Ahol a gyerek focizni tanult

Senki sem panaszkodott közülünk, de anyáink a ruháinkkal együtt néha minket is beledugtak volna a mosógépbe, pedig nem volt még akkor automata masina sem. Csak a mini Romo létezett, külön centrifugával, ami zakatolt, mint egy tank, és le kellett fogni, mert „kitáncolt” az előszobába. Nem mindenki születik profi labdarúgónak, ám volt rá példa, hogy egy két élesebb szemű edző éppen valamelyik grundról csábította el későbbi játékosát.

Manapság már más a helyzet, a természetes füves területek helyett inkább a műfüves pályákat látogatják a srácok. Az utcai viseletből kiselejtezett alkalmi dresszeket pedig felváltották a szebbnél szebb focimezek, jobb esetben sárga-kék színben.

Műfüves pályákat már szinte minden alapiskolában találunk, nem szükségszerű egyesületi szinten keresgélni. Mielőtt szemügyre vesszük a korabeli és a mostani helyzetet, először a város első focipályáját keressük fel. Bár manapság nem ismernénk rá, ott volt valahol a Vermes kertben, vagyis a mai Rózsaliget lakótelep helyén.

1904-ben a város képviselő-testülete két holdnyi területet jelölt ki sportolási célra a mai Észak I. lakótelep elején, ahol tornaszereket állíttatott fel.

1904, ugye milyen ismerős az évszám, labdát ugyan nem célszerű vinni magunkkal, mert a rózsakert virágjainak tövisei egykettőre véget vetnének a játéknak. 1908-ban már létezett szervezett sportélet a városban, ezen belül a labdarúgás is helyet kapott.

1909-ben hivatalosan is bejegyezték azt Dunaszerdahelyi Sport Egyesület néven, piros-fehér klubszínekkel. 1926-ban azután lejátszották a klub történetének első bajnoki mérkőzését is. A Vermes-féle pálya az ötvenes évek elejéig szolgálta az egyesületet, az 1953-ban a Sport utcába költözött. Ennyit a tényekről dióhéjban…

Bögi Róbert írásának a folytatását itt olvashatja el a KlikkOuton!