A Sepsi OSK sikersztorija 2011-től íródik. Mit kell tudni rólatok?
Bár a Sepsi OSK jelenlegi formájában csak 2011-től létezik, tudni kell, hogy városunkban a futballnak régi hagyománya van, hisz már a második világégés után létezett futballcsapat a városban, sőt a ha hinni lehet a városi legendának az ötvenes évek végén az a csapat szinte feljutott az akkori első osztályba, csakhogy az akkori kommunista hatóságnak nem igazán tetszett ez a dolog és az utolsó percben elgáncsolták….
Ha volt focicsapat, akkor egyértelmű volt közönség, sőt valamilyen szurkolótábor is, ha nem is a szónak abban az értelmében, ahogy ma használjuk. Szurkolótábor a hetvenes évektől van, a híres „B közép”, amely már akkoriban mindenfele elkísérte a csapatot, és biztatta, énekelt, ahogy kell, bár az akkori csapat nem játszott és nem tudott feljutni soha Románia első osztályába és ezt azt hiszem nincs miért taglalni, hogy miért nem, de egy jó másodosztályos csapat volt akkoriban. Idősebb drukkerek emlékeznek, hogy már akkor „Székely Légiónak” titulálták magukat, de hát ez természetesen szemet szúrt és nem kerülte el a szekuritáté figyelmét, ezért voltak kénytelenek magukat „B középnek” nevezni.
A 89-es változások után is kisebb nagyobb megszakításokkal is folytatódott a szentgyörgyi fociélet, mindenféle néven mindenféle alsó ligában, volt olyan hogy évekig megszűnt, eltűnt a vadkapitalizmus bugyraiban, így ennek függvényében is alakult a szurkolótábor élete.
2011 óta, ahogy Diószegi Lászlónak köszönhetően megalakult a jelenlegi Sepsi OSK. Elmondható hogy emberek azonnal, még az úgynevezett „szekeres bajnokságban” csatlakoztak az újonnan alakult klubhoz és felébredt csipkerózsika álmából a szurkolói életforma Sepsiszentgyörgyön. Igen a „Székely Légiónak”, a szurkolásnak hagyománya van, és mikor foci volt illetve van városunkban, akkor szurkolótábor is volt és van a mai napig.
Kik alkotják a Székely légiót, kik a szurkolói?
Mindenki számára nyitott és bárki jöhet és szurkolhat velünk, ez talán a legjobb az egészben, amit Székely Légiónak nevezünk, és ezek szerint is alakult a tagság. Van közöttünk kétkezi munkás, színész, taxisofőr, magánvállalkozó, középvezető, sőt intézményvezető igazgató, diák…. és folytathatnánk sort. Ez így van és ez így van jól!
Ezt mondtad egyszer: „Ez a szurkolótábor nem „nyugdíjas reménységklub”, nem is „cserkészcsapat” de, hogy nem agresszív emberek, az biztos.“ Kik vagytok valójában?
Most is fenntartom ezen kijelentés igazát, igen nem nyugdíjas klub, nem cserkészcsapat. Kifejtem: Ebben az országban kisebbségként kicsit mindent másképp kell csinálni, másképp kell élni. Kányádi Sándor mondta, hogy magyarként Romániában, ha érvényesülni akarsz, akkor mindent kétszer olyan jól kell, csinálj mind egy román anyanyelvű, nos, ez a vezérelv, ami meghatároz minket. Nekünk másképp kell csinálni mindent, jobban, tisztességesebben, mi meg kell, hogy mutassuk, mások vagyunk mind a többség. Csak egy példával élve, nem válaszolhatunk az ocsmány provokációkra ocsmány módon, ha az üvöltő csürhe elküld minket melegebb éghajlatra meg ebből az országból mind, ahogy már ezerszer előfordult mi akkor egyszerűen elfordítjuk a fejünk illetve ironikus tapssal reagálunk. Ez roppant zavarba hozza őket, nem számítanak erre, nincs mit kezdjenek vele, egyszerűen nem értik….
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy gyávák, meghunyászkodóak vagyunk, hisz ha kell, megvédjük magunkat, ha kell ököllel is, bár erre még szerencsére nem került sor. Nem vagyunk huligánok, nem törünk a fennálló államrend ellen, mi csak egy maroknyi, becsületes székely magyar emberekből álló csoport vagyunk, akik büszkék városukra, csapatukra, identitásukra.
Az OSK találkozóin szintén magyarul zajlik a szurkolás. Legutolára a 80-as években volt rá példa a Marosvásárhelyi ASA szurkolói által. Mennyire tetszik ez az ottani ligában szereplö csapatoknak illetve szurkolóiknak ez a buzdítás?
Semennyire, de megszok(j)ták. Van, ahol legszívesebben a nyakunkat elvágnák még a karhatalmi erők is, ha tehetnék, van ahol egyszerűen nem értik, dühíti őket, és van olyan is hogy hidegen hagyja őket, igaz ez a ritkább, hogy szeretni nem szeretnek ez tény.
De különösen nem is érdekel minket, ez van, mondjuk és ennyi …
Jártok és buzdítjátok csapatotokat kinti kiszállásokon, mérkőzéseken is?
Igen, ha van egy mód, akkor elkísérjük a csapatot mindenfele, hisz ez a szurkolói lét egyik lényeges eleme. Olyan eset is előfordult, hogy hétköznap délután több mint 400 km.-re levő városba tízen-tizenöten saját autóval, de ott voltak a meccsen, és olyan is volt, hogy négyszáz ember ment a több mint 200 kilométernyire levő városba. Vagyis mi mindenütt ott szeretnénk lenni ahol a csapat játszik, és ez mindenféle álszerénység nélkül kijelenthető, hogy eddig sikerült, ami ismerve az ebben az országban levő távolságokat meg útviszonyokat egyáltalán nem kis teljesítmény.
