Back to top

Bizonyítványosztás – ne a jegyekről, hanem a gyerekről szóljon

Publikálva: 2025, június 26 - 06:50
Ahogy közeledik a tanév vége, a diákok szívében egyre vegyesebb érzések kavarognak. Vannak, akik izgatottan várják, hogy megmutassák a szüleiknek az elért eredményeiket, mások azonban szorongással gondolnak a bizonyítványosztásra. Sajnos sok családban a tanévzárás nem az örömről, a megkönnyebbülésről vagy a közösen eltöltött nyárról szól, hanem a stresszről, a félelemről és a szülői elvárások miatti feszültségről. Pedig a bizonyítvány nem ítélet, nem végállomás, és legfőképp nem lehet a szeretet vagy a megbecsülés feltétele.
Bizonyítványosztás – ne a jegyekről, hanem a gyerekről szóljon

Nem minden jegy mögött van kudarc

Egy gyenge osztályzat sok mindent jelenthet – nehézséget egy tantárggyal, motivációs hullámvölgyet, vagy akár valami olyat, ami a gyerek belső világában zajlik, és amit a jegyek soha nem fognak teljesen tükrözni. A diákok nem gépek, hanem érző, fejlődő emberek, akiknek nem mindig sikerül minden úgy, ahogyan eltervezték.

Fontos, hogy a szülők ne csak a számokat nézzék a bizonyítványban, hanem azt az utat, amit a gyermek végigjárt. Volt-e fejlődés? Tett-e erőfeszítéseket? Volt-e bátorsága segítséget kérni? Ezek azok a kérdések, amelyek sokkal többet árulnak el, mint egy jegy.

 

A büszkeség és a támogatás kéz a kézben járhat

Természetesen, ha egy gyermek szép eredményeket ért el, az hatalmas dolog, és megérdemli az elismerést. Ilyenkor a dicséret megerősítés: „Látom, mennyit dolgoztál érte, és büszke vagyok rád.” Ez fontos visszajelzés, ami további motivációt adhat.

De ne csak a kitűnő bizonyítvány legyen érdemes a szeretetre. Aki küzdött, aki próbálkozott, annak is jár a vállveregetés, a biztatás. A tanév vége nem a számadás pillanata, hanem a pihenésé és az újratervezésé. Aki nem ért el jó jegyeket, annak most lehetősége van visszatekinteni, tanulni a hibáiból, és új lendülettel nekifutni majd szeptemberben.

 

A bizonyítvány ne a félelem szinonimája legyen

Sok gyerek ma is retteg a bizonyítványosztástól. Nem azért, mert nem tudják, mi van a papíron, hanem attól félnek, hogyan fog rá reagálni a szülő. Lesz-e kiabálás, büntetés, telefon- vagy számítógépmegvonás, eltiltás a barátoktól?

Ezzel a szülői viselkedéssel nem motiválunk, hanem szorongást, önbizalomhiányt, és hosszú távon tanulási blokkot alakítunk ki. A gyerek nem fog jobban tanulni a szégyen miatt – csak félni kezd attól, hogy elég jó-e egyáltalán.

 

Mit tehet a szülő?

  • Kérdezz, ne csak nézz! – Ne a bizonyítvány legyen a beszélgetés tárgya, hanem az év. Kérdezd meg, mit tanult, miben érzi magát ügyesnek, mire a legbüszkébb.

  • Ismerd el az erőfeszítést! – Minden befektetett munka érték, akkor is, ha nem vezetett ötös eredményhez.

  • Adj időt és teret a pihenésre – A gyerekek is elfáradnak, nekik is jár a nyár, a kikapcsolódás, a feltöltődés.

  • Ha valami nem sikerült, tervezd újra vele együtt – Ne bűnbakot keress, hanem megoldást. „Mit tehetnénk jövőre másként?” – ez sokkal hasznosabb, mint a hibák felemlegetése.

A bizonyítvány csak egy pillanatkép. Nem mutatja meg a gyerek tehetségét, empátiáját, kreativitását, emberségét. A legnagyobb ajándék, amit szülőként adhatunk, az a feltétel nélküli szeretet és a bizalom, hogy bármi is van azon a lapon, együtt továbbmegyünk, tanulunk, fejlődünk.

Legyen a bizonyítványosztás a hála, az ünneplés és az új kezdet pillanata – és ne a félelemé. A gyerek boldogsága sokkal fontosabb, mint bármelyik osztályzat.

(dszai)

Ezt már olvasta?

Cookies