Mikor érezte meg, hogy a papi hivatás az ön útja?
Az ember hivatása nagy titok, de nem szeretnék közhelyesnek tűnni. Isten legszebb tulajdonságában – a bensőségességében – fejezi ki az ember életének értelmét és hivatását.
Fiatalon tapasztaltam ezt meg, nagyon erősen, hogy Isten akar engem.
Nem hétköznapi dolgokban, hanem konkrét három élethelyzetben: amikor édesanyám megfogant engem, akkor az orvosok nem adtak életben maradásomnak nagy esélyt. Édesanyámat abortuszra küldték volna. Ő nem ment, bár meghalhatott volna a szülésben. Megszült engem és hála az Úrnak, mai napig él, édesapámmal együtt. Következő alkalommal orvosi műhiba kapcsán 18 hónapos koromban meg kellett volna halnom. Mégis megmaradtam, s végül, amikor fiatalon kerestem utamat a világban, s elég sok volt a kérdőjel körülöttem, akkor mesélte el édesanyám életem, és életben maradásának történetét. Valahol ott értettem meg, hogy van Valaki, aki sokkal jobban szeret engem, mint én tudok is bárkit szeretni.
Eddig Alistálon és Csallóközkürtön teljesített szolgálatot…
Az utóbbi hét esztendőt Alistálon és Csallóközkürt közösségeiben éltem meg. Mindkét közösség egyedi és sajátos arculattal bír. Mindenütt meg lehet találni az együttműködő, a tenni kívánó embereket.
Hála az Úrnak, hogy mind Alistálon, mind Csallóközkürtön ez így volt. Alistálon 2016-ban egy nagyon elhanyagolt épületből, a régi egyházi iskola épületéből, sikerült a helyiek jóvoltából és munkájával egy közösségi helyszínt kialakítani, amelyet a jubileumi Szent Márton esztendőben Martineumnak neveztünk el. A közösségi ház mögött pedig a gyermekek és a felnőttek számára parkot alakítottunk ki, ahol egy plébániai gyermeksátortábor számára biztosítottunk helyet. Az új plébánia épületének 2017-ben kezdtünk hozzá. Alapkövét Pannonhalmáról, Szent Márton monostorából kaptuk, ahol személyesen Várszegi Asztrik apát adta át közösségünknek azzal a több mint ötven Kárpát-medencei Szent Márton nevét viselő plébánia köveinek felajánlásával, amely erőssé és szilárddá kívánja tenni Szent Márton jelenlétét és tiszteletét a Kárpát-medencében. Azóta a plébánia épülete és környezete elkészült a hívek adományából és a magyar kormány hathatós támogatásával. Csallóközkürtön mindig is látható volt a személyes kapcsolatok eredménye, s ha kellett egyszerre mozdul(t) meg a közösség a jó érdekében. Ott jelenleg épp a templom külső tatarozása történik a helyiek bevonásával, illetve a szintén hathatós magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően.
Milyen érzésekkel áll a dunaszerdahelyi plébánia élére?
Kihívásként tekintek az új működési helyre: több oknál fogva is, amelyekre nem szeretnék kitérni. Gondolom, hogy más lesz a városi közegben való pasztoráció. De bízom az Égiek segítségében és a városban élő emberek segítőkészségében. Együtt minden egyszerűbb! A lelkipásztori munkában segítségemre lesz a szlovák káplán úr, Peter Sklenár, illetve a volt esperes atyánk, Szakál László atya és Horváth Róbert kórházlelkész is. A sikabonyi városrész szolgálatát továbbra is Albán József atya végzi majd. Három szóban határoznám meg a plébániai munka arculatát az eljövendő időre: esemény, identitás, azaz önazonosság és közösség. Persze, ehhez az emberi erőforrásokat is meg kell találni, ami talán a legnagyobb kihívást jelenti majd.
A legszebb az – talán –, amikor az embernek az Úr megadja annak a lehetőségét, hogy a munka gyümölcsét szemlélheti és öröme származik belőle, hogy ennek vagy annak részese lehetett. A legnehezebb vélhetően a váratlanság, az emberi erőforrások hiánya, illetve az emberi „nem megértés”.
Hogyan készül a beiktatására, és miképpen zajlik majd?
A beiktatás szentmise keretében történik a hívek jelenlétében, ahol vagy az Egyházmegye főpásztora, az Érsek atya, vagy a megbízottja végzi a szertartást. Jelen esetben Kiss Róbert kanonok, mint a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke végzi a szertartást. A szentmisén a homília után kerül sor a plébánosi hitvallásomra, illetve eskütételre.
ma7 / Reczai Lilla
