Gyümölcsösök roskadásik telt fákkal, na meg a veszéllyel, hogy ha jön a csősz, futni kell „az életünkért”. A kerékpárokat ilyenkor útra kész állapotban volt szokás elrejteni, akár a lovakat a régi időkben. Tudvalévő egyébként, hogy nem lopni jártunk, csak minőségellenőrzésre, ugyanis a legízletesebb falatok még a helyszínen, közvetlenül a fákról kerültek elfogyasztásra, és persze mosatlanul.
A növénytermesztéshez hasonlóan az állattenyésztés különböző formáiért sem kellett messzire tekerni a városból. Az „én időmben” a Rényi major ugyan már nem létezett, de az Ollétejed utáni telep még igen.
Aztán itt is bevásárlóközpont (Euromarket), majd szórakozóhely létesült. A Rényi majorban volt a Nyugat-szlovákiai Baromfi Üzem (ZHZ) hizlaldája, és az itt kinevelt baromfit a Komáromi úton dolgozták fel. Az előbbi területén, vagyis a Nagyabonyi úton található ma az Europack, régi nevén az „Obal”, míg az utóbbi helyén egy fuvarozással foglalkozó vállalat működik.
Növényfeldolgozásban a dunaszerdahelyi cukorgyár vitte a prímet, szezononként naponta többszáz méter hosszú vonatszerelvények érkeztek területére.
Talán csak a bennfentesek tudják, hogy csaknem akkora vasúti pályaterülettel rendelkezett, mint maga a dunaszerdahelyi vasúti pályaudvar. Saját mozdonyai is voltak, melyek naponta száznál is több vagont mozgattak meg. Két kéményét a csallóközi rónáról bárhonnan látni lehetett. A rendszerváltozás után az Eastern Sugar-ra keresztelt cukorgyár napjai meg voltak számlálva. Szó volt ugyan a termelés átalakításáról, amely során bioüzemanyagot állítottak volna itt élő, azonban a vállalat végleg becsukta kapuit.
2008-ban a hatalmas kéményeifelrobbantásával tulajdonképpen eltűnt Dunaszerdahely térképéről a múlt század hetvenes éveiben épített üzem, amely a szocialista élelmiszeripar egyik legnagyobb vállalatának számított annak idején. A gyár területe részben azóta is parlagon hever, csupán az ülepítő medencék helyét foglalja el a DAC Labdarúgó Akadémiája.
A folytatást a KlikkOut oldalán olvashatja el.
