Amikor a munka válik betegséggé

A következmények rendkívül súlyosak: túlzott italozás, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések. Amikor a munka már túlzottan uralja valakinek az életét, amikor élete csupán a munkája körül forog - már késő, a szerencsétlen ott vergődik a csapdában. Más pedig nemcsak az eredményért dolgozik, hanem a családi élet, baráti kapcsolatok ápolása helyett is a munka áll a fő helyen - az érzelmi elsivárosodás és teljes összeroppanás lehet az út végén.

A munkamánia tünetegyüttes

A munkamánia definíciója: olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik.

A munkamánia csak szóként újdonság, maga a jelenség nem rohanónak mondott modern korunk jellemző „terméke”. Az író, Gustav Flaubert már 1852-ben jelentetett meg figyelemre méltó adatokat kényszeresen munkába temetkező emberekről. A hazai kutatók közül Ferenczi Sándornak a múlt század elején, 1919-ben írt munkáját említhetjük meg például, amelyben a vasárnapi neurózissal foglalkozott.

Milyen tünetei vannak a munkamániás viselkedésnek?

Napi 10-12 óra munka, pihenők nélkül - ha mégis pihen, közben is csak a munkájára gondol. A kényszeresen dolgozó személy számára a munka mindennél fontosabb, ráadásul gyakran már nem is jelent örömet, legtöbbször elkeseredetten küzd a tennivalókkal. Nem bízik kollégái teljesítményében, csak a saját maga által elvégzett munkát tartja megfelelőnek, éppen ezért képtelen bármit is kiadni a kezéből.

Nem meghatározható olyan csoport, amely különösen veszélyeztetett - a munkamánia hivatástól, képzettségtől és nemektől függetlenül alakul ki. Felsővezetők éppúgy áldozatául eshetnek, mint hivatalnokok vagy akár háziasszonyok (lásd: tisztaságmánia).

A mai változó és erős alkalmazkodást követelő világban nehéz meghatározni, hogy hol a határ a túlmunka és a munkamánia között - a közép- és felsővezetők 70-80 százaléka heti 60 órát is dolgozik, többségük mégsem nevezhető munkamániásnak, mert azután élvezi is a rengeteg munka gyümölcsét. A munkamániás erre képtelen.

A munkamánia állapotának fázisai

Az első fázisban a munkamániás életének középpontjába mindinkább a munka kerül - kapcsolatai fokozatosan elveszítik jelentőségüket. A beteg otthon és munkaidőn kívül is dolgozik.

A következő fázisban már életvitelét is a munkának rendeli alá, agresszivitást vált ki belőle, ha mások akadályozzák vagy megszólják ezért.

Egyre többet vállal, de mind többet dolgozik céltalanul, és egyre nagyobb nehézséget okoz neki, hogy megfeleljen a feladatoknak és követelményeknek.

A munkamániás pszichikailag és fizikailag is kezd kimerülni, fokozatosan csökken a teljesítménye, a beteg érzi, hogy teljesítőképessége végső határára jutott. Általában ebben a fázisban fordul orvoshoz.

Pszichoszomatikus reakciók

Ha akadályozzák munkavégzésében, azonnal jelentkeznek az elvonási tünetek: nyugtalanság, izgatottság. Az idő előrehaladtával a munkamániás (workaholics) személy egyre irreálisabb célkitűzéseket próbál megvalósítani, magányos harcosként küzdve a munkahelyén. Előbb-utóbb képtelenné válik az újításra, új megküzdési módok kidolgozására, ráadásul állandóan szorong, mert fél attól, hogy a dolgok kicsúszhatnak az ellenőrzése alól.

A munkaterhelés fokozatos növekedése a szociális kapcsolatok beszűküléséhez vezet, beleértve a közvetlen családi kapcsolatokat is. A „munkafüggő” szabadidejét sem tudja úgy eltölteni, ahogyan szeretné - nemcsak mert kevés szabadideje van, hanem mert ezt a keveset sem tudja értékesen felhasználni, végül pedig nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is teljes kimerültség lesz rajta úrrá.

A munkamánia tünetei

Szerviek – Viselkedésbeliek
fejfájás – indulatkitörések
fáradtság – nyugtalanság
allergiák – álmatlanság
emésztési zavar – kikapcsolódási képtelenség
hasfájás – hiperaktivitás
fekély irritábilitás – türelmetlenség
mellkasi fájdalom – feledékenység
légszomj – koncentrációs nehézség
tic – unalom
szédüléshasfájás – hangulatváltozás

Miért veszélyeztetettebbek a férfiak?