Vannak olyan „tagjaitok“, akik az eredmények függvényétől dőntig el, hogy szurkolnak-e a csapatnak legközelebb vagy nem?
Természetesen igen… mi ezeket turistáknak nevezzük…. ezekről meg több szót nem is érdemes ejteni.
Ha a „szabályzatotok“ azt mondja, hogy bizonyos meccseken egységes a kiállás – gondolunk itt akár szurkolói dresszekre – hogy fogadják ezt a szurkolóitok?
A Székely Légió kissé laza összetételű és laza kapcsolódású csoport ez tény, viszont vannak olyan szabályok meg viselkedési kódok, amelyek általános érvényűek és kötelezőek mindenki számára. Ilyen a zászlók, bannerek vigyázása, őrzése különösen a fő a SZÉKELY LÉGIÓ feliratú bannerre figyel mindenki. Ugyanilyen fontos az ún. dresszkód, ha ki van jelentve, hogy erre a mérkőzésre piros a kód akkor mindenki pirosba jön. A kiszállásokon pedig utazásfelelősök vannak kinevezve, akiknek szava szent….
Ugyanilyen „kód” az is hogy mi magyarul szurkolunk, és ezt mindenki elfogadja nemzetiségtől függetlenül, úgyhogy igen a szabályok, kódok működnek, elfogadják őket.
Hogy alakul az „utánpótlás“?
Mindenkit szívesen látunk, bárki jöhet, és jönnek is igaz ez inkább az itthoni meccsekre érvényes. Mindig van hely jobbnak és jobbnak, úgy hogy igen azon vagyunk, hogy egyre többen legyünk.
Milyen a kapcsolatotok a vezetőséggel? Megszoktátok tárgyalni az egyes meccsek eredményeit, játékosok teljesítményét, az eseményeket, koreográfiákat?
Egyértelműen jónak mondható a kapcsolat, folyamatos a kapcsolattartás a vezetőséggel, ami abból a tényből is fakad, hogy a klub tulajdonos Diószegi László is szurkolóként kezdte, és ez mindent elmond. Viszont soha nem szólunk bele egy-egy mérkőzés taktikai vagy bármilyen felállásába, ez is egyike az ún. viselkedési kódexünknek, egyszerűen úgy gondoljuk ez nem a mi dolgunk.
A koreográfiai költségekre honnant biztosítotok anyagi támogatást?
Mindenféle anyagi kiadást úgymond „kalapozva” fedezünk… nincs is sok pénzünk, minden adományt szívesen fogadunk. Viszont jótékonysági kampányokban veszünk részt, sőt ha kell, szervezzünk is ilyesmit, legutóbb a tavasz folyamán egy tizennyolc éves rákos fiatalembernek több mint 3000 Eurót tudtunk gyűjteni, ami számunkra hatalmas siker.
Kiszoktátok segíteni a más, magyarul szurkoló, erdélyi szurkolói táborokat is?
Természetesen igen, csak gyorsan két példa: itt a városunkban a női kosárlabda csapat szurkolóival karöltve biztatjuk a lányokat, vagy ha kell akkor a szomszédos Csíkszereda fociszurkolóinak segítünk. De a kézdivásárhelyi focicsapat szurkolóival is jó a kapcsolatunk.
Tartjátok más – határon átnyúló - szurkolói csoportokkal is a kapcsolatot?
Számunkra létfontosságú az anyaországi szurkolókkal jó viszonyt ápolni, és ezt nincs is amiért nagyon magyarázni. Mi itt kissé másképp éljük meg a szurkolói életmódot, mi másképp tekintünk az ottani rivalizálásra ezért törekedünk mindenkivel jó viszonyt ápolni úgy mondjuk a Fradi szurkolóival mind pedig a Videoton , Kispest, vagy az Újpest szurkolóival is. Amúgy fontosnak tartom megjegyezni hogy ezidáig a Fradi szurkolótábora volt az amellyel igazán szoros kapcsolatot ápolunk a mi talán annak is köszönhető hogy a sepsiszentgyörgyi stadion székeinek nagy része a régi Üllői úti stadionból származik, meg a klub tulajdonosa régi fradista. A Fradi szurkolótábora volt az amely még akkor amikor az OSK a román bajnokság negyedik osztályába játszott, már eljött, megkeresett minket és tanácsokkal láttak el bennünket, sőt elmondhatjuk hogy nagy szerepük volt abban hogy a Székely Légió újra életképes legyen . De pont ennyire fontos a DAC szurkolótábora is számunkra. Ilyen egyszerű!
Mi az, ami megkülönböztet Titeket a többi csapat szurkolótáborától?
Itt Romániában egyszerű, főleg a román foci első osztályában: mi magyarul szurkolunk, magyarok vagyunk. Mi vagyunk a Székely Légió! Úgy gondolom mindaz, amit eddig leírtam a szurkolótáborunkról, csak megerősíti azt a tényt, hogy egyszerűen mások, jobbak vagyunk mind sok más szurkolótábor itt Romániában.
Végezetül mit üzennétek a „hasonló cipőben“ járó DAC szurkolótáborának, akik csapatukat Szlovákiában úgyszintén magyarul buzdítják a mérkőzéseken?
Nem közhely, nem elkopott jelszó mi hisszük és valljuk: “mi egy vérből valók vagyunk!” Találkozzunk november derekán, köszöntsük egymást: „Szerusz testvér, gyere igyunk egy pálinkát. Egeszségünkre!” Csak úgy egyszerűen székelyesen ne…
