Felüdülés hallgatni az autóbuszban kedvenc nótáját (amit most inkább nem idéznék), mindenkihez van pár kedves szava, ő valóban imádja a DAC-ot. Igaz szerelem ez, persze csak a Terike után. Végre ismét találkoztunk, úgy hozta az élet, hogy aznap este csaknem az egész banda eljött, ki lett ez találva rendesen. Az asztal egyik végében Papi szeretett feleségevel, túloldalt szerény személyemmel és a szebbik felemmel. A televízióban fél szemmel, vagyis inkább csak füllel az Európa-bajnokság negyeddöntőjét figyelve indítottunk.
Szia Papi, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást, azt külön üdvözlöm, hogy Terikét is jó egészségben láthatjuk melletted. Ugye, ha jól tudom Bősről származol, onnan kerültél Szerdahelyre, aztán jött a foci az életedbe…
Életem első komoly focimeccsén Prágában voltam, a magyar válogatott – Albert Flóriánnal, Mészöly Kálmánnal, Bene Ferivel… a soraikban – Csehszlovákiával játszott. Gyerek voltam még, könyörögtem nyugodjék édesapámnak, hogy vigyenek magukkal, az Állami Gazdaság autóbuszával utaztunk.
Bősről származom, onnan kerültem egészen fiatalon Szerdahelyre, aztán itt alapítottunk családot a feleségemmel, Terikével. A Pozemné Stavby-nál dolgoztam, adtak lakást, megszerettem a várost, így volt ez abban az időben.
Először szokatlan volt, falusi gyerekként kaszáltam, állatokat tartottunk, reggeltől estig dolgoztam, megtanultam értékelni a paraszti munkát. A legnehezebb meló, de nélküle nincs semmi, ők teremtik az ételt az asztalra. Bárcsak ma is azt ennénk!
Bögi Róbert cikkének folytatását a KlikkOut oldalán itt olvashatják el!
