Jelenlegi hely

Húsz éve lejárt útlevéllel

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2018, október 21 - 14:46 | Kultúra
Az Expired Passport az idén ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját – ez alkalomból október 20-án jubileumi koncertre készültek a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színpadán. Lacza Gergely zenekarvezetővel és dobossal beszélgetett Kemenczky J. Anikó, a muzsa.sk portáltó.
Húsz éve lejárt útlevéllel

Először is gratulálok a kislányodhoz, Zsófikához. Gondolom, egy gyerek érkezése mindig megbolygatja az ember életét.

Köszönöm. Igen, fárasztó a gyereknevelés, irtó keveset alszunk, de boldogok vagyunk. Az ő érkezésével jelenleg négy gyerek van a zenekarban, de ez a szám folyamatosan változik. Emiatt sem tudunk annyit próbálni, koncertezni, ez persze nem is baj, hiszen már az első években eldöntöttük, hogy nem akarunk világhírűek lenni a magánélet rovására. Mit mondjak, elég könnyen ment. Az idő múlásával arra is rájöttünk, hogy számunkra nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, így manapság már nem fogadhatunk el minden meghívást. Egyrészt nincs rá kapacitásunk, másrészt egy jó minőségű koncerthez szükséges egy minimális technikai-szakmai háttér a szervező részéről. Ha ez nincs meg, nem megyünk el, persze a baráti fellépések más kategóriát képeznek.

Két legújabb tagotok Kriszta és Tomi. Mennyi idő alatt sikerült a zenétekre hangolódniuk, ha nincsenek rendszeres próbáitok?

Krisztának nem kellett sok idő, hiszen régebben gyakran beugrott Marianna helyett, ismerte a dalainkat, nagyon meg voltunk vele elégedve. Igazából Tomi is gyorsan beilleszkedett, mivel már vele is lenyomtunk néhány koncertet. Kézenfekvő volt, hogy jól bevált zenészeket hívjunk a régiek helyébe. Tehetséges, muzikális emberekről van szó, akik több zenekarban is játszottak, játszanak.

Ti, Vajda Andrással a kezdetektől az Expired Passportban játszotok. Milyen érzés látni, hogy a többiek cserélődnek?

Húsz év alatt ez nem tűnik olyan nagy jövés-menésnek. Három nagy korszakra lehet bontani a zenekar történetét: Misi-korszakra, Marianna-korszakra és Kriszta-korszakra. Ennyi idő alatt ez tényleg nem sok változás, bár meg kell említeni, hogy közben mások is jöttek-mentek. Fontosnak tartom, hogy emberileg továbbra is nagyon jól kijövünk a volt tagokkal. Nem volt köztünk konfliktus, nem küldtünk el senkit – aki elment, zenei vagy magánéleti ok miatt szállt ki.

Harmadik lemezként egy koncertalbumot szeretnétek megjelentetni, amire többek között a jubileumi koncertfelvételek is felkerülnek. Nagy fába vágtátok a fejszéteket.

Tudom, de mások nem hogy koncertlemezt, de rendes lemezt sem adnak ki, inkább csak zeneszámokat tesznek közzé az interneten. Az ilyen lemezben az a pláne, hogy a számok nem úgy szólnak, mint az albumon, amit gyakran agyonkozmetikáznak. Egy koncertlemeznek élőnek, lélegzőnek kell lennie, és csalásnak tartom a felvételek drasztikus javítását, újraéneklését. Ha már propagálom az élő zenét a SZMAZE-val, amellyel meghirdettük az Élve Zenélő Felvidék kezdeményezést, akkor nem iszok bort, hogy aztán vizet prédikáljak. Meg akarjuk mutatni, hogy egy amatőr formáció is képes egy karcos, élő albumra, amit nem szépítgetünk utólag. Ha pedig mi képesek vagyunk erre, akkor más is képes rá. Úgy gondolom, az élő zene varázsa mindennél fontosabb.

Értem én, de nem szeretnétek haladni a korral? Készíthetnétek egy videoklipet például.

Persze szeretnénk, hiszen látjuk, mi a trend, de nincs annyi szabadidőnk, hogy kivitelezhetnénk egy forgatást. Szponzorok sem legyeskedtek körülöttünk soha, hiszen nem eladható a zenénk, de mi ezt a nehezebb utat választottuk, és vállaljuk, mert garancia arra, hogy ha felmegyünk a színpadra, akkor azt játsszuk, amit szeretünk. Tehát jó lenne, biztosan többen megismernének, de nem ez a legfontosabb. Mi elsősorban saját magunknak zenélünk, nem a közönségnek, akármilyen nagyképűen hangzik is. Szerencsére ezt a szakma is észrevette és díjazta már, ezenkívül épp tegnap kaptunk egy figyelemreméltó felkérést Magyarországról, szintén szakmabeliektől (ez egyelőre maradjon titok), pár napja pedig az a Hegedűs István lett Magyarországon az év zenei szakírója, aki legutóbbi albumunkról nagyon elismerően nyilatkozott. Ezek mindenféleképpen jelzések számunkra. Nyilván nagyon örülnénk, ha a lemezeinket sokan megvennék, de elsősorban nekünk kell jól éreznünk magunkat, mert az a hiteles. Ha pedig mi jól érezzük magunkat, a közönség is jól érzi magát. Valaki horgászik, más főz, a harmadik ír – mi meg zenélünk a szabadidőnkben, és boldogok vagyunk.

Forrás: muzsa.sk