Aki a virágot szereti…

Három évvel ezelőtt, a fiam megszületése után úgy döntöttem, folytatom a főiskolát és lediplomázom. Miután ez nem volt elég, új kihívást kerestem magamnak. Így kerültem közel a lakberendezéshez. Érdekesnek találtam a színek, anyagok megismerését, persze, most már tudom, hogy rettentő aprólékos, időigényes és felelősségteljes munkakör. Mindezek ellenére nagyon örülök, hogy belevágtam, bár a szóbeli vizsgám még hátra van. Nem mellesleg a lakberendezésnek köszönhetem, hogy megismerkedtem a szárazvirágokkal. Így született meg az Evelyne Dryflowers koncepciója is.

A szárított virágok egy ideje már eltűntek a kínálatból, most azonban megint kezdtek visszakúszni a csokrokba, lakásdíszekbe, kicsit ugyan másképp, mint azelőtt...

Abban a pillanatban, hogy bárkinek említést teszek a szárazvirágokról, rögtön az óvodáskori ballagási csokrok jutnak eszükbe, melyek színes ceruzákkal, csokoládékkal, mackókkal voltak dekorálva. Én még a 90-es években ballagtam az óvodából és máig emlékszem a ballagási csokromra, amit anyukám sokáig emlékként őrizgetett. Mostanra azonban hatalmas trend tért vissza a szárazvirágok terén, persze, teljesen más köntösben.

Amit én a legjobban imádok a szárazvirágokban, az az időtállóságuk. Évekig díszíthetik otthonunkat, ha kellően vigyázunk rájuk.

Reményeim szerint a művirágokat egyre inkább felváltják majd a szárazvirágok, hiszen ezek a valaha volt élő növények a természetességet sugallják az otthonainkban. A trendek persze a szárazvirágok terén is változnak, hiszen egy-egy szezont, évszakot teljesen eltérő szín és forma jellemez. Ebben az időszakban, a karácsonyi ünnepi hangulatot elhagyva, a színek után újra nagy érdeklődést véltem felfedezni, melyeket talán már csak a stabilizált eukaliptusz és a natúr pampafű előz meg.

Štefkovič Patasi Ági interjúját teljes egészében elolvashatják a KlikkOut oldalon.