Drahoš Tibor vagyok, április 13-án töltöm be a hetvenedik évemet. Mostanában mint nyugdíjas töltöm napjaimat. Aktív koromban a helyi Ister vállalat TV-szervizében dolgoztam, mint elektroműszerész. A rendszerváltás után magánvállalkozóként folytattam egészen a nyugdíjig. Emellett, mint amatőr zenész működtem különféle zenekarokban, főleg a helyi Jednota vendéglátói egységeiben, kb.1968-tól 1991-ig.
Rengeteget hallottam önről unokájától és a régi dunaszerdahelyi zenészektől. Az teljesen biztos, hogy erős a zenével való összefonódása. Mesélne róla, milyen a kapcsolata a zenével?
Hát a zene nem mindjárt szólított meg, mivel még fiatal koromban a sport kötötte le a figyelmemet. A futball volt a minden. Mint gyerekek, rúgtuk a “tököt” a grundon, mellette csavargás és mindenféle más ravaszságok. Aztán 15 évesen hallottam a rádióban az első Shadows-, Beatles-számokat és valami megmozdult bennem, a big beat pulzálása rögtön rabul ejtett. Ezután már csak a zene érdekelt, és az, hogyan tudnám elsajátítani a gitár tudományát. Ez a rabság tart még máig is.
A tinédzser évek alatt milyen zenei műfajokat hallgatott és honnan jutott új zenékhez?
Annak idején sajnos nem volt módunk a nyugati zenéhez közelebb jutni, mivel csak a Szabad Európa rádión keresztül halhattuk a menő slágereket. Cseke László műsorában, a Délutáni randevúban sokszor csak a szám felét hallottuk, mivel nagyon zavarták a adást. Másik lehetőség volt a Tesla Sonet Duo szalagos magnó, már akinek volt. Akkoriban talán két darab volt az egész járásban. A Horváth Bélu barátja (Cintula) járt Budapestről Szerdahelyre, és hozta a legújabb lemezeket, amit átjátszottunk magnóra. Főleg rock and roll ment, mint Bill Haley, Fats Domino, Jerry Lee Lewis és a többiek. Aztán jött a Beatles, Rolling Stones, később Jimmy Hendrix és a Cream.
Emlékszik az első pozitív impulzusra amit a gitár, vagy más hangszer ereje adott?
Az emlékek nem múlnak el, az első impulzus mélyen rögződik az agyban. 1964-ben volt az első beatkoncert Szerdahelyen, a “Závodný klub” kistermében, ahol fellépett a The Comet nevű zenekar, azaz a Horváth fivérek mellett Kylián Tomi, Rácz Sanyi, Szabó Pali, Rácz Laci. Mi csak tátott szájjal néztük és hallgattuk a Bill Haley-, Duan Eddy-, Buddy Holly-számokat.
Ez olyan volt, mintha Amerika költözött volna Dunaszerdahelyre. Ezentúl már mi is csak gitározni akartunk.
Kovács Ákos írását teljes egészében a KlikkOut oldalán olvashatják.
