Hájos Zoltán: „Mi is a magyar nemzet részei vagyunk”

Szent István ünnepnapján a megemlékezés szentmisével kezdődött a Nagyboldogasszony oltalma alatt álló Szent György-templomban, ahol az ezüstmisés Józsa Attila ógyallai esperes mutatta be a legszentebb áldozatot helyi oltártestvéreivel, Bozay Krisztián esperessel, Horváth Róbert atyával, valamint Ollé Tamás és Olgyay Csaba diakónusokkal.

Szentbeszédében két dunaszerdahelyit is megköszönt a helyi egyházközségnek, akik sokat jelentettek eddigi szolgálata alatt. Egyikük a megboldogult Karaffa János atya volt, akivel együtt tanult a budapesti Pázmány Péter egyetemen, aki egyengette az útját és sokat segítette, valamint Sebő László atyát, aki korábban öt évig káplánja és munkatársa volt, s aki jelenleg Nagyfödémes lelkipásztora.

Józsa Attila atya felidézte, augusztus 20-án számtalan helyén a Kárpát-medencének együtt ünnepli az Egyház jeles szentjét, István királyunkat,

„népünk megtérésének szent apostolát, aki a halhatatlanság ajándékát magához ölelte 1038-ban Nagyboldogasszony napján, s aki már a mennyei paradicsomban örvendezik, s azóta is imádkozik értünk”.

A szentmise keretében megáldották az új kenyeret is, amelyet az oltár előtt dr. Nagy István agrárminiszter és dr. Hájos Zoltán polgármester szelt meg. E kenyeret kóstolhatta aztán meg minden hívő kifelé jövet a templomból.

A szentmisét követően a Szent István téri emlékműnél folytatódott a megemlékezés az ünnepi beszédekkel és a koszorúzással.

„Szent István napja a magyar nemzet egyik legjelentősebb ünnepe. Augusztus 20-a, a keresztény államalapítás emléknapja, amelyen megemlékezünk I. István királyunkról, az államalapítóról és az uralkodóról, szentté avatásának alkalmából. Ez az ünnep nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, ahol magyar közösségek élnek, fontos esemény”

– fogalmazott köszöntőjében dr. Hájos Zoltán polgármester.

„Feltehetjük magunknak a kérdést, miért is fontos megemlékezni Dunaszerdahelyen a magyar nemzeti ünnepekről. A válasz egyszerű. Mi is a magyar nemzet részei vagyunk, még ha nem is vehettük fel a magyar állampolgárságot, mint ahogyan azt a Kárpátalján, Erdélyben, Partiumban, vagy a Vajdaságban élő magyar nemzet-társaink megtehették. Azáltal, hogy magyar nemzethez tartozónak érezzük magunkat, nem leszünk rosszabb állampolgárai a Szlovák Köztársaságnak, mint bármilyen más állampolgár. És ha a magyar nemzethez tartozónak érezzük magunkat, mi is ugyanakkor ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, mint nemzet-társaink Magyarország határain belül, vagy kívül. A nemzeti identitásunkat nem mások ellenében éljük meg, hanem saját magunk számára”,

fogalmazott, hozzátéve:

„Tudjuk, kik voltak őseink, az ő tiszteletükre építve gazdagítjuk a tőlük kapott anyagi és eszmei örökségünket és ezt az örökséget szeretnénk átadni gyermekeinknek és unokáinknak. Mi is megadjuk más nemzetek tagjainak a tiszteletet, és joggal várjuk el ugyanezt magunkkal szemben. Eszmei örökségünket akkor tudjuk sikeresen átadni fiataljainknak, ha nemcsak városunkban, Dunaszerdahelyen, hanem ha a csallóközi, a felvidéki az önkormányzataink hatékonyan támogatják a kulturális egyesületeinket, az önkéntes szervezeteinket, hogy a kultúránkból fakadó nyelvünk szeretetét, hagyományainkat és szokásainkat átörökíthessük a fiatal nemzedékre. Mert csak így maradhatunk meg nemzeti kisebbségként a szülőföldünkön.”

Dr. Nagy István agrárminisztere is ünnepi beszédet mondott a megemlékezésen. A miniszter szerint

„Szent István a magyar államiság origója: olyan viszonyítási pont a magyarság történelmében, hogy még a szabadságjogok terén is hozzá nyúltak vissza évszázadokon keresztül. Nem véletlenül viselik a nevét ma is falvak és városrészek szerte a Kárpát-medencében. A kereszténység magyarországi elterjesztőjeként állítanak emléket neki azok a templomok, amelyeknél a közösség őt választotta patrónusául. Az általa szervezett vármegyék létjogosultsága és fennmaradása a mai napig hirdeti nagyságát.”

