Huk: Rekordokat döntögetünk, de a klub fejlődése a legfontosabb

A Szered elleni évzáró összecsapás mintha csak tükörképe lett volna az egész őszi idénynek. Mint korábban többször, ismét az utolsó percben szereztük a győztes gólt…

„Tisztában voltunk vele, hogy így is kinézhet a mérkőzés. Nehéz talajon lejátszott, kemény összecsapás volt, de erről szól a futball. Vannak meccsek, amelyek ilyenek, és ez ellen semmit sem tehetünk – nem beszélhetjük ki magunkat a játékvezetőre vagy az ellenfél játékára. Egyszerűen küzdeni kell és bízni abban, hogy mi szerezzük azt az egy gólt, amelyről az egész találkozó szólt. Aki lövi, az nyer. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ez nekünk sikerült. Természetesen nem minden meccs hoz szemet gyönyörködtető játékot és nem lőhetünk minden alkalommal három-négy gólt. Ilyen meccsek is vannak, és nagyon boldogok vagyunk a szombati három pont miatt.”

Ami az egész őszt illeti, új klubrekordot állítottunk fel a helyezés és a megszerzett pontok tekintetében is. Milyen volt a szezon első fele a te szemszögedből?

„Az idénykezdet turbulensre sikeredett, új edzői stáb érkezett. Ilyen fiatalon megkapni a kapitányi karszalagot hatalmas megtiszteltetés, de ugyanakkor nagy felelősség is. Minden csapattársamnak jár a köszönet, hiszen remek teljesítményt nyújtottak és mindent beleadtak – akár a kezdőcsapat tagjairól vagy a kispadról érkezőkről legyen is szó. Ha valaki kiesett, akkor más teljes értékűen pótolta. Ezért is sikerült például Rózsahegyen győzedelmeskednünk, ahol a kezdő tizenegyből három stabil ember is hiányzott. Pozitívan értékelem az őszt. A klub rekordokat döntöget, de az a lényeg, hogy fejlődik a DAC, minden évben sikerült előre lépnünk. Úgy gondolom, hogy még mindig van miben javulni, és bízom benne, hogy ez sikerülni is fog. Tudjuk, hogy idény közben vannak olyan időszakok is, amikor nem megy annyira a játék. Ekkor tovább kell küzdeni és magunk mögött hagyni a sikertelen összecsapást. Ez sikerült is nekünk az ősz folyamán, amikor sorozatban két meccsen is alulmaradtunk. A teljesítményünk stabil volt, ezért is vagyunk a második helyen. Sajnos a Slovan kiváló őszt zárt, rengeteg pontot szereztek. Ez azonban nem változtat a hozzáállásunkon, megyünk tovább. Szeretnénk az égszínkékek nyomában lenni és majd elválik, mi lesz. Most pihennünk kell, megfeledkezni a fociról, a családdal és a barátokkal tölteni az időt, majd ismét belehúzni.”

Egy éve negyedikek lettünk, nyáron a harmadik helyen végeztünk, majd egy újabb félév elteltével a második helyen állunk. Hol látod a csapatot a szezon végén?

„Tudom, mire célzol és minek kellene következnie… Csakhogy az nem ilyen egyszerű. Biztos vagyok benne, hogy ha továbbra is így fogunk dolgozni, mint az elmúlt két-három évben, akkor jönnek az eredmények is. Remélem, hogy csakhamar valamilyen trófeát – akár a bajnokságban vagy a kupában – ünnepelhet Dunaszerdahely. Természetesen ehhez folyamatosan dolgozni kell. Nem szabad azt gondolnunk, hogy most mi vagyunk Szlovákia második legjobb gárdája. Minden csapat veszélyes és senkit sem szabad alábecsülni. Meccsről meccsre kell haladni, mindent beleadni és megmutatni a tudásunkat, ami sikerült is az őszi folyamán. Bízom benne, hogy a következő félszezon még jobb lesz és meggyőződésem, hogy a jövőben a szurkolókkal együtt ünnepelhetünk valamilyen kupával a kezünkben.”

Elkezdődött a csapat öthetes pihenője. Te hogyan töltöd ezt az időszakot?

„Néhány napra még maradok Dunaszerdahelyen, mivel a barátnőm Pozsonyban dolgozik. Az ünnepekre a családom és a barátaim után Kassára utazom, ahol felnőttem. Főleg fejben kell kikapcsolnunk, ám emellett oda kell figyelnünk az erőnlétünkre is. Január 12-én térünk vissza Dunaszerdahelyre és onnantól kezdve ismét teljes erőbedobással dolgozunk majd.”

Forrás: fcdac.sk