Az újságírók figyelme általában csak a vezetőedzőre irányul, az asszisztensek munkájára már kevésbé kíváncsiak. Áruljuk most el a szurkolóknak, pontosan mi is a feladatuk, és hogy osztják szét egymás között a teendőket?
Cosimo: „Már hat éve dolgozom együtt Marco Rossival. Igyekszem minden olyan dologban a segítségére lenni, amely ahhoz kell, hogy sikeresek legyünk. Úgy érzem, az eddigi együttműködésünk sikeresnek mondható. Az elért eredményeinkre igazán büszkék lehetünk.”
Giovanni: „Az én feladatom elsősorban taktikai és technikai jellegű. Minden mérkőzés után elemzést készítek, visszanézem a videófelvételeket, és a látottakból kiemelem a pozitívumokat, de természetesen azokat a dolgokat is, amelyekben feltétlenül javulnunk kell. A hét folyamán visszanézem az ellenfeleink korábbi meccseit, feltérképezem a csapatokat, és igyekszem minden olyan információt begyűjteni róluk, amely hasznunkra válhat a mérkőzésen. Az edzésekre olyan gyakorlatokat készítek elő, melyekkel fejleszteni tudjuk a játékosaink képességeit.”
Miben látja az edzői stáb erejét?
Cosimo: „Csapatunk minden egyes tagjával nagyon elégedett vagyok. Ha név szerint kell értékelnem, akkor természetesen azt mondom, hogy Marco Rossi munkáját méltatni nem az én tisztem. A sikerei magukért beszélnek. Giovannival nagyon jól megértjük egymást. Egészen kiválóak a meccselemzései, munkáját pedig pozitívan értékelem. Braňo Fodrek felelősségteljes munkát végez a juniorokkal, remekül együtt tudunk működni, és nagyra becsülöm az őszinteségét. Martin Raška kapusedző úgyszintén profi, akinek jelenléte nemcsak a hálóőreinkre, hanem az egész csapat számára pozitív hatással van. Úgy érzem, nem csupán egyéni képességeinket tekintve vagyunk erősek, hanem csapatként is kiválóan működünk, ami ebben a műfajban elengedhetetlen.”
Giovanni: „Minden edzői stáb ereje a védenceiben rejlik. Ez nagyon egyszerű, ha az ember olyan játékosokkal dolgozik együtt, akik azonosulni tudnak vele. Ilyen helyzetben minden sokkal gördülékenyebben működik. Ha ennek fordítottja érvényesül, az olyan eseteket teremthet, melyek során nagy edzők is elhagyják a csapatot. Például Carlo Ancelotti, akinek távozását a Bayern München elégedetlen játékosai idézték elő.”
Hol látják a fejlődési lehetőségeket?
Cosimo: „A futballban állandóan fejlődni kell. Figyelni kell a versenytársakat, tanulni és előre haladni. Javulni, fejlődni tehát mindig van hová, mindenki számára.”
Giovanni: „Még a Real Madridnak is folyamatos fejlődésre van szüksége. Mindez állandó és kitartó munkát igényel. A téli felkészülés alatt a labdás és labda nélküli edzésekre összpontosítunk, de mindennél fontosabb, hogy mentálisan megerősödjünk. Néha ugyanis olyan üresjárataink voltak az ősszel, amelyek miatt fontos pontokat hullajtunk el. Meg kell tanulnunk bízni saját magunkban és a képességeinkben az egész kilencven perc során. Ha ez sikerül, az nagy előrelépést jelent majd.”
Hogy értékelik az eddigi munkájukat a DAC-ban? Megértik egymást a játékosokkal és az edzőkollégákkal?
Cosimo: „A klub minden tagjával, legyen az a közvetlen edzőtársam vagy a technikai stáb tagja, akár orvos, masszőr, szertáros vagy csapatvezető, nagyon jó a viszonyom. Akárcsak a klubvezetőkkel. Mindenki munkáját nagyra értékelem. Látni, hogy ezt a klubot valóban nagyon szeretik, és az itt dolgozók szívvel-lélekkel végzik a dolgukat. A játékosok pedig remek fiatalemberek. Nagyszerű csapat, melynek minden egyes tagjával kiváló a viszonyom. Sokra tartom a csapatkapitányunk, Marin Ljubičić öltözőbéli hozzáállását is. Ő egy nagyszerű ember.”
Giovanni: „Azt kell, mondjam, nagyon élvezem a munkámat. A technikai és orvosi személyzettel, a pályamunkásokkal, a konyhán dolgozókkal és az autóbuszsofőrökkel együtt fantasztikus csapatot alkotunk. Megértjük egymást, és személy szerint nagyra tartom a pozitív hozzáállásukat és azt, amit a klubért tesznek. Ami pedig a játékosokat illeti, díjazom bennük a profizmust és az emberi erényeiket is. Köszönettel tartozom nekik, mert a jelenlétükben mindig kiváló a közérzetem. Nagyszerű gárda, amelyre sok siker vár még a jövőben.”
