– Honnan indult ez a gazdag életpálya?
– Dunaszerdahelyen születtem 1951-ben. Az alap- és és középiskolai tanulmányaimat is itt végeztem, majd középiskolai tanulmányaim befejezése után szakképesítést szereztem kultúraelméletből és kultúraszervezésből. De még visszalépek a kezdetekhez: minden a zenével kezdődött. Már édesapám is játszott egy szerdahelyi fúvószenekarban, 1965-ben pedig már én is muzsikáltam szilveszteri bálban. Azóta folyamatosan ott van a zene az életemben.
– Bár annak ellenére, hogy korán zenélni kezdtél, s a kultúrális életben is korán szerepet vállaltál, nem erre a pályára készültél.
– Valóban, eredetileg a hajó-elektrotechnikusi szakmát tanultam ki Komáromban, mert édesapám úgy vélte, mindenképpen jó egy szakmát kitanulni.
– Mindeközben pedig már a Szőttesben táncoltál...
– Igen, a Szőttesben ott voltam a kezdetektől, mert rendkívül vonzott a néptánc is. Alapító tagja és több éven át aktív táncosa voltam az együttesnek. Amikor pedig katonának mentem, emiatt szinte azonnal beválogattak a sereg néptáncegyüttesébe. Egyszerűen kézen fogott, és vitt magával mindenhová a tánc és a zene – ezek akkoriban is folyamatosan meghatározták az életemet. 1969-től a hajógyát néptánccsoportjában, és a szlovák színház együttesében táncoltam, majd a seregben a határőr táncegyüttesben. Még az orosz kaszárnyába is jártam Komáromban táncokat betanítani egy orosz táncosnak. De nem csak táncoltam ám, hanem zenéltem is, a katonazenekarban. Szép idők voltak, számos versenyről elhoztuk a díjakat.
– A katonaságtól leszerelve hová kerültél?
– Ahogy hazaértem 1973-ban, már kezdtem is dolgozni a dunaszerdahelyi városháza polgári ügyek testületében. Itt az esküvőket, a névadókat, a személyi igazolvány-átadókat szerveztük például. Rengeteg esemény volt, mind kulturális töltetű. Ekkor a Szőttesben táncoltam, bejártuk Szlovákia magyar településeit, sok fellépésünk volt. Emellett sokat „vendéglátóztunk”, éjjeli műszakoztunk akkoriban a zenekarunkkal – esküvőkbe, mulatságokba jártunk zenélni. Csak élőzene volt, mi pedig élveztük a zenélést, s fiatalként így kerestük a pénzt. Akkoriban nem volt számítógép, mobiltelefon – az emberek még várták és keresték az igényes szórakozást. Egészen 1981-ig ott voltam, majd onnan a Járási Népművelési Központban népművelőként folytattam a munkásságomat.
– Kultúrából a kultúrába csöppentél...
– Igen, itt is a tánc, a néptánc, a fúvószene tartozott hozzám, de például a rendezvényszervezés, a zenekari vizsgák is. Innen a propagációs osztályra kerültem, itt az volt a feladatunk, hogy megörökítsük az eseményeket, a fotóarchiválás, mi készítettük a felvonulási tribünöket, de például a zászlókat is, például május 1-jére. 1991-ben összetörtem a sarkamat – ez a táncos „karrieremnek” azonnal véget is vetett, s ez is hozzájárult, hogy 1996-tól már a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ szervezési osztályán dolgoztam szakelőadóként és kultúraszervezőjeként.
– Nem csoda, hogy a városi képviselő-testület tagja lettél, elég korán már.
– Igen, már 1992–1998 között is a Dunaszerdahelyi Városi Képviselőtestület tagja voltam. Egy sikeres pályázat elnyerését követően pedig 2004 novemberétől a Nagymegyeri Városi Művelődési Központ igazgatója vagyok.
Ott is rengeteg munka akadt, fel kellett futtatni ott is a kultúrházat. Egy város kulturális életének a bebiztosítása nem kis feladat – akkor sem volt az, de ma sem könnyebb, mikor számos lehetőség van a kulturált kikapcsolódásra. Mi működtetjük Nagymegyeren a könyvtárat, vagy a tájházat is.
– Ötven-hatvan éve a kultúrában mozogsz.
– Mondhatni, eszmélésem óta. De azt kell mondjam, még folyamatosan tanulok, ma is. A pályázati rendszerek világában sok mindent újra kellett tanulnunk, újra kellett értékelnünk. Summázva azt mondhatom: az embereknek ma is nagy igénye van a kultúrára. Ezt megmutatta a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet is. S bár nagyobb lehetőségek vannak mindenki számára a szórakozásra, de a mi feladatunk a saját közegünkben, közösségünkben segíteni és táplálni nem csupán a kultúrát, hanem a színvonalas kultúra iránti igényt is.
Nagy Attila
Ezt már olvasta?
Az elszakítottság idővel beférkőzik az ember zsigereibe
Péntek kora este két író, újságíró, Jezsó Ákos és...
Ezüstéremmel érkezett haza az Ágacska a MiA Dance Festivalról
Április utolsó vasárnapján Pozsonyban rendezték meg a MiA...
