Az Európai Unió „Alkotmánya”, de az egyes tagországok alkotmánya is lehetővé teszi – megfelelő számú kezdeményező aláírás összegyűjtése esetén – népszavazás kiírását, függetlenül attól, hogy azt civil szervezetek avagy politikai pártok szervezésében gyűjtik össze.
Ez az ún. közvetlen demokrácia eszköze, amikor a polgárok véleményt tudnak mondani bizonyos ügyekben. A közvetett demokrácia eszköztárába pedig a helyi önkormányzati, a megyei, a parlamenti, az európai parlamenti, illetve a köztársasági elnöki választás kapcsán meghirdetett szavazás tartozik.
Európában az egyik élenjáró ország a szavazások tekintetében Svájc, ahol az emberek véleményét több esetben is kikérve kormányozzák az országot. Sőt a svájciak ezt már olyan szintre emelték, hogy megfelelő biztonsági rendszerrel ellátott személyi igazolvánnyal a 18. életévüket betöltött személyek már az otthonukból is be tudnak kapcsolódni a népszavazásba.
Még az elején, a közérthetőség miatt mondjuk el, hogy két fajta népszavazás létezik – az egyik a véleménynyilvánító, a másik pedig az ügydöntő népszavazás.
Ez a mostani, szombati népszavazás véleménynyilvánító népszavazás lesz, ugyanis a Szlovák Köztársaság Alkotmánya ma nem biztosít lehetőséget arra, hogy ügydöntő népszavazást írjanak ki – ahhoz ugyanis egészen más jogi környezetere lenne szükség.
Mindehhez természetesen meg kell(ene) változtatni a Szlovák Köztársaság Alkotmányát és a vonatkozó jogszabályokat.
A jelenlegi referendumon tehát arról kérik ki a polgárok véleményét, hogy a bármikor funkcióban lévő kormány mandátumát a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa egyszerű többséggel lerövidíthesse, vagy azt ügydöntő népszavazáson maguk a polgárok tehessék meg.
Mindennek az értelmezését a referendum kiírói nem könnyítették meg: ember legyen a talpán, aki kézhez kapva, elolvasva a referendum szövegezését, megértse azt. Jogászként a számomra érthető és összefüggéseiben látható, de igazából az államjoggal foglalkozó jogászok terepasztala ez, hiszen olyan kifejezéseket használnak, olyan szaknyelvezettel írták, amely bonyolultsága miatt nehezen lesz értelmezhető a népszavazás kérdése sokak számára.
Emellett ráadásul felmerülhet a polgárokban, miért is kellene elmenni egy olyan népszavazásra, amelyet egy ellenzéki parlamenti párt indítványozott. Pláne úgy, mintha már okafogyottá is vált volna a kérdés, hiszen a jelenlegi szlovák kormány már nem legitim, hanem ügyvivő kormány, miután a múlt év végén a parlament megvonta tőle a bizalmat.
Tehát úgy tűnik, részben okafogyottá vált a népszavazás kérdése. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy maga a referendum teljesen törvényesen és teljes legitim módon került kihirdetésre, illetve minden bizonnyal törvényes módon fog lezajlani.
Jómagam jogászként azt tudom mondani, hogy azért fogok szombaton részt venni a népszavazáson, mert élni szeretnék a közvetlen demokrácia eszközével. Tudatosítva azt is, milyen sok pénzt, hány százezer eurót fordítanak arra, hogy kikérjék a polgárok véleményét.
Ugyanakkor azt hiszem, az sem árt, ha lesz egy jó eszköz a polgárok vagy a parlament kezében – legyen az az ügydöntő népszavazás vagy az egyszerű többségi parlamenti döntés –, amellyel eldönthető, megvonjuk-e a bizalmat az éppen (rosszul) regnáló kormánytól.
Tehát a népszavazáson most feltett kérdés arra a jövőbeli lehetőségre keresi a választ – a szlovák alkotmány megváltoztatásával –, hogy ügydöntő népszavazással vagy egyszerű parlamenti többséggel időközi parlamenti választásokat lehessen majd a jövőben kiírni.
