Őszintén szólva, kicsit meg is nyugodtam, hogy ezek szerint minden oké nálam is a „toronyban”. Dohorák Sándor Ali életének szerves részét képezi szülőfaluja sportélete, ezáltal ismerkedett meg a DAC-cal is, és vált hűséges sárga-kék szurkolóvá. Minden apró részletet megtudhat Aliról a tisztelt olvasó, ha végigfutja sorozatunk aktuális részét.
Először is beszélj kérlek valamit magadról, a focival, meg a DAC-cal kapcsolatos emlékeidről. Mikor voltál először DAC-meccsen például?
Nyárasdi származású vagyok, édesanyám nevezett el Alinak, hogy megkülönböztessük a Sanyikat a családban…valójában az Alexander rövidített változata. ’96-ban költöztünk be Szerdahelyre, de jöjjön először a szülőfalum.
Édesapám – aki sajnos nemrég hunyt el – révén a nyárasdi sportéletből gyerekkoromtól kivettem a részem, mind a kézilabda szakosztály munkájából, mind a foci körüli dolgokból.
Belépőjegyet árultam, voltam klubtitkár, a mai napig vezetem a nyárasdi labdarúgás krónikáját, idő közben már digitalizáltam is. Vannak sportvezetői tapasztalataim, de például műsorfüzetet is szerkesztettem pár évig. Lényegében apu után megörököltem sok minden sporttal kapcsolatos tevékenységet. A családban mindenki sportolt, apu focizott, aztán bíró volt, a nővérem kézilabdázott.
A nyárasdi kézilabda által apu bejárta Európát mint sportvezető, nem mindennapi dolog volt ez a múlt rendszerben. Focistáink 3. ligát játszottak, amikor megszülettek az ikergyerekeink – akkor már volt egy fiunk -, ezután már nem tudtam annyi időt áldozni a sportra.
A DAC-cal kapcsolatos legelső élményem kb. 82/83-as idényből való, abból kifolyólag, hogy a Lépes Gyuri nyárasdi, meg távoli rokonom is, és mint falubelire kíváncsiak voltunk. SzNL-ben játszott a DAC, elmentünk pár meccsre, persze otthon ment a kertészkedés, első mindig a munka volt, aztán jöhetett a szórakozás.
Viszont munka közben is hallgattuk a rádiós körkapcsolást, és mikor Szerdahely volt adásban, leraktuk a szerszámokat, követtük a fejleményeket. Mikor felkerült a DAC az első ligába, éppen a középiskola első évfolyamát kezdtem Losoncon. Ezt követte a főiskola, majd a katonaság, lehet mondani úgy ’86-tól ’92-ig az évközi meccsek kimaradtak. Nyári szünetben esetleg eljutottam egy-egyre, így maradt ki például a Bayern elleni találkozó is.
A ‘88/89-es szezonban járási bajnok lett a Nyárasd. Már nem tudom pontosan, hogy abban az évben vagy később, de a Nyárasd 4:2-re legyőzte a DAC-ot, Lépes Gyuri volt a nyárasdi irányító, ha jól emlékszem, búcsú környéki meccs lehetett. Az nagy eredmény volt!
A teljes cikket a KlikkOut oldalán olvashatják el.