„Mindazokon a tetteken túl, amelyekért mi, magyarok hálásak lehetünk első királyunknak, Szent István alkotása egyetemes értékű. Ő az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király, de 2000. augusztus 20-a óta, amikor a keleti keresztények is felvették a szentjeik közé, jelképe lett a római katolikus és az ortodox hívők közötti kapcsolatnak is.

Erre az egyetemes igényű alkotásra tekintettel sem vallhatunk szégyent mi, a kései utódok jelenlegi feladatunkban, amelyet az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége jelent számunkra. Ezt a munkát – már csak szent királyunk iránti tiszteletből is – az emberek, minden európai ember megelégedésére igyekszünk elvégezni. A magyar nemzet lelkéből ugyanis kitörölhetetlen a Szent István-i örökség, ragaszkodás első királyunkhoz, a Szent Koronához és Szent István politikai örökségéhez: a kereszténység, magyarság, európaiság hármas egységéhez”

– mutatott rá dr. Nagy István miniszter.

„Ebből a hármasból most a magyarságunkról szeretnék részletesebben szólni. Nemzetünkről, annak összetartozása tükrében. Mert hogyan is fogalmazott Duray Miklós tíz évvel ezelőtt június 4-én? »Tudjuk, hogy mit jelent összetartozni. Tudjuk, hogy nem az együttlétet jelenti, hanem a törekvést az együtt gondolkodásra, életünk, a jövőnk együttes tervezésére.«

És bár a nagyhatású felvidéki magyar politikus csaknem két éve itt hagyott bennünket, intése nem maradt pusztába kiáltott szó. A tavalyi Magyar Állandó Értekezlet 2024-et az együttműködő nemzet évének nyilvánította. Ebben a tematikus évben a külhoni magyar intézményrendszer megerősítése, támogatása mellett hangsúlyos helyen szerepel a hálózatok építése az élet minden területén.”

Magyarorszár agrárminisztere arra is rámutatott beszédében, hogy a szomszédban dúló háború miatt nemcsak nemzeti összetartozásra lesz szükség, hanem nemzetek közötti összefogásra is. Egyben utat is mutatott:

„Az a nemzet, amely ennyi országba szakadt, és mindegyik országban meg tudott maradni magyarnak, meg tudta őrizni hagyományait, kultúráját, nyelvét, az Európa nemzeteinek legnagyobbjai közé tartozik.

Európaiságunkra és a nemzetünkhöz való hűségünkre egyszerre emlékeztet minket az itteni Szent István-emlékmű, a város szülöttének, Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművésznek az alkotása, amelyet az európai uniós csatlakozásunk évében, 2004. augusztus 20-án avattak fel. Jelképezi egyúttal a közös jövőnket, azt, hogy közösen fel tudjuk építeni az együttműködésnek azokat a színtereit, amelyek ahhoz kellenek, hogy az egykor egy régiót alkotó Csallóköz és Szigetköz a jelenleginél is erőteljesebb fejlődésre ítéltessen.

Ezzel kapcsolatban azt ígérhetem, hogy a magyar kormánynak megvan az eszközrendszere ahhoz, hogy hatékony területfejlesztési politikát tudjon megvalósítani, amelyhez partnerséget ajánl a térségbeli önkormányzatoknak. Én biztos vagyok abban, hogy ebben a tekintetben is meg tudjuk találni a közös hangot! Miért is ne találnánk meg, hiszen közösek a hagyományaink.

A nemzeti összetartozás érzése és tudata pedig éppen arra épül, hogy ilyen, akár hétköznapinak is nevezhető közös kincseink vannak. Nemzeti összetartozásunk lényege, hogy a magyarság bármely hagyományos megnyilvánulása, népi jellegzetessége, részben a miénk is, mindannyiunké” – mondta el a magyar agrárminiszter.

Az ünnepség végén a megjelent vendégek, közöttük dr. Szebelédi Kata, Magyarország pozsonyi nagykövetségének első tanácsosa, Forró Krisztián, Nagyszombat megye képviselője, a Magyar Szövetség országos elnöke, Menyhárt József, Nagyszombat megye képviselője, a Magyar Szövetség járási elnöke, dr. Puha György és Karaffa Attila alpolgármesterek, a katolikus Egyház képviselői, dr. Görözdi Zsolt tiszteletes, illetve a helyi intézmények megjelent igazgatói és vezetői helyezték el koszorúikat jeles szent királyunk szobrának talapzatánál.

Az ünnepségen fellépett a Dunaszerdahelyi Szent György Kórus, Vass Virág és Bíró Bulcsú, diákpolgármestere is.

Nagy Attila