Gólok a hátam mögött 17.

Šatka, Šafranko, Aluku, Kosorín és Száraz választotta a sárga-kék mezt, ugyanakkor Szarka, Polievka és Sabala leadta azt a szertárban. Bevezették a készpénz nélküli fizetést a hazai mérkőzéseken, így az „eliszom a pénzemet” szlogent, az „eliszom a kártyámat” váltotta fel. Feltéve persze, ha volt egyáltalán kártyája az illetőnek…

Gazdag Jóska elég korrekt történelmi áttekintést írt nyolc oldalon, a cikkben szerény személyem is helyet kapott, pár mondat erejéig. A bajnokság kinti mérkőzéseiről viszont hiányoztam. Így a 20. fordulóban, Zólyombrézón megrendezett 0:0-ás találkozóról is, ahová 140 DAC-szurkoló kísérte el a csapatot. Ezt követte odahaza a DAC–Eperjes találkozó, melyen az elektronikus reklámtáblák debütáltak a dunaszerdahelyi stadionban. Velünk együtt öt gólt láttak, mindet a vendégek hálójában. Ebből négyet 17 perc alatt, a második félidőben! A Magyar Nemzet munkatársai – akik kilátogattak a mérkőzésre, hogy leírják a DAC „katedrálisában” uralkodó hangulatot – nem is sejtették, hogy ekkora „malacuk” lesz. Talán csak a László Csaba miatt (is) felélénkült nemzeti öntudat vezérelte őket, de az is lehet, hogy végérvényesen kinőttük a határokat.

Hat fordulón keresztül odahaza léptünk pályára, közben Mervó Bence is a DAC-hoz igazolt.

A realitás talaján maradva, rögtön a második találkozón pontokat vesztettünk, és ezzel véget ért az új Aréna győzelmi sorozata. A rózsahegyi csapatnak sikerült az, ami eddig senkinek – 1:1. Ezt még ennél is nagyobb „pofon” követte. A kupa negyeddöntőjében ugyanis a második ligás Poprád gárdáját fogadtuk. A negyedik percben hűlt meg először ereinkben a vér, amikor a vendégek vezetést szereztek. Másodszor pedig a hármas sípszó után, mivel az eredmény már nem változott. Elvesztettük veretlenségünket odahaza, valamint szertefoszlottak Európáról szőtt álmaink. A ligában ezt követte egy 2:2-es döntetlen a Zsolnával, piros-fehér-zöld léggömbökkel a kapu mögött…

Sírból visszahozott egy pont volt! Az akkori éllovas már a 23. percben 2:0-ra vezetett ellenünk!

Ljubičić kulcsfontosságú gólját a második félidőben Davis találata követte, büntetőből. Higgadtan, a kapust a másik oldalra fektetve, nem kegyelmezett. Egymás után három meccs győzelem nélkül és a Nagyszombat, majd a pozsonyi Slovan következett. Az előbbi ellen – egy feledhető összecsapáson – ezért nulla nullás döntetlen, már négyre „tolta” az új Aréna peches szériáját. Ám, ha az érem másik oldalát nézzünk: kilenc forduló óta nem kaptunk ki a bajnokságban. Határtalan szenvedély lett a klub mottója, a Slovan elleni derbire egy hónappal a meccs előtt minden jegy elkelt. Hiába írtam ki naponta a Facebook-oldalamra, hogy nem áll módomban belépőt szerezni, rendszeresen jöttek az óhajok, meg a sóhajok.

Minden koreográfia szép, de ez gyönyörű volt. Először fordult elő, hogy az egész B szektort „lefedte”!

A mérkőzést két televíziós társaság közvetítette élőben. Az egyik, a magyar közszolgálati TV sportcsatornája, az M4, amely első ízben volt Dunaszerdahelyen. Azt is láthatta az egész Kárpát-medence, hogy a pozsonyi drukkereket már a 15. percben kivezették a szektorukból. Persze nem önként, dalolva távoztak, mindeközben „elkezdték lebontani az öreg tribünt”. Úgy tűnt, ismét gólok nélkül maradunk, mikor a ráadás perceiben Šafranko talált fejjel a vendégek hálójába.Egy új mondás született, mellyel a gyengébbik nem képviselőit lephetjük meg: „Szép vagy, mint egy győztes gól, a Slovan ellen, a 93. percben!”

Az M4 riportere magából kikelve ordította: „megnyeri a meccset a DAC!” – ezt természetesen csak másnap hallottam az összefoglalóban, vagy tízszer. A ketrecből nézve a pillanat tört része volt csupán, szívet melengető érzés volt visszanézni, újra és újra. A pozsonyiak csak a középkezdésig jutottak el, majd a bíró lefújta a találkozót. Ami ezután következett, azt leírni nem egyszerű dolog. Elszabadult az a bizonyos határtalan szenvedély…

Bögi Róbert írása a KLIKKout-on!