Mikor kezdődött a foci iránti érdeklődésed?
Csak olyanra emlékszem, hogy mindig rúgtam a labdát. Mivel apu is focizik, volt is kivel. Amikor az első osztály elvégzése után jött a nyári szünet, a mamám beíratott egy dunaszerdahelyi focitáborba. Jó volt oda járni, kétszer egy hetet töltöttem ott el, sokat tanultam, fejlődtem. A fiúk befogadtak, soha egyetlen percig sem cikiztek amiatt, hogy lány vagyok. Azt hiszem, akkor érett meg bennem, hogy ez az én világom.
Ki fedezett fel?
Második osztály végeztével ismét focitáborban voltam. Amikor az edző, Bögi Ferenc beszélt apuval, hogy nagyon szeretné, ha a bögellői csapat tagjaként folytatnám ősztől, nagyon boldog nyolcéves voltam. Jól éreztem ott magam, ennek ellenére másfél után Nyárasdon töltöttem el szintén másfél évet Dorák Zsolt irányítása alatt. Lehet, hogy tovább is ott maradok, de elértem azt a kort, amikor már nem játszhattam együtt fiúkkal. Pódafán csak fél évet töltöttem, ez volt az első lánycsapat, majd jött szülővárosom, Vágsellye. Kihívás volt, jó csapat, jó edző, vezetőség, így rengeteget fejlődtem ott. Itt is másfél évet töltöttem el, majd a DAC játékosa lettem.
A szlovák válogatott tagja lettél, milyen érzés volt, amikor megkaptad a behívót?
Szinte el sem akartam hinni, nagyon boldog voltam. Az, hogy csapattársaim két évvel idősebbek, nem gondolom, hogy problémát jelentene, eddig is voltak olyan társaim, sőt most is vannak, akik idősebbek tőlem.
Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
Ősztől a Fradiban folytatom a focit, így egyértelmű volt, hogy budapesti gimnáziumba iratkozom be. Tavaly ősz óta már minden hónapban egy-két napot edzek ott, többre jelenleg nincs lehetőségem. Amikor próbajátékon voltam, éreztem, hogy ahhoz, hogy tovább fejlődjek, ott a helyem. Sikerült, szeretek oda járni, a csapattársak befogadtak.
Nincs benned szorongás az új kihívások előtt?
Azt nem mondom, hogy nincs, de vagyok annyira fanatikus a fociban, hogy tudjam, pár hét és megszokom az új körülményeket, kihívásokat.
