János, kérlek pár mondatban meséld el, hogy lettél DAC-szurkoló, illetve később miképpen lehetett összeegyeztetni egyházi tanulmányaidat, feladataidat a focival?
Gyerekkoromtól járok focira, kilenc-tíz évesen édesapámmal voltam először DAC-meccsen, ami ezután folyamatosan végigkísérte az életem. Dunaszerdahelyen jártam általános iskolába, vagyis helyszínileg adott volt a stadion közelsége. 1984 környékén, még a második ligában játszott a csapat, nagy rangadók voltak. Nagyszerű hangulatban, örömmel járhattunk focira. A szurkolás is szépen zajlott, jó érzésekkel gazdagodtunk hétvégenként.
Ezután Budapestre kerültem, de teológiai tanulmányaim során is figyelemmel kísértem a csapat további menetelését. Pappá szentelésem után, ha közelebbi helyszínre voltam beosztva és nem ütközött a misével a mérkőzés időpontja, a stadionban szurkolhattam.
Abban az időben Majoros volt a kedvenc játékosom. Az Audi–Majoros–Tóth fémjelezte csapat sokat tett a klub előmeneteléért, ugyanitt kiemelhetném még a játékosok közül Kapkót, Hodúrt, Libát például. Jobb és rosszabb idők váltakoztak, de a szurkolók rendületlenül kitartottak. Pedig, ha visszagondolok, a legfelsőbb osztályban rögtön az első évfolyamunk második fordulójában 8:0-ra kikaptunk Prágában a Bohemianstól, ám a következő körben ismét kiment mindenki biztatni a csapatot.
Bögi Róbert interjújának a folytatását a KlikkOut weboldalán itt olvashatják el
