A jó napot kívánok üdvözlésre szia volt a válasz, mától fogva tegeződjünk. Megtisztelsz, Gábor! – írja Bögi Róbert
Feltűnt nekem a képeken, hogy amerre jár a DAC, ott gyakorlatilag te is megjelensz. Oké, de még Nádasfőn, egy barátságos meccsen is?
Azt lehet mondani, ha az időmből kitelik, legyen az barátságos mérkőzés akár valamelyik faluban, mi autóba ülünk és megyünk a DAC után. A sellyei Dusloban műszakozok, szóval a munka mellett adott a szabadidő is, be lehet mindent tervezni. Kisebbik fiam, Péter az állandó útitársam, néha a feleségemet is sikerül meggyőznöm. A nagyobbik fiamat, Gábort nem érdekli semmilyen sport. Sok helyre óriási elvárásokkal, kíváncsiságból járok. Előfordult, hogy Péter fiam rám szólt meccs közben, hogy: apu te nézed a meccset? Hogy is mondjam, szeretem a focit – magam is fociztam egykor -, nem csak azt figyelem, ki vezeti a labdát, hanem hallgatom, mi megy a játékosok között.
Nem vagyok nagy futballszakértő, de komoly véleményt tudok alkotni a pályán folyó kommunikációból leszűrt dolgokból.
Nem szeretem, ha a Facebookon ócsárolják a játékosokat vagy a csapatot. Sárga-kék szívű emberek, az egyik mérkőzés után halljuk, látjuk, olvassuk, mit gondolnak a fiúkról, legközelebb pedig, ha jobban megy a játék, ugyanazok kihívják a játékosokat pacsizni. Megsimogatják őket, mezeket kéregetnek stb. Én a saját véleményem elraktározom magamban, tudom mi megy a fociban, szeretem felderíteni a sorok közötti történéseket. A covid-helyzet közbeszólt, de azért ahova tudtunk, elmentünk. Tavaly egy alkalommal kisorsoltak minket, így el tudtunk jönni Szerdahelyre is. Saját magunkon kívül nem szponzorálja senki az utakat, azért ezt is vegyük figyelembe, de még Krakkóba is eljutottunk, Európa-liga-mérkőzésre.
Ha nem titok, lehet tudni mióta kötődsz így a dunaszerdahelyi focihoz? Gondolom az sem véletlen, hogy a DAC és mondjuk nem a Vágsellye?
1978-ban befejeztem az alapiskolát és elkerültem Dunaszerdahelyre szakközépiskolába, víz-, gáz-, központiszerelő szakra. Vághosszúfaluról származom, Sellye tőlünk 200 méter, jártam oda is focira. Egy bajnokságban, az ún. Divízióban játszott a Sellye a DAC-cal. Egyszer aztán a szerdahelyi csapat jött Sellyére, vagy 50 néző lehetett a stadionban. Engem megfogott, hogy a DAC-játékosok bátran magyarul kommunikálnak egymás között. Ez adta az impulzust, hogy Szerdahelyre jöjjek focira, megszerettem a közeget. Jómagam is magyar nemzetiségű vagyok, Péter fiam az édesanyja után inkább szlovák. Jöttek a meccsek egymás után, ami különlegessé tette az utazást, hogy egy zöld Babetával jártam be Vághosszúfaluról Dunaszerdahelyre. A salakpálya mellett szoktam leállítani, talán vannak, akiknek megmaradtam az emlékezetükben a 80-as, 90-es évekből. Legnagyobb mérkőzés abból az időszakból kétségkívül a DAC–Bayern volt. Ez egy olyan történet, amire az ember haláláig emlékezni fog.
A beszélgetés folytatását elolvashatják médiaszolgáltató partnerünk, a Klikkout oldalán.
Ezt már olvasta?
„Közösen együttműködve, egymást támogatva” – interjú Csémi Sziláddal
A dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar...
