Bő egy éve Cornisland néven klubot alapítottak, Facebook-bejegyzéseik pedig arról tanúskodnak, hogy nincs olyan hétvége – de az ilyen hétköznap is egyre kevesebb – melyet ne versenyzéssel töltenének. Szigeti Gergellyel beszélgettünk.
Adja magát a kérdés: hová fejlődött a klub az elmúlt egy évben?
Attól tartok, hogy valamit ki fogok hagyni a felsorolásból, de kezdjük a legelején. A tűzoltószertár melletti Venezia étteremben kaptunk helyet a gyakorlásra. Hat táblát szereltünk fel, és minden csütörtökön este összejöttünk játszani, ez pedig azt eredményezte, hogy a kezdeti öt-hat fős „kemény mag” létszámbelileg húsz fölöttire duzzadt.
A baráti gyakorlásokat kicsit komolyabbra fordítva tavaly szeptemberben létrehoztuk a Cornisland Darts League-t, a tulajdonképpeni csallóközi bajnokságot.
Melyik más ligában szerzett tapasztalataitokat próbáltátok meg átültetni a saját bajnokságotokba?
A lebonyolítás szempontjából főleg a Szlovákiában és részben a Magyarországon látott rendszert vettük alapul. Szerencsére most már a közeli régióban is annyira elterjedt a darts, hogy akár minden nap versenyezhet az, akinek van rá kedve. Keddenként Érsekújvárban van liga, szerdánként Vágsellyén, pénteken pedig Megyercsen – hogy csak a hozzánk legközelebbieket említsem. Elsősorban az ezeken a versenyeken tapasztalt szervezési és lebonyolítási mintákat igyekeztünk átültetni a saját bajnokságunkba is. Mi az egész bajnoki évet lefedő 2019/2020-as versenyévvel kezdtünk, és kéthetente tartjuk a versenynapokat, míg a felsorolt ligákban hetente van egy forduló.
Nyolc fordulót játszunk az őszi, nyolcat a tavaszi szezonban, majd következik a 17. kör dupla pontokért, utána pedig az ún. nagy döntő május végén.
Itt a legjobb tíz játékos két csoportra osztva mérkőzik meg egymással, de ez már csak amolyan bónuszjáték, ami nem befolyásolja a korábban kialakult helyezéseket.
Nívóját tekintve hova rangsorolhatjuk a dunaszerdahelyi darts bajnokságot?
Fiatal bajnokság, jobbára fiatal csapattagokkal, de ettől függetlenül nagyon sokat fejlődtek a srácok. Hogy egy személyes példát mondjak, amíg korábban a nálam később kezdőket könnyen magam mögé tudtam utasítani, most már erről nem beszélhetünk. Meg kell szenvedni minden egyes meccsen, már a csoportkörökben is. Bárhová máshová megyünk játszani, ott is megálljuk a helyünket, és nincs olyan esemény, ahonnan ne térnénk haza valamilyen szép eredménnyel, esetleg díjjal. Azt hiszem, büszkén elmondhatjuk, hogy mindenféle szempontból számolni kell velünk.
Kiss Balázs interjújának a folytatását a KlikkOuton itt érhetik el!
Ezt már olvasta?
IPPON Karate Klub: Két tucatnál több érem Aranyosmarótról
Szombaton, november 23-án Aranyosmaróton szervezték meg a...
Magabiztos Jilemnicky-győzelem a felső tagozatos fiúk floorball versenyén
A Vámbéry Ármin Alapiskola és a Rumba floorball klub...