Hájos Zoltán polgármester: „Nekünk is tudnunk kell, mi számunkra a helyes döntés, mi számunkra, felvidéki magyarok számára a helyes út”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  Tisztelt ünneplő közösség!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm Önöket a Dunaszerdahely város önkormányzata és jómagam nevében a Szent István – napi megemlékezésen.

Megkülönböztetett tisztelettel szeretném köszönteni Dömötör Csaba miniszterhelyesttes urat, Magyarország miniszterelnöki irodájának parlamenti államtitkárát, Magyarország pozsonyi nagykövetségének képviseletében Jankovics Gyula tanácsos urat, a megjelent Nagyszombat megyei képviselőket, Michal Derajt, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal előljáróját, A. Szabó László és Karaffa Attila alpolgármester urakat, a megjelent városi képviselőket, Mons. Dr. Szakál László Jánost, a dunaszerdahelyi római-katolikus plébánia esperesét, dr. Görözdi Zsolt tiszteletest, a dunaszerdahelyi református keresztyén egyház lelkészét, valamint a helyi intézmények igazgatóit, vezetőit és minden kedves jelenlévőt. 

A mai napon, augusztus 20-án Szent István királyra emlékezünk, az államalapítóra, az államférfira, az uralkodóra, szentté avatásának alkalmából.

Ezen a napon az egész Kárpát-medencében, és a világ több helyszínén, ahol magyarok élnek megünneplik Szent István napját. Mi is itt Felvidéken, Dunaszerdahelyen csatlakozunk az ünneplőkhöz, és megemlékezünk államalapító királyunkról.

Szent István számos intézkedései közül két, a társadalom fejlődése szempontjából fontos intézkedését említeném most meg.

Az első nagyhorderejű intézkedése a vérségi alapon felépülő társadalmi rendet a területi alapú igazgatásra szervezte át, melynek a központja a vár volt, amely biztosította a király hatalmát egy adott területen. A vármegyék élen a király által kinevezett ispán állt. Ő volt a királyi hatalom kihelyezett képviselője, aki végrehajtotta a törvényeket, bíráskodott, beszedte az adót, igazgatta a várföldeket, parancsolt a katonáskodó várjobbágyoknak. A várbirtokokon kívül, amely az államigazgatás alapjául szolgált, voltak udvarbirtokok, amelyek a királyi család tulajdonában voltak, ezeknek az élén a nádorispán állt.

Szent István az államigazgatáson kívül megszervezte az egész ország területén a katolikus egyház működését. Két érsekséget alapított, az esztergomit és a kalocsait, valamint nyolc püspökséget, melynek központjai, Veszprémben, Pécsett, Győrött, Egerben, Vácott, Csanádon, Biharban és Gyulafehérvárott voltak. A magyar egyház feje az esztergomi prímás-érsek lett. Az egyház szervezéssel együtt járt a hittérítő munka is, ami hosszú folyamatnak bizonyult, mert a pogány magyarok csak zúgolódva vették fel a keresztséget. István törvényekben szabályozta a templomba járást, vasárnapra tette a vásárokat, melyek helyét a templomok mellett jelölte ki. Az egyház jövedelme kettős eredetű volt, az egyház legnagyobb jövedelme a királytól kapott hatalmas földterületekből származó bevétel volt, a másik részét a tizedből származó bevétel jelentette, amelynek beszolgáltatását a király törvényben rendelte el.

A közösségünk és a felvidéki magyar közösség számára is fontos, hogy minden évben megünnepeljük a magyar nemzethez kötödő ünnepeket, így Szent István napját is, hiszen ezáltal is erősítjük nemzeti identitásunkat és az együvétartozás érzését.

A Felvidéken a magyar közösség számára sorsdöntő az egységes politikai képviselet létrehozása, hiszen közösségünknek nincs képviselete a szlovák parlamentben, a szlovák kormányban, ott ahol országos szinten történik a döntéshozatal, amely nagyban befolyásolja közösségünk életét, és annak megmaradását. Jelenleg a magyar közösség érdekében politikai érdekképviseletet tudunk biztosítani helyi és megyei szinten. A helyi és a megyei döntéshozatalban, azaz az önkormányzatok szintjén tudjuk a helyi rendeletek meghozatalával a településeken és az adott régiókban élő polgártásainknak érdekében életükre ható minőségi változásokat hozni, országos szintű törvénykezésre ez nem ad lehtőséget. Közösségünk megmaradásának és gyarapodásának feltétele az országos szintű törvényalkotás és az országos szintű törvényvégrehajtás részvételében van.

