgokat.
Ez hozta az újabb megrendeléseket is. Az ügyfelek, látva a minőséget, ajánlották másoknak, a cég pedig fokozatosan nőtt.
A kétezres évek eleje ebből a szempontból egyszerre volt nehezebb és könnyebb. A fizetési morál rosszabb volt, egy tartozást behajtani jóval körülményesebb, ugyanakkor sokkal több kiaknázatlan lehetőség akadt. Ha valaki valamit jobban, szebben vagy egyszerűen megbízhatóbban csinált, hamarabb észrevették – mondta el kérdésre válaszolva Kanovits Zoltán.
A kültéri reklámok mellé később nyomda is társult. Nem azért, mert mindenáron új üzletág kellett, hanem mert bizonyos munkákhoz nem találtak megfelelő szolgáltatót. A kis példányszámú, de magas minőséget igénylő megrendelések túl kicsik voltak az ofszetnyomdáknak, a másológépek minősége pedig nem mindig volt elég kiszámítható. Egy különösen kényes megrendelés után eldöntötték: vesznek saját digitális nyomdagépet.
A döntés utólag jónak bizonyult, bár közben maga a piac is nagyot fordult. A szórólapok és egyszerű információs kiadványok jó részét elvitte az internet és a közösségi média, a minőségi nyomtatott termékek iránt viszont megmaradt az érdeklődés. Sőt: egy igényes könyv, egy különleges meghívó vagy prémium nyomtatvány ma talán éppen azért értékesebb, mert egyre ritkább.
A több mint húsz évbe azért nem csak felfelé vezető szakaszok fértek bele. Gazdasági válság, Covid, bizonytalanság, a bezárás gondolata – volt miből válogatni. A válságok arra is megtanították Kanovits Zoltánt, hogy a költségeket sokkal fegyelmezettebben kell kezelni.
A kudarcot sem különleges tragédiaként kezeli – mondta. Inkább a vállalkozás természetes részeként. Lehet rosszul dönteni, melléfogni, padlóra kerülni. A kérdés inkább az, van-e még kedv és erő felállni.
A nemzetközi szakmai nyitás sem előre megírt terv szerint indult. Egy párizsi Xerox-munkatárs hívta meg Portugáliába, hogy előadást tartson a munkáikról. Kanovits Zoltán a nyelvi bizonytalanság ellenére vállalta, alaposan felkészült, az előadás pedig akkora érdeklődést váltott ki, hogy meg kellett ismételnie.
Ezután jöttek a külföldi kapcsolatok, szakmai meghívások, workshopok, majd a nemzetközi versenyek. Domokos Tamás javaslatára kezdték el különböző megmérettetéseken nevezni munkáikat, hogy ne csak ők gondolják úgy, hogy amit készítenek, jó. A külső szakemberek sem tiltakoztak különösebben: díjak érkeztek, majd továbbiak is.
A vállalkozás ma külföldi oktatási intézményekkel is kapcsolatban áll, diákok töltenek náluk hosszabb időt, közös projekteken dolgoznak. Kanovits Zoltán szerint a fiatalabb generáció sok mindenben egészen másképp működik: gyorsabban vált eszközt, természetesebben dolgozik csapatban, kevésbé feszeng egy prezentációtól. Éppen ezért nem konkurenciaként tekint a mai fiatal nemzedékre, és nem akarják őket megtanítani arra, hogyan kell ugyanúgy dolgozni, mint az idősebbek. Inkább tanulnának abból, amit ők már másképp tesznek.
Hasonlóan állnak a mesterséges intelligenciához is. A cégnél a munkatársak hozzáférést kapnak AI-eszközökhöz, amelyeket napi feladatokra is használnak. A cél nem az, hogy kevesebb ember kelljen, hanem hogy ugyanannyi idő alatt több munkát tudjanak elvégezni.
Van azonban, amit nem adnának át a gépnek. Az ügyféllel továbbra is inkább ember beszéljen. A chatbot lehet gyors, csak éppen attól még nem biztos, hogy tudja, mit is szeretne igazán az, aki a vonal másik végén van. Arról nem beszélve, hogy manapság az emberek sokkal szívesebben beszélnek emberekkel, mint gépekkel.
Kanovits Zoltán szerint egy vállalkozást elindíthat egy jó ötlet, de ettől még nem fog működni. A szorgalom, a következetesség és a kitartás többet számít. Egy jó munkát egyszer elkészíteni lehet szerencsével is. Ugyanazt a színvonalat századszor is hozni már inkább szakma.
És mindezt továbbra is Dunaszerdahelyen szeretnék végezni. Miközben a cég külföldi konferenciákra jár, nemzetközi partnerekkel dolgozik és globális szakmai mércéket figyel, a központot nem akarják máshová vinni. A gondolat inkább az, hogy ne a lehetőségek után kelljen elköltözni, hanem azokat lehessen hazahozni.
Egykor két reklámtábla kellett volna ahhoz, hogy kijöjjön a kerítés törlesztőrészlete.
Azóta kissé megváltozott a világ, és megváltoztak a lehetőségek is. Kanovits Zoltánék pedig igyekeznek élni velük – és úgy tűnik, tudnak is.
-dszi-
Rózsár Vince felvételei
Ezt már olvasta?
Tömegeket vonzott a 44. Csallóközi Vásár
Három napon át koncertek és vásári forgatag töltötte meg...
