Az emberelőny ellenére csupán döntetlenezni tudott a DAC

A rájátszás első fordulójában a tabellaszomszédunkat fogadtuk, s tudtuk, ha nyerünk, 11 pontosra növeljük előnyünket, és nagy lépést teszünk az Európa-liga felé. Peter Hyballa ezen a meccsen nem számíthatott az Aranyosmaróton megsérült Vida Kristopher játékára, így akárcsak a másik Vida, Máté, ő is a maródiak padján foglalt helyet. Kalmár Zsolt azonban letöltötte sárga lapos kényszerpihenőjét, edzőnk pedig újra a kezdőben számolt vele. Sokak meglepetésére ezúttal befejező csatárként. A mérkőzést két gyors szöglettel nyitottuk, melyek közül a második tűnt veszélyesebbnek. Tretyakovnak majd Šatkának is volt egy-egy suta próbálkozása, de a betömörülő védelmen fennakadt mindkét lövés.  Az igazi tavaszi időjárás megadta a meccs lendületét, szurkolóink pedig még ennél is tovább mentek, és már a nyarat idézték, amikor rázendítettek a „Harcoljatok Európáért!” skandálására.

A repertoárból pedig az 1848-as március 15-i eseményekre emlékezve előkerült a Kossuth-nóta is, ám a végén azonnal átválthattunk volna a csallóközi keservesre, mert a 18. percben a kapunkban kötött ki a labda. Gál-Andrezly a vendégek harmadik szögletét követően lesgyanús helyzetből megszerezte a vezetést – 0:1. Ekkor nyert igazán értelmet a kapu mögé kifeszített Talpra, magyar! felirat is, s bár Kalmár Zsoltin kívül más magyar épp nem volt a csapatban, a pályán lévők így is megértették, hogy ennél több kell a sikerhez. Próbálkozásaink ugyan voltak, de ha sikerült is bepasszírozni a labdát a tizenhatosba a hegyként elénk tornyosuló rózsahegyiek közé, akkor sem kerültünk olyan pozícióba, amelyből meglett volna az esély a gólszerzésre. Davis gyenge gurítása, Kalmár passza lövés helyett – legfeljebb ilyeneket tudtunk feljegyezni a krónikánkba, de ezek egyike sem volt életveszélyes a liptóiakra nézve. Sőt, a 45. percben akár már kettővel is mehettek volna a vendégek: Hercet a harcias Qose előzte meg középen, majd tolt egyet az elcsent labdán, és mivel látta, hogy Jedlička kint áll a kapujából, megpróbálkozott egy emeléssel. Szerencse, hogy kapusunk visszaért, és az utolsó pillanatban kitornázta a léc alá tartó labdát.  

A szünetben Hyballa az öltözőben hagyta Tretiakovot, helyére pedig Taiwót állította játékba. A fiúk nagyon elszántan kezdték a második félidőt, de továbbra is sok volt a hiba a befejezésnél. Akárhogy is próbálkoztunk, nem és nem sikerült feltörni a tavasszal még gólt sem kapó rózsahegyi falat. Az 59. percben aztán azt hittük, összejön, de Macík bravúrral hárította Divković kapuba tartó lövését. Pedig még arra is volt ideje Markónak, hogy igazítson egyet a labdán, mielőtt tüzelt. Utána sorra rúgtuk a szögleteket és a szabadrúgások száma is elegendő volt arra, hogy egy beakadjon közülük, a közönség pedig érezte, hogy megvan az esély az egyenlítésre. A 7722 néző ezúttal is odatette magát rendesen, és a meccs ezen periódusában bizony minden fűszál megremegett a hangerőtől. A fűvel együtt a vendégek is bizonyára megrezzentek, mikor a 63. perctől megfogyatkoztak: Madleňák kezezésért begyűjtötte a második sárgáját is, majd villant a piros, és mehetett a zuhany alá. Alig ballagott le a pályáról a rózsahegyi, máris beköszönhettünk volna Macíknak, de Huk elemi erővel meglőtt bombáját védte a kapus. Két perccel később Herc lövésénél ért le a sarokra a remek napot kifogó hálóőr. Hatalmas nyomás alá helyeztük ellenfelünket, és éreztük, lehetetlen, hogy ezt kibírják a végéig. Úgy is lett! A 73. percben Ronan lövését Macík csak kitenyerelni tudta, a kipattanót pedig Taiwo vágta kíméletlenül a léc alá – 1:1. Tavasszal ez volt csatárunk harmadik, egyben a Rózsahegy első bekapott találata. Elképesztő lendülettel folyt tovább a játék. A 78. percben Huk fejéről táncolt a labda a hálóba, de Chmura – aki ezen a meccsen biztosan nem lett a sárga-kék kedvence – les címén érvénytelenítette a gólt. A hajrában Čmelíket lökték el a támadó területen belül, a játékvezető sípja viszont néma maradt. A közönség épp ellenkezőleg: hogy milyen cifraságok hagyták el a szánkat, azt inkább le sem írjuk, nehogy még a végén bennünket is megbüntessen a szövetség. Szóval a vége 1:1-es döntetlen maradt, emberelőnyben sem tudtuk kicsikarni a győzelmet.