A nők között is szép számmal akadnak munkamániások, ez a betegség mégis inkább a férfiakat fenyegeti. Ugyanis hagyományos szerepük szerint az ő dolguk eltartani a családot. Ez a nyomás pedig olykor annyira erős, az elvárás maga oly mértékben egyoldalú, hogy egyes férfiak elérve a megfelelő teljesítményt, úgy gondolják, ezenkívül semmi más dolguk nincs a világon: sem mással, sem magukkal szemben. Eszükbe sem jut, hogy az emberi kapcsolatokba is energiát és időt kell belefektetni.

A munkamániás típusok

A grandiózus: munkájával a hatalom, a siker, az elismerés kivívása a célja. Többnyire túlértékeli saját, s alulértékeli mások teljesítményét. Nem tud csapatban dolgozni, s nem is kedvelik őt.

A könyvelő: legnagyobb erénye a rendtartás. Minden apró részlétre ügyel, mindent beszabályoz, s nem szereti az új ötleteket. Mindent az ellenőrzése alá szeretne vonni.

A skizoid: aki vágyik mások társaságára, de egyúttal fél is attól. A megoldás számára, hogy beletemetkezik a munkájába.

A gyetyaégetők: akik könnyen unatkoznak, s mindig új feladatot keresnek, hogy két végén égethessék a gyertyát. Céljuk az elismerés és a csodálat. De tevékenységük gyakran káoszba torkollik.

A nyuszik: akiknek mindig szükségük van valakire, hogy megmondja, mit csináljanak. Nagyon félnek a kudarctól, ezért azt gondolják, sok munkával elkerülhetik azt.

A munkamánia kezelése

A munkamániások leggyakrabban álmatlansággal, fejfájással, gyomorpanaszokkal, magas vérnyomással, szívritmuszavarokkal, állandó pánikérzéssel és depresszióval fordulnak orvoshoz. A pszihikai-fizikai jeleket érzékelik magukon, azok okát azonban legtöbbször sem megállapítani, sem kezelni nem képesek egyedül.

Ha felismerted magadon a munkamánia tüneteit, még mielőtt bármit is lépnél, tudnod kell, hogy nem könnyű kitörni az ördögi körből - és ha nem megy elsőre, akkor se add fel! Meg kell tanulni lassítani, nemet mondani feladatokra és persze a túlzott elvárásokra - még akkor is, ha ez azzal jár, hogy lustának gondolnak.

Gyakran előfordul, hogy sikerül kigyógyulni a munkaszenvedélyből, de a korábbi munkamániás átvált egy másik szenvedélyre - például kényszeres sportoló lesz belőle. Ezzel még semmit sem oldott meg, csak felcserélte szenvedélye tárgyát. Ha egyedül nem tud megbirkózni a problémával, nyugodtan kérje szakember segítségét!

Elismerjük, hogy nem könnyű a körből kilépni - végtelen a cégek „motivációs” eszközeinek sora, amellyel munkafüggővé tehetik, az átlagon felüli jövedelemtől a csoportkényszerig, de higgye el, nem éri meg. Csak keveseknek sikerül egészségesen és teli zsebbel visszavonulni harmincévesen …

Az amerikai Workaholics Anonymous szervezet szerint igen egyszerű eszközökkel tudunk fellépni a függőség ellen. Ezek a következők:

Sorrend felállítása: az elvégzendő feladatok között sorrendet kell felállítani. Néha ez azt is jelentheti, nem kell tennünk semmit. Rugalmasnak kell maradni, hiszen a fontossági sorrendet is meg kell néha változtatni. A véletleneket és akadályokat növekedési lehetőségnek kell tekinteni.

Helyettesítés: új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk.

Koncentráció: egyszerre csak egy dolgot szabad csinálni.

Ütemezés: a munka tempóját számunkra megfelelően kell meghatározni. Mielőtt egy új munkafázisba kezdünk, ellenőrizzük le, elegendő energiánk van-e az elvégzésére.

Elfogadás: a munka minden eredményét el kell fogadni. A türelmetlenség, rohanás és a tökéletes munka hajszolása hátráltatják a felgyógyulást.

Forrás: ltms