Hihetetlenül fontos győzelem, előttünk pedig a klubtörténelem talán legfontosabb, Slovan elleni összecsapása

A bajnokság kezd minőségileg szétválni. A topcsapatok és a tabella alján tanyázók közötti különbség egyre szélesebb; azokon a meccseken, ahol két, minőségileg teljesen eltérő szinten levő gárda találkozik, a jobb általában hozzáidomul a gyengébbhez, és a Fortuna Ligához szintén méltatlan produkciót nyújt…

Természetesen a Nyitra elleni összecsapás jelszava ez volt: győzni!

Akarat, hajtás, szív, izzadság és vér – tegnap az összes résztvevő ezeket adta ki magából, a csodálatos szurkolókat is beleértve. A futballhoz azonban minőség is szükségeltetik. Tegnap – még ha a „Csapatot építünk” mondattal is, de teret nyitottam az önbecsapásnak, mentséget keresve a két együttes tegnapi teljesítményére – nem láttunk minőséget.

A szezon elején járunk, a bajnokság néhány mérkőzésén hiányzik a megfelelő minőség és láthatjuk…

Mit is látunk valójában? Elsősorban olyan edzőket, akik képesek a mély átlagon aluliságot a „minőségi, jó stb.” szavakkal illetni. Hehehe!

Tegnap két olyan csapatot láttam, amelyeknek a rövid és a hosszú passzok, a területi és személyes védekezés továbbá az előre begyakorolt játékfelállás is problémát okozott – tulajdonképpen akkor lényegében mivel nem gyűlt meg a bajuk?

Oké, színlelhetjük azt, hogy a második félidőben jól futballoztunk, de én az ellenfelet is figyeltem, amelynek néhány játékosa nagyjából tizenöt perccel a vége előtt elfáradt úgy, hogy az iram nem volt magas. Ennyi elrontott passzal, elemi hibával nem is lehet nyomást kialakítani a magas iram mellett.

El kell ismernem, hogy néha kedvem lett volna felpofozni a hazai játékosokat, akkora hatalmas hibákat vétettek.

Rövidre fogom, győztünk – ha minden így marad – a kiesésre legesélyesebb csapat ellen. Sajnos a csak a második ligára megérett együttesekből elég sok van az élvonalban, és az edző által érintett gyenge gárdáknál nem tehetnek egyebet, mint hogy megdicsérik játékosaikat egy egyenes járásmódért.

És mi a helyzet velünk?

Poór Tibor írásának folytatását a KlikkOut weboldalán olvashatják el.