Ismét Határtalanul! utaztak

2010 óta megközelítőleg 100 ezer magyarországi diák vehetett részt a határon túli régiókat célzó tanulmányi utakon, és ugyanennyi külhoni magyar diák látogathatott el valamilyen magyarországi iskolába. Március végígy intézményünk vendégül láthatta a szolnoki Baross Gábor Gépipari Közlkedési Szakgimnáziuma és Szakiskolája tanárait és diákjait. Két héttel később pedig mi látogattunk el Szolnokra és környékére.

Április 2-án a reggeli órákban indultunk útnak. Néhány megálló beiktatása után délután érkeztünk Szolnokra, ahol már várt bennünket az iskola 2 tanára. Az ő kíséretükben folytattuk utunkat Szarvasra, amely kb. 60 km-re fekszik Szolnok városától. Nevezetessége a Szarvasi Arborétum, amely megközelítőleg 82 hektáron terül el a Kálafoki – holtág partján több, mint 1600 féle növénykülönlegességével. Itt található még a Mini Magyarország makettpark is, melyben Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Őrvidék építészeti mesterműveinek kicsinyített másaival találkozhattunk, beleértve a pozsonyi, bajmóci és az árvai várat is. Magyarország egyetlen interaktív makettparkjában az ország leghosszabb szabadtéri vasútmakett pályáján gombnyomásra indíthattuk a vonatokat.

Ezután felkerestük a történelmi Magyarország mértani közepeként megjelölt helyet, amely szintén Szarvason található. Rövid megálló után elindultunk a szálláshelyre. A kora esti órákban érkeztünk meg a szolnoki Tiszaligetbe, ahol már a vacsorával vártak bennünket.

Külhoni látogatásunk második napját Szolnokon töltöttük. A délelőtti órákban ellátogattunk a már fent említett iskolába, ahol az igazgatónő és a projektben közreműködő tanárok fogadtak bennünket. Rövid, de tartalmas bemutatkozás után 3 csoportra osztódva végigvezettek bennünket az iskola tantermein és műhelyein. Ezután a munkáé és a szórakozásé volt a szerep. Sporttevékenység, társasjáték és a közös projekt készítése következett, amelynek során az iskola diákjaival együtt elkészítettük a szolnoki Tiszavirág híd makettjét.

A szolnoki program városnézéssel folytatódott. Miután Szolnok nyolcvanezres város, a távolabb eső nevezetességeket autóbusszal közelítettük meg, majd gyalogos városnézés következett. Kis Krisztián Bálint tanár úr volt az idegenvezetőnk a tanulmányi út során, akinek beszámolóját nagy érdeklődéssel és megelégedéssel hallgattuk. Szolnokon tett sétánk megállóhelyei a következők voltak: Repülőmúzeum, Szigligeti színház, Tiszavirág gyalogos és kerékpáros híd, Zsinagóga, Tabán, művésztelep előtti emlékmű stb. A városnézést szabad program követte, majd este 6 óra tájban érkeztünk vissza a szálláshelyre.

A következő napon egész napos program várt bennünket Budapesten. Sétánkat a pesti oldalon kezdtük, mégpedig a Hősök terén, amely Budapest legtágasabb, legnagyobb hatású tere, szűkebb értelemben véve a Millenniumi emlékművet jelöli. A Hősök tere az előtte fekvő Andrássy úttal együtt a Világörökség része. Megcsodáltuk a téren látható szobrokat, miközben az idegenvezető igyekezett minél több inforációt adni a történelmi személyekkel és eseményekkel kapcsolatban. Délután a Margit-hidon gyalogosan sétálva a Margit-szigetre érkeztünk. Itt pihenéssel és szórakozásal töltöttük az időt. Nagy élvezettel próbáltuk ki a különbözö közlekedési eszközöket, amelyekkel gyorsabban eljuthattunk a sziget legtávolabbi részére is. A Margit - szigeti piknikezést szabad program követte a WestEnd City Center környékén. Következő megállónk a Kossuth téren volt. Körbejártuk Magyarország parlamentjének épületét – amit magyarul Országháznak hívunk. A látvány lenyűgöző volt. Az épületet méltón sorolják a világ legszebb parlamentjeinek sorába. A Duna-parti panoráma egyik legfontosabb elemeként 2011-ben a Világörökség részének választott épület felbecsülhetetlen muzeális érték, a magyar nemzet büszkesége. Az Országház a törvényhozás otthona, a Szent Korona őrzési helye.

Ezt követően Pestszentlőrincre indultunk, ahol már finom vacsorával vártak bennünket a Gombás étteremben. A desszert sem maradt el. A csokoládés palacsintának mindenki örült. A vacsora után visszaindultunk a Duna partjára. Utunk során áthaladtunk a Lágymányosi hídon, majd Budáról ismét Pestre a Lánchídon. Közben beesteledett és felgyúltak Budapest csodálatos esti fényei. Néhány percünk maradt csak, hogy felszálljunk a sétahajóra.

Az 1 órás sétahajózás, hajós városnézés egyik legnagyobb előnye az volt, hogy egyedülálló perspektívát kínált a városnézéshez. Egyik buszos, vagy gyalogos városnéző kirándulás sem érhetett fel ezzel az élménnyel. A budapesti sétahajózás során megcsodálhattuk a Dunáról a főváros leglátványosabb épületeit, mint például a Budai Várnegyedet, a Parlamentet, a Halászbástyát és számos egyéb monumentális látnivalót. Budapest nevezetességei új értelmet nyertek. A sétahajó Budapest közepén végig haladva meseszerű panorámát biztosított Budára és Pestre egyaránt. A város két részét összekötő hidakat olyan oldalukról szemlélhettük meg, amelyből korábban nem volt alkalmunk, ugyanis a hidak alatt áthaladva éreztük csak azok igazi monumentalitását, nem beszélve az építkezési stílusok sokszínűségéről, ahogyan a hidak is különböző korszakokban lettek megépítve.

Fáradtan, de élményekkel tele a késő esti órákban érekeztünk vissza a szálláshelyre. Másnap ismét hosszú út állt előttünk. Az uticélunk ezúttal Dunaszerdahely volt, hiszen a tanulmányi kirándulás véget ért, igy haza kellett indulnunk.

Viszlát Szolnok, viszlát Magyarország!

Varga Katalin főnevelő