A Felvidék Arca döntősei - Beke Silvia

Miért döntöttél, hogy elindulsz ezen a versenyen?

Egy munkával töltött, átlagos délelőttön láttam meg a FB-os hirdetést a Felvidék Arca válogatásra, két nappal az esemény előtt. Először fel sem fogtam, hogy mi lehet ez, aztán elkezdtem agyalni a témán. Középiskolás koromban nagyon vonzott a modellkedés, de nem mertem megpróbálni, csak távolról ismerkedtem vele. Épp ezért úgy éreztem, itt van helyben, nincsenek komoly elvárások feltűntetve, tutira nem hagyhatom ki ismét! Nem tudtam igazán mire számítsak, igazából elég gyorsan történt az egész, elég felkészületlenül pottyantam be a lányok közé, ezek után különösej megtisztelő érzés, hogy döntős lehetek.

Mivel foglalkozol a mindennapjaid során?

Az egyetem mellett a hobbimnak élek. A SissyBaskets már több, mint 4 éve a mindenem. Bár a kosárfonás és a kézműves dekorációk inkább az idősebb korosztályra volt jellemző, mégis rabulejtett az alkotás íze, és azóta igyekszem a legmodernebb formában átadni a világnak, hogy igenis lehet divatos egy régies technika is. 

Mindez nem sok időt hagyok a szórakozásra, mivel a munkám a legnagyobb kikapcsolódás, de igyekszem mellette nagy odafigyeléssel nevelni a kutyáimat, szenvedéllyel gondoskodni a faiskolámról, annyit időt tölteni a kedvenc barátnőmmel, amennyit csak lehet és beiktatni egy kis sportot is, a jogging és egy jó zene a kedvencem.

Mit jelent számodra a szépség?

Szerintem a szépség nem kézzel fogható, vagy rámutatható dolog. Nem tudom leírni, inkább egy érzéshez kötöm: úgy gondolom a világ legszebb dolga kiszakadni a rohanásból és beleszeretni a pillanatba, újra meg újra.

Milyen eredménnyel lennél elégedett?

A verseny kapcsán összesen annyit vártam magamtól, hogy most az egyszer be merjek menni az ajtón, mivel ez sikerült, onnantól egy majdnem varázslat az egész. Ilyet eddig csak filmekben láttam, őrületes, hogy megtörténik velem. 

Mivel szeretnél foglalkozni, milyen területen szeretnél dolgozni a későbbiekben?

Mindig vállalkozó szellemű voltam, sőt a kétkezű munka szerelmese, így a jövőben elengedhetetlennek érzem, hogy legyen legalább egy saját business-em. Hogy a kézműves témánál maradok-e, vagy valami egészen más, az egyelőre a jövő titka számomra is. 

Milyen kapcsolatod van Dunaszerdahellyel, mit gondolsz a városról?

Komáromban nőttem fel, nem igazán jártunk a másik irányba, Dunaszerdahelyet csak az utóbbi fél évben kezdtem jobban megismerni. Viszont, ami késik, nem múlik.