Édesapám naplója 2.: 1978 – a mundiál éve

Az 1977-es névsor megegyezett az év edzőjének választott Baróti Lajos Mundiálra szánt tizenegyével, míg az MLSZ Pintér Sándort, a Bp. Honvéd középpályását jelölte az év játékosának.

A „faternál” a Nyilasi, Törőcsik, Gujdár hármas lett volna a befutó. Ami itt nem jött össze az előző kettőnek, azért a francia újságíró kollégák Aranylabda-ankétján kárpótolva lettek. A France Football szavazásán Nyilasi Tibort Európa hetedik legjobb játékosává választották, vagyis apu kedvenc játékosa Európában a magyarok közül a legelőkelőbb helyen végzett.

A magyar szövetségi kapitány már januárban bővebb vb-keretet hirdetett, és a Mundiálig két előkészületi meccs volt tervben. Mire az egyiket lejátszották, már rohamtempóban folyt az NB 1 tavaszi idénye – azt ugyanis a világbajnokságig be kellett fejezni.

1978.04.15.: „A Dobiášsal, Gőghgel, Nehodával, Panenkával (róla éppen a ’76-os Eb-n nevezték el azt a bizonyos büntetőrúgás-fajtát) felálló csehszlovákok ellen nagyszerű győzelmet arattunk a Népstadionban. Már az ötödik percben vezettünk egy öngóllal, amit Nyilasi a szünetig megduplázott, s már nem sokat számított, hogy a második félidőben szépíteni tudtak a vendégek”.

A másik lefoglalt meccspartnerrel közvetlenül a vb előtt találkozott a magyar csapat. Bárcsak ne találkozott volna, mert május 24-én a londoni Wembley-ben, ahogy apám lejegyezte: „A vb-ről kimaradt angolok 3:0-ás félidő után 4:1-es vereséget mértek a magyarokra! Még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul – mondta a kapitány”… „A Fradi csak a kilencedik lett az NB 1-ben, ahol az 1977/78-as idény aranyérmese a Dózsa”.

Búcsú Bozsik Józseftől (1925–1978)

A válogatott már elutazott az argentínai vb-helyszínre, amikor Magyarországon szomorú hírt közöltek a lapok: „Milliókat döbbentett meg a hír, meghalt Bozsik József, minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgója, a hajdani százszoros válogatott, az egyetemes futballsport kiemelkedő alakja”.