5 percben Dunaszerdahelyről

Kaptam egy felkérést, miszerint mintegy 5 percben kellene összefoglalnom egy aktuális témát. Hadd kezdjem hát mondandómat egy rövid történelmi eseménysor, öt pillanatkép felvillantásával:

• Hollandiai Vilmos, aki II. Vilmos néven lett német ellenkirály, hadjáratot indított a frízek ellen, amely során egy befagyott tavon igyekezett átkelni, de a legenda szerint lova alatt beszakadt a jég, és ő maga is odaveszett
• A katolikus egyház történetének 181. pápája, IV. Sándor pontifikátusának második esztendejében sikeresen elérte, hogy Szent Ágoston követői egy közös szabályzat révén egyetlen rendben egyesüljenek, amit Licet ecclesiae catholicae kezdetű bullájával erősített meg
• Hülegü mongol kán, Dzsingisz kán unokája, hatalmas sereg élén átkelt az Amu Darján, és elfoglalta a legtöbb iszmáilita erődöt, s egyben befejezte Perzsia meghódítását
• Szent György tiszteletére felszentelték a Szombathely közelében található Jákon az egykori bencés apátság monumentális bazilikáját
• Magyarország egykor egyik legnagyobb temploma, a Szent