Van egy jó hírünk, így hangzik: idén a DAC tudta először bevenni a rózsahegyiek hálóját. Aztán van egy kevésbé örömteli is: hiába az összesítésben 67:33 (a második félidőben 86:14) arányú labdatartás és a 14:5-ös szögletarány, mégis csak egy találatunk volt a 90 perc alatt, ami ezúttal kevésnek bizonyult a három pont itthon tartására. Maradtunk ugyan a harmadikok, de a Zsolna már kettővel előz minket. A válogatott szünet miatt legközelebb csak két hét múlva lesz bajnoki forduló. Mindez nem jelenti, hogy foci nélkül telne a jövő hét, sőt, március 21-én, csütörtökön vár ránk egy pikáns magyar-szlovák Eb-selejtező. A korosztályos válogatottakat is beleértve összesen kilenc játékosunk kapott meghívót hazája nemzeti együttesébe. A válogatottból visszatérve pedig nem kisebb meccsre kell felkészítenie Hyballának a fiúkat, mint a Slovan-DAC rangadóra, melyet március 31-én rendeznek az új Téglamezei stadionban.

Edzői értékelés:

Peter Hyballa (DAC): „Két ellentétes félidőt láttunk. Az első játékrész tipikus döntetlen játékot hozott, mégis betalált az ellenfél. A gólról valaki azt mondja, les előzte meg, mások meg azt, hogy szabályos volt a találat. Az első 45 perc után nagyon mérges voltam, mert nem volt tempó, nem volt mozgás, hiányzott a gegenpressing. Ezért kénytelen voltam a szünetben felemelni a hangom, és rendes fejmosást tartottam a kabinban. Nagyon nagy gondjaink vannak a gólszerzéssel, ez az elmúlt négy találkozón is megmutatkozott. Térfélcsere után Taiwót küldtem pályára. A folytatás fantasztikus játékot hozott. Végre azt tudtuk játszani, amit ősszel: 6-9 nagy lehetőségünk is volt a gólszerzésre. Két tizenegyest kellett volna rúgnunk. Huk ellen 100 százalék, hogy szabálytalanságot követtek el a vendégek, Čmelík esetében pedig 94,5 százalék. Úgy szeretem a focit, ahogy van, mégis azt mondom, örülnék, ha a szlovák bajnokságban is lenne videobíró.”

David Holoubek (Rózsahegy): „Elejétől fogva tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzésre számíthatunk, hiszen a hazaiak erősek és remek egyéni teljesítményekre képesek. Az ellentámadásokra helyeztük a hangsúlyt. A védelmünk jól teljesített, Macík amit csak tudott, megfogott. Az utolsó 50 perc azonban maga volt számunkra a pokol ebben az egyébként fantasztikus szurkolói környezetben. A kiállítás után még nagyobb volt rajtunk a nyomás. Folyamatosan néztem a kijelzőn, mennyi van még hátra, és a végén sikerült megcsípnünk az egy pontot.”

 FC DAC 1904 - MFK RÓZSAHEGY 1:1 (0:1) 

Fortuna Liga, rájátszás, 1. forduló, MOL Aréna, 2019.03.17., 15:00

Játékvezetők: Chmura - Hrčka, Jenčura

Nézőszám: 7722

Góllövő: 73. Taiwo, ill. 18. Gál-Andrezly

Sárga lap: 75. Davis, ill. 30. Čurma, 39. 63. Madleňák, 46. Qose, 86. Gál-Anrezly

Piros lap: 63. Madleňák

DAC: Jedlička - Davis, Kone, Šatka, Koštrna (72. Čmelík) - Huk, Herc, Ronan -  Kalmár, Tretyakov (46. Taiwo), Divković

Rózsahegy: Macík - Madleňák, Kružliak, J. Maslo, Čurma - Qose, Takáč, Gál-Andrezly, Mustedanagić (65. Jonec), Kmeť (86. Jedinák) - Gerec (80. Tandir)

A mérkőzés statisztikája:

Labdatartás: 67% - 33%

Lövések: kapura: 9:2, mellé: 9:4

Szöglet: 14:5

Les: 2:2

Forrás: fcdac.sk