Ezért is fontos, hogy a felvidéki magyar közösségnek országos szintű politikai érdekképviselete legyen, amely igen csak lassan alakulgat.

Megértem, hogy azok politikai pártok, amelyek eddig is a felvidéki magyarok érdekképviseletét biztosították, de az egyes választások alkalmával politikai versenytársak voltak, igencsak bizalmatlanok egymással, és ezt a bizalmatlanságot nehéz feloldani. Vezetőink számára csak egyetlen cél lehet, amelyet az előző parlamenti választások is bebizonyították, hogy csak egységben van lehetőség biztosítani a magyar közösség számára a parlamenti képviseletet, és ezt a célt kell minden más személyi és ideológiai érdek elé helyezni.

A magyar közösség soraiból néhányan meg vannak győződve, hogy a szlovák politikai pártok képviselni fogják érdekeiket, ezért is szavaztak a szlovák pártokra az elmúlt parlamenti választásokon. Gyakorlat viszont azt mutatja, hogy pár magyar nemzetiségű képviselőjelöltet feltesznek a parlamenti választási listájukra bízva, hogy közösségünk soraiból is jelentős számú szavazatot kapnak, ugyanakkor nincs valódi szándékuk érdekképviseletet biztosítani a felvidéki magyar közösségnek. Mondom ezt saját tapasztalatom tükrében, gondolva a szlovák külügyminiszter dunaszerdahelyi látogátására. A látogatása jó hangulatban zajlott, amikor felhoztam a kettős állampolgársággal kapcsolatos csalódottságunkat, azt elbagatelizálta, amikor a magyar közösség irányába tett bocsánatkéréről beszétem a kitelepítettek kapcsán, vagy a szlovák-magyar megbékélés lehetőségét említettem a magyar-szerb mintára, azt diplomatikusan elhárította.

Tehát ebből magamnak azt a következtetést vontam le, hogy a szlovák politika a magyar közösség irányába mindig a kedves arcát mutatja, viszont ha mi valami konkrét dolgot vetünk fel közösségünket illetően, elutasítóvá válik. Megemlíteném az oktatási államtitkár asszony, Filip Mónika esetét, magyarként lehetőséget kapott az oktatási tárcánál, hogy tegyen a magyar közösség érdekében, néhány hónap elteltével leváltották, mert kellet a hely egy politikailag „megfelelőbb” embernek. A magyar közösség érdekében eddigi döntések sem azért lettek meghozva, mert a szlovák politikai pártok megértették volna a felvidéki magyar közösség igényét, vagy sorsunkat szívükön viselték volna, hanem azért, mert a döntéshozatal idején a közösségünknek erős politikai képviselete volt a szlovák parlamentben és a szlovák kormányban.

Az elhangzottak megváltoztatásának csak egyetlen módja van, az pedig a nagy létszámú parlamenti képviselet létrehozása, amelyet csak egy egységes politikai érdekképviselet tud biztosítani. A megyei döntéshozatal részvételéből már tudjuk, nem azért tudunk elérni a regióink számára fontos döntéseket, mert szeretnek bennünket, hanem azért mert van elegendő szavazatunk, jelentős létszámú képviselőnk van az egyes megyei képviselő-testületekben.

István király tudta az adott korban, hogy milyen döntéseket kell meghoznia nemzetének érdekében, hogy az évszázadokon át megmaradjon és gyarapodjon, nekünk is tudnunk kell, mi számunkra a helyes döntés, mi számunkra, felvidéki magyarok számára a helyes út, hogy fenmaradjuk, megmaradjuk, hogy gyarapodni tudjuk, az pedig az egységes politikai érdekképviselet létrehozása.

E gondolatok jegyében szeretnék kívánni mindnyájunknak élményekben gazdag szép ünnepet és Szent István-napi programokhoz nagyon jó szórakozást!