Elsőként a Derby County ajánlata futott be, méghozzá közvetlenül a Wales elleni sikert követően. Bár ez első hallásra nagyon egyszerűnek tűnhet, Kristián útja eléggé göröngyös volt a Brit-szigetekre. „A Derbynél sikeresen abszolváltam a próbajátékot, és majdnem aláírtam az ifjúsági szerződésem. Az történt viszont, hogy a megfigyelő, akivel megegyeztem a szerződésemet illetően, átigazolt a Wolverhamptonba, és engem is magával vitt,” beszél a kezdetekről Koštrna.
A család nélkül
„Kiko”, ahogyan becézik, nem vihette magával a családtagjait is Angliába, akik főleg a kezdetekkor nagyon hiányoztak neki. „Mindössze 15 éves voltam, nem ismertem a nyelvet és az ottani szokásokat. Nagyon nehéz volt a családom nélkül boldogulni,” emlékszik vissza Koštrna. „Beletelt egy kis időbe, míg mindent megtanultam. A játékosok közül többen is családoknál laktunk, ahol jól gondunkat viselték. Ebből a szempontból minden rendben volt, de a változás elég radikálisnak tűnt. A csapattársak is sokat segítettek egymásnak. Az A csapat labdarúgói is gyakran foglalkoztak a fiatalokkal. Sohasem történt meg, hogy a felnőtt csapat játékosa ne álljon szóba egy ifistával. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy jól beilleszkedtem,” pontosította.
Kristián élete még jobb lett, amikor saját lakást kapott. Egy 17 esztendős srácnak nem is kell ennél jobb dolog. A kezdeti eufória után azonban jött a mosás, takarítás, bevásárlás és főzés. „Leggyakrabban húst, tésztát és salátát készítettem. Megpróbáltam egyszerűbb dolgokat elkészíteni, végtére is nem vagyok szakács,” mosolyodott el az ügyes hátvéd.
Az angliai futballélet
Legmagasabb színvonalú edzések, szakértőkkel való munka, kényelem és bónuszként a Premier League csillagjaival való személyes találkozás – talán így összegezhetők azok a szolgáltatások, amelyeket Kristián a fejlődése során kapott Angliában. „Amikor idősebb lettem, hétfőtől péntekig az első csapattal edzettem. A Wolverhampton U21-es együttesében több érdekes mérkőzést is játszottam, mivel a felsőbb osztályban szerepeltünk. Olyan csapatokkal mérkőztünk, mint a Liverpool, Chelsea, United vagy az Arsenal. Sokszor megesett, hogy az említett gárdák legjobb játékosai ebben a korosztályban nyerték vissza a formájukat egy sérülést követően. Találkoztam például Pogbával, Smallinggal vagy Agüeroval, de megtiszteltetés volt megismerni Martin Škrteľt, Ján Muchát és az egykori cseh válogatottat, Tomáš Rosickýt is. Ráadásul a csapattársaimmal és a fiatalabb játékosokkal majdnem mindegyik hazai mérkőzésen kinn voltunk, tehát lehetőségem volt élőben látni a Premier League nagyágyúit.”
A DAC egy új kezdet
Kristián Koštrna felfelő ívelő pályafutását egy sérülés fékezte meg. „Eltörött a lábam. 9 hónapig voltam harcképtelen, ami hihetetlenül sok egy fiatal játékosnak,” írja le a korszakot, amelyet legszívesebben elfelejtene. A DAC ajánlata akkor futott be, amikor a bolgár OFC Pirin Blagoevgrad együttesénél igyekezett formába lendülni, amely a bolgár élvonal tizedik helyén végzett. „A DAC sportigazgatója, Jan van Daele szólított meg, aki elém tárta a klub vízióját és ambícióit. Amikor ideérkeztem, és megláttam a stadiont az edzőközponttal, leesett az állam, és egy pillanat alatt döntöttem. A dunaszerdahelyi klub minden tekintetben fejlődik. Ez egy remek klub, amely szerintem Szlovákiában a legjobb három között van,” írta le az átigazolása okait. A Galgócról származó játékos természetesen nem feledkezett meg a csodálatos szurkolókról sem, akiknek ilyen üzenetet küldött: „Szerintem egyértelműen ők a legjobbak az élvonalban, és bízom benne, hogy nagy számban látogatnak majd ki minden egyes mérkőzésünkre. Nekünk, játékosoknak az a legjobb, ha tele van a stadion, és érezzük a támogatást. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy mindegyik gólunk és győztes mérkőzésünk után örömünnep legyen a lelátókon.”
Forrás: fcdac.sk
