A DAC minden idők legjobb helyezését érte el az élvonalban. Mennyire elégedett az első dunaszerdahelyi szezonjával?
Nagyon érdekes és sikeres évünk volt. Az elején, amikor a klubba érkeztem, csupán két napom volt az edzésekre és máris jött az első mérkőzés, melyet az utolsó pillanatokban tudtunk megnyerni. Ez a találkozó az egész szezont tekintve az egyik legfontosabb volt. Változtattam a felálláson, Ljubičićot a cserepadra ültettem és több játékost is kimozdítottam a komfortzónájából. Ekkor változtattunk a játékstíluson is. Marco Rossi egy fitt állapotban lévő csapatot hagyott nekem, de sokat dolgoztunk a gegenpressing stílussal, azon, hogy az azonnali letámadásokra építsünk. Több sprint és bátorság kell a játékosoktól, a kispadon ülőktől is. Viszont ez tipikus eset, amikor új edző érkezik. A padon ülőknek pedig egy nagy lehetőség, hogy megmutathassák magukat. Voltak nézeteltérések is a csapatban, a két vezéregyéniséggel – gondolok itt Ljubičićra és Pačindára. És ez a stílus hétről hétre jobb és jobb volt. 2018-ban voltak krízishelyzetek is: Ljubičić, Pačinda, vagy Šatka esete. Majd kiestünk a kupából és három nappal később kikaptunk Nagymihálytól. Ez is egy kisebb krízishelyzet volt. Viszont azt kell, hogy mondjam, 2018-ban a játékosok mindig harcoltak, s ezzel elégedett voltam. Talán a Dinamo Minszk ellen nem éreztem azt az érzést rajtuk, hogy sikerülhet, de lehet, hogy csak azért történt így, mert a Dinamo tényleg egy nagyon erős ellenfél volt. Remek téli felkészülésünk volt, majd jött a Slovan elleni mérkőzés, amikor nyomás alatt voltunk, jó teljesítményt nyújtottunk, de nem a legjobbat, s a szerencse sem mellettünk állt. Ezután a Nagyszombat ellen egy nagyon rossz idegenbeli mérkőzésünk volt. Új játékosokkal nem volt ez egyszerű, hiszen a csapat legjobb góllövője, Bayo elhagyta a klubot. Télen sokat beszélgettünk a helyzetről, hogy mit kellene tenni, hiszen lehetséges, ha Bayo marad, esélyünk lett volna a bajnoki cím megszerzésére. Ez egy nagy döntés volt a vezetésnek. Majd később zsinórban megnyertünk öt szenvedéllyel teli mérkőzést. Az egyik fontos ok, amiért itt maradtam, ez a csapat – fiatal, épülő együttes, amit nagyon szeretek. Igazán szeretem ezt a csapatot.
Olyan közegből érkezett, mely a mi szemszögünkből a professzionalizmus mintájának számít. Mit tanult nálunk az elmúlt egy évben, milyen tapasztalatokkal gazdagodott? Hogyan tud ez segíteni a következő szezonban?
Tanultam kicsit a kelet-európai mentalitásról. Az első napokban és hetekben úgy éreztem, a fiúk nem nyitnak, s úgy éreztem, hiába mondom, hogy gegenpressinget játszunk, ha ők nem hisznek benne. Meg kellett győznöm őket és az ittlévő stábot is, mindent meg kellett változtatnom. Mindig kedves és barátságos voltam, de nem beszélem a nyelvet. Remek élmény számomra, hogy 10 hónap után kérdezett engem Jan és Oszkár, hogy a már sárga-kék lett-e a vérem. Én pedig nem tudtam azt mondani, hogy igen, mivel nem innen származom. Viszont érzek valamit, amikor a stadionba megyek, de sajnos azokkal az emberekkel nem tudok beszélgetni, akik nem beszélnek angolul vagy németül. Számomra ez egy érzelmi beállítottságú klub, ami nagyon érdekes, mert nem innen származom. Viszont 11 hónappal később, amikor többen megkerestek otthonról, én nemet mondtam. Azon gondolkodtam, hogy szeretnék egy újabb szezont kezdeni itt. A DAC tavaly érdeklődött irántam, amikor kevés klub tette ezt. Megtanultam, hogy ha nem beszéled a nyelvet, az nem mindig jelent problémát. A szemkontaktus, a testbeszéd is alkalmas érzelmek kifejezésére. Azt kell, hogy mondjam, mi, az edzői stáb nagyon szeretünk itt dolgozni. S lehet, hogy azt mondják, talán Dunaszerdahely nem elég szórakoztató számunkra. Viszont ez az, amit megtanultam – nem voltak a klubhoz fűződő érzelmeim, mert a nyelvi korlátok miatt nem tudtam kommunikálni az emberekkel. Nagyon fontos számomra, hogy elértük azt, hogy 80-85 százalékban angolul beszélünk. Érzem, hogy mi fontosak vagyunk, de a régió is, illetve az, hogy itt a rendszer szlovák és magyar. Ez nagyon érdekes, mindennap beszélgetünk erről. Számomra ez nagyon érdekes és nagyon nehéz ezt kezelni – a szlovák bíró jön és itt minden magyar, és a bírókkal, ha beszélek, Szlovákiáról beszélek, de ha a magyar szurkolókhoz megyek, akkor Magyarországról. Szóval ez nagyon nemzetközi, de a világ is nemzetközi – számomra ez nagy tapasztalat, hiszen én is két nemzethez kötődöm. Ez az év az egyik legemlékezetesebb számomra. Az első héten azt gondoltam: fuh, Peter, meddig maradsz itt!? Pár héttel ezelőtt pedig, amikor Jannal és Oszkárral a hollandiai ajánlatról beszéltünk, megegyeztünk, hogy a következő szezonban folytatjuk a közös munkát, s nemcsak a szerződésem érvényessége miatt, hanem azért is, mert ezt éreztem jónak.
Milyenek az elképzelései a következő szezonra?
Én mindig realista vagyok. A klub célja felérni a csúcsra, és bajnoki címet nyerni. Nem mondhatom egyértelműen, hogy jövőre sikerül, de az első három hely valamelyike a célunk kell, hogy legyen ezekkel a létesítményekkel, ezzel a kerettel, ezzel az energiával, a tudással, mellyel a játékosok és edzők terén rendelkezünk. A következő szezonnak is úgy megyünk neki, hogy szeretnénk megnyerni a Slovnaft Cupot. Ami az Európa-ligát illeti, ott sok múlik a sorsoláson. A téli felkészülés ideje alatt Törökországban négy nagy és nálunk jobb csapattal is játszottunk, és jobbak voltunk - ugyan ezek csak tesztmérkőzések voltak, ahol kisebb a nyomás, de ez majdnem ugyanaz. Ezzel a fiatal csapattal látványos focit szeretnénk játszani, remélhetőleg több góllal és több utolsó pillanatos győzelemmel – ez az elképzelés. A tulajdonos úr szeretné, ha a következő 2-3 szezonban sikerülne 1-2 akadémiás játékosnak is játszani a felnőtt csapatban. Ez azonban nemcsak az én felelősségem, hanem az akadémiáé, és a játékosoké is – ehhez kell, hogy az U19-es keretnek legyen néhány igazán kiemelkedő, válogatottban is szereplő tehetsége. Most viszont az elsődleges célunk az első három hely valamelyike, a többi pedig mint extra csomag járul ehhez.
Forrás: fcdac.sk
