Tisztelt emlékező közösség!
Megtisztelő számomra a felkérés, hogy ma szóljak itt a katonahősök emlékművénél. Hála és köszönet illeti Városunk jelenlegi vezetőit, hogy emlékművet emeltettek az I. és II. világháború hősi halottainak tiszteletére és az áldozatok emlékére.
A polgármester úr és azok a városi képviselők, akik támogatták az emlékmű felállítását, jelezni akarták mindenki felé itt Dunaszerdahelyen, hogy emlékeznünk kell a hétköznapi hősökre is, akik ugyanakkor nagybetűs emberek voltak; kegyelettel kell emlékeznünk azokra a katonákra, akiknek el kellett jutniuk a gonoszok által készített földi pokolba, hogy mi békében élhessünk; és az ő felemelésükkel a jelenben… azon kell lennünk, hogy megóvjuk az utánunk következő nemzedék életét mindazoktól a borzalmaktól, amelyeken a világháborúk áldozatai átestek; békére kell hangolni a szívünket–lelkünket, mert a keserű XX. század után most az a feladatunk, hogy megnyerjük a XXI. századot.
Rájuk támaszkodhatunk, a mi hőseinkre, az ő tudásuk, tapasztalatuk és elszántságuk erőt ad nekünk!
Ma újra megemlékezést tartunk és emlékezünk a háborúk szörnyűségeire. Az áldozatok előtt meghajtjuk fejünket... Elhelyezzük az emlékezés virágait, és imádkozunk értük.
Ezzel a megemlékezéssel nemcsak egy ünnepi pillanatot élünk át, hanem megpróbáljuk úgy megőrizni a múltat, hogy abból tanuljunk és felelősen éljük a jelenünket.
A mi feladatunk ugyanis nem az öncélú emlékezés és a múlton való búslakodás, hanem az igaz tettekkel való tisztelgés.
Az emberek sokszor vonják kérdőre Istent a világháborúk drámái kapcsán és kérdezik: miért engedi meg Isten a háborúkat, amelyek nem csak városokat rombolnak, hanem százezrek életét oltják ki és milliók szenvedését okozzák.
XVI. Benedek pápa erről elmélkedve megfogalmazta: „Isten szabadnak alkotta az embert és az emberre bízta szép világunkat Így lett a »teremtés koronája« felelős minden teremtett valóságért és felelős azért is, ha építése helyett rombolja a földet. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az ember, aki Isten képmása: szellem, értelem és szabadság képes arra is, hogy békét és új világot teremtsen a pusztulás romjain…”
Biztosak vagyunk abban, hogy a háborúba induló ifjakat és férfiakat, akiket kivezényeltek a csatatérre, az akkor még vallásosan gondolkodó itthon maradt szeretteik nem ölni és pusztítani küldték; hanem arra figyelmeztették, hogy
„a háborúban ne légy vért szomjazó vadállat! Kerüld a keményszívűséget a harcszíntéren! Ne bántsd fegyvertelen embertársaidat! Mutasd meg nemes-szívűségedet! Ne lopj, ne rabolj, ne gyújtogass, kárt ne tégy! Légy emberséges és segítséget nyújtó a sebesültek iránt! Légy irgalmas és könyörületes a foglyokhoz és akkor Isten is irgalmas lesz veled szemben…”
Kimondhatjuk tehát, hogy a világháborúkba induló és a háborúban életüket vesztett „harcos hőseink” innét a Csallóköz szívéből a béke követei voltak a harctereken.
Nekünk, akik a zsidó-keresztény civilizációs örökség hordozói vagyunk, minden időben a békesség Istenének az útjain kell járnunk, mert tudnunk kell, hogy az „életet teremtő és oltalmazó Istent nemcsak a mi belső lelki békességünk érdekli, hisz Ő az evilági béke Istene is.” Ő ma sem akarja a kultúrák világméretű konfliktusát; ma sem akar igazságtalanságot és elnyomást; ma sem akarja, hogy a gyűlölet tüze borítsa be a világot; és emiatt arra hív minket is, hogy felelős, alkotó szeretettel éljük a napjainkat és legyünk a munkatársai a béke megteremtésében!
II. János Pál pápa Az Egyház Európában kezdetű apostoli buzdításában nemcsak a keresztényeknek, hanem minden jóakaratú európai embernek írta: „Térj magadhoz újra öreg Európa! Légy önmagad. Fedezd föl eredetedet. Éleszd föl gyökereidet. A századok folyamán megkaptad a keresztény hit kincsét. Ne feledd, hogy ez az örökség nemcsak a múlthoz tartozik; hanem terv is a jövőre nézve; amit át kell adnod az eljövendő nemzedékeknek, azoknak a népeknek, amelyek együtt alkotják az európai földrészt.”
Imádkozzunk!
Adj nekünk Urunk emlékező szívet, hogy a világháborúk áldozatainak emlékét sose engedjük elhalványulni. Figyelmeztess minket arra, hogy a hősi halált halt két háború áldozatairól itt Dunaszerdahelyen soha el ne feledkezzünk, mert ők ami hőseink, akik arra várnak, hogy egyénileg is, a családjainkban is és a közösségünkben is megkeressük és felkeressük őket!
Áldj meg minket, hogy a hősi halottakra emlékezve is legyünk békeszeretők és áldozatos hűséggel építsük az élet és szeretet civilizációját a családjainkban, országunkban és a világban. Tarts távol tőlünk minden bajt és főleg a háború minden borzalmát.
A békétlenségben és háborúskodásban sínylődő különféle népeket pedig fordítsd a Te békességed felé.
Ébressz Urunk napjainkban is egyetértést azok között, akik itt Felvidéken a mi népünket vezetik. Adj az egymás ellen állóknak megértést, mely véget vet a viszálykodásnak; adj irgalmasságot, mely kioltja a gyűlöletet; adj az ellenségeskedők szívébe megbocsátást, mely legyőzi a bosszút. Tedd képessé az egymás ellen állókat arra, hogy az irgalmasság útját választva a Tőled származó szeretet törvénye szerint éljenek.
Ámen.