Hogy látják, milyen esélyekkel vág neki a DAC a Fortuna Liga és a Slovnaft Cup tavaszi idényének?
Cosimo: „Az alap, hogy benne legyünk az első hatban. Ha minden jól alakul, akkor esélyünk lesz arra, hogy nyáron kilépjünk az európai kupaporondra. A Slovnaft Cup kiírásában a Nagyszombat vár ránk, ebbe a meccsbe apait-anyait bele kell majd adnunk. Mindannyian jól emlékszünk még az utolsó egymás elleni összecsapásunkra, és épp ezért kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy feledtessük azt a szerencsétlen vereséget.”
Giovanni: „Nem szívesen tekintek túlságosan előre. A jövőt elsősorban a mindennapi munkával tudjuk megalapozni. Azt nem tudom, hol fogunk állni a bajnokság végén, de azt elmondhatom, hogy igyekszünk megnyerni minden egyes mérkőzésünket.”
Váltsunk témát. Szlovákia egy újabb állomás a karrierükben. Megszokták már az itteni életvitelt?
Cosimo: „Úgy érzem, elég jól alkalmazkodtam. Pozsonyban lakom, és amikor meglátogat a családom, bemegyünk a városba, hogy ismerkedjünk a helyiek kultúrájával és természetesen az ételeivel.”
Giovanni: „Több országban is éltem már. Számomra nem az a fontos, hogy pillanatnyilag hol lakom. Mielőtt ide jöttem, tulajdonképpen nem tudtam semmit Szlovákiáról. Azáltal, hogy a meccsekre utazva bejárjuk szinte az egész országot, némileg lehetőségem van annak megismerésére. Annak ellenére, hogy kis ország, nagyon változatos. Nagy különbségek figyelhetők meg az északi, a déli, a keleti és a nyugati régió között. Azt tapasztalom, hogy Szlovákia előre szeretne lépni és fejlődni akar.”
Meglepte Önöket valami Szlovákiával kapcsolatban?
Cosimo: „Tetszik, hogy az itteni emberek nagyon barátságosak és nyíltak. Ami a szurkolóinkat illetti, ők valóban rendkívüliek. Nemcsak a hazai, hanem az idegenbeli mérkőzéseinken is elképesztő hangulatot teremtenek. Nagyon becsülik a saját klubjukat, és kiállnak mellette, ami nem természetes mindenhol a világban.”
Giovanni: „A változatosságot említettem, amely nemcsak kulturális, hanem gazdasági jellegű is. Pozsony magas toronyházai kontrasztban állnak a szegényebb régiók épületeivel, amilyeneket akár a főváros közelségében is láthatunk. Úgy gondolom, az életszínvonal akár magasabb is lehetne az országban. A DAC szurkolói viszont mindenféleképp kellemes meglepetést váltottak ki belőlem. Egyszerűen elképesztő, milyen atmoszféra uralkodik a MOL Arénában. Olaszországban magam is tagja voltam egy ultra csoportnak, ezért tudom, milyen több ezer kilométert utazni és buzdítani a kedvenceinket úgy, hogy mindez a családdal és a gyerekekkel töltött idő rovására megy. Emelem a kalapom a szurkolóink előtt, akik még Nagymihályba és Mecenzéfre is tömegesen kísértek el bennünket.”
Jelenleg mindketten Pozsonyban laknak. Találtak már maguknak új barátokat vagy valamilyen szabadidős tevékenységet?
Cosimo: „Az ilyen dolgokra nem igazán futja az időmből. Mindenekelőtt a munkámmal foglalkozom, ha pedig akad egy kis szabadidőm, akkor a családommal beszélgetek.”
Giovanni: „A munka mellett kevés az üresjárat. Legfeljebb a konditerembe nézek be naponta. Nem vagyok az a fajta ember, aki vacsorákra járna esténként. Átlagos életet élek.”
Mi a helyzet az olasz konyhával? Az ételeikkel a világ bármely pontján találkozhatunk, de csak kevés hely van, ahol olyan tökéletesen készítik el őket, mint odahaza. Találtak már nálunk olyan éttermet, ahol ugyanúgy ízlik az étel, mint otthon?
Cosimo: „Ilyen helyen még egyelőre nem jártam. Az étkezéssel kapcsolatban mindent megbeszélek a feleségemmel, aki istenien főz. Néhány fogást és konyhai trükköt a Skype-on keresztül tanultam meg tőle, ami azt is jelenti, hogy olasz ételeket elsősorban otthon fogyasztok.”
Giovanni: „Nekem egyik nemzet konyhájával sincs gondom. Jól tudok lakni Olaszországban is, akárcsak Magyarországon vagy Szlovákiában. Szeretem a hasam, és mindegy, hogy az étel melyik ország specialitása. Édesszájú vagyok, Európának ebből a részéből a krémeseket kedvelem a legjobban. Mindenesetre, ha valaki tud a környéken egy jó olasz éttermet, szóljon!”
forrás: fcdac.sk
