Ismerkedés a grúz fővárossal

A landolást követő könnyed uzsonna elfogyasztása után kedden este Marco Rossi legénysége máris megtartotta első edzését, melyet érdekes dallamok kísértek a pálya széléről.

Csapatunk repülőgépe helyi idő szerint délután négy órakor landolt a középkori grúz költő, Sota Rusztaveli nevét viselő nemzetközi repülőtéren, Tbilisziben. A reptéren két kisbusz várt a fiúkra, a helyiek azt mondták, csak így tudják megoldani a transzferünket, mert egy nagy busz nem férne el abban a szűk belvárosi utcában, ahol a szállásunk található. A buszsofőr, akárcsak ha a Liam Neeson-féle Elrabolva c. trilógiából előlépett figura lett volna, de az a mélyen barázdált arc és szigorú tekintet szinte minden helyi férfi fizimiskájára jellemző.

A háromcsillagos Sephia hotelbe az UEFA szigorú előírásai szerint rendőri felvezetéssel érkeztünk meg. A mintegy félórányi út során azonnal megtapasztalhattuk a sajátos közlekedési szabályokat, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy aki nagyobbat dudál, annak van előnye. Ajánljuk a bennünket követő szurkolóinknak, hogy autóbérlés esetén ne tapasztalatlan sofőrre bízzák az irányítást, és itt a GPS is legfeljebb csak tájékoztató jelleggel ad utasításokat.

Attól azonban senkinek sem kell tartania, hogy ha kifogy a kocsijából az üzemanyag, ne tudná utántölteni. A városban ugyanis nagyjából ötven méterenként áll egy benzinkút. Ahány töltőállomás, annyi kóbor kutya – erre még indulás előtt hívták fel a figyelmünket a Tbiliszit már megjárt otthoniak, s valóban, a belvárosi Ghambashidze utcában is – ahol a hotelünk található – feltűnt már egy megtermett négylábú. Az idegent fürkésző szemeknek azonban az az éles kontraszt a leginkább szembetűnő, amely a tbiliszi épületeket jellemzi: az omladozó, szinte lebontásra ítélt építmények mellett gyönyörű üvegpaloták nyúlnak a magasba. Az épületek homlokzatán még a világmárkák elnevezései is a grúz ábécé betűivel vannak feltüntetve, amely betűtípus megismerésére rövidnek bizonyul az ittlétünk.

A csapat ugyanis egyértelmű céllal érkezett Tbiliszibe, ezért Marco Rossi nem hagyta lazsálni a fiúkat, akiknek az uzsonna elfogyasztása után edzést vezényelt a grúz nemzeti válogatott edzőközpontjában. Az edzőpálya talaja ugyan nem volt kifogástalan, de a pálya szélén megszólaló kabóca- és békakórus hallatára így is remek hangulatban telt az esti felkészülés. A másfél órás izzadást követően gazdag vacsorával vártak bennünket vendéglátóink. Kalmár Zsolt a nutellás palacsinta elfogyasztása után így foglalta össze az első nap történéseit: „Gördülékeny volt az út, gyorsan eltelt az a három és fél óra. A csapat fitt és készen áll a mérkőzésre. A városnak eddig a szebbik és kevésbé szebbik arcát is láttuk, de nem turistáskodni jöttünk ide, hanem, hogy megnyerjük a meccset. Az edzésen kinyomtuk magunkból az utazás fáradalmait, felpörögtünk. Szerdán pihenünk, majd átbeszéljük a taktikát. Fontos, hogy regenerálódjunk, mert tudjuk, hogy nagyon meleg vár ránk, ezért oda kell figyelnünk a megfelelő folyadékbevitelre is, hogy bírjuk a tempót, és meg tudjuk valósítani azt, amit elképzeltünk.”

A meleg időjárás valóban megnehezítheti a dolgunkat, bár a közel 40 fokos hőséget, ahogy azzal otthon ijesztgettek, azért nem haladja meg a hőmérséklet. Így is bízunk benne, hogy sikerrel vesszük a holnapi feladatot, amely előtt ma – helyi idő szerint 21.00-kor – még egy edzés vár ránk. Ezt a gyakorlást már a mérkőzés helyszínén tartja a csapat, az 55 ezer férőhelyes Borisz Paicsadze Dinamo Arenában.

Forrás: fcdac.sk