A Szózat közös eléneklése után a Dunaszerdahelyi Közös Igazgatású Szakközépiskola diákja, Sercel Szonja szavalatát hallhatták az jelenlévők, majd Bíró Éva, a megemlékező esemény háziasszonya felkérte Dunaszerdahely polgármesterét, Hájos Zoltánt ünnepi köszöntője megtartására.
Hájos Zoltán az önkormányzat és a saját nevében köszöntötte a megjelenteket, külön kiemelve Márvány Miklóst, Magyarország pozsonyi nagykövetségének ügyvivőjét, valamint Berényi Józsefet, Nagyszombat megye alelnökét.
Beszédében az '56-os események történelmi összefoglalóját követően elmondta, az '56-os szabadságharc elbukott ugyan, de a rendszerváltás 1989-ben mégis megtörtént Magyarországon.
„Számunkra az '56-os a forradalom példaként is szolgálhat a mindennapjainkban – tanúságtétel a bátorságról, a hazaszeretetről, és az összefogásról.
A jövő heti helyi önkormányzati és megyei önkormányzati választásokon vajon képesek vagyunk mi is itt, a Csallóközben és a Mátyusföldön hasonló bátorságról és összefogásról tanúságot tenni? Hiszen nagy lehetőség előtt állunk!
Tudunk-e a választásokon való nagyarányú részvételünkkel egy magyar embert juttatni Nagyszombat megye élére, aki emberileg alkalmas és szakmailag képes a megyét irányítani? Hiszen, ha a magyar közösségünk a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásban összefog, elmegyünk nagy létszámban szavazni, akkor Berényi József személyében lehet megyeelnökünk Nagyszombat megyében“ – emelte ki városunk polgármestere.
A forradalomnak, illetve az utána következő megtorlásnak több mint 2600 áldozata volt, majd pedig több mint 200 ezer ember vándorolt ki Magyarországról.
„Emlékezzünk meg közösen az 56-os szabadságharcban életüket vesztett hősökről és a megtorlásban szabadságuktól és életüktől megfosztottakról“ – zárta köszöntőjét Hájos Zoltán.
Az emlékezés ünnepi szónoka, Berényi József a történelmi esemény és a mai mindennapok párhuzamáról beszélt. Fontosnak tartotta elmondani, hogy az akkori Magyarország és a mai ukrajnai helyzet közt is vannak párhuzamok – de különbségek is.
„A párhuzam miatt sokan várják el tőlünk, hogy fejezzük ki a szolidaritásunkat és támogassuk Ukrajnát. Sok okunk lenne rá, hogy ez így legyen. Ugyanakkor van ennek a konfliktusnak egy olyan vonzata, amit nem akar hallani a nagyvilág: ez pedig az, hogy Ukrajna nem a demokrácia mintaképe, mint azt manapság halljuk és nem volt korábban sem volt az.
Hogy Ukrajna egy olyan ország, amely elnyomta a kisebbségeit. Elvette a nyelv használatának jogát a magyaroktól, és az oroszoktól is. Ezért, amikor az egész világ ujjong és tapsol, akkor mi azt mondjuk:
Igen, Ukrajnának jár az igazság, de járjon nekünk, magyaroknak is – bárhol éljünk a Kárpát-medencében - ugyanaz az igazság.
És ne vehessék el a nyelvhasználati jogokat a magyaroktól sem“ – mondta a szónok, majd hozzátette:
„Mindezek tükrében, nekünk, magyaroknak, egy szabadságszerető nemzetnek, büszkének kell lenni arra, ami történt 56-ban.
Szolidaritást kell vállalnunk minden szabadságszerető néppel, éljen az Koszovóban, Skóciában, Ukrajnában, vagy bárhol a világon, azzal, hogy halljon meg minket a nagyvilág, mert a magyaroknak is van és kell, hogy legyen élettere Ukrajnában, Szlovákiában, vagy bárhol máshol!“
Az ünnepi beszédek elhangzása után a város intézményei, iskolái és szervezetei elhelyezték az emlékezés és a kegyelet koszorúit a diktatúrák áldozatainak emlékművénél, melyben a 10. számú Szent György cserkészcsapat működött közre.
Az ünnepi esemény a Himnusz közös eléneklésével zárult. Az ünnepi megemlékezés fényét a Szent György kórus emelte énekével.
-rovin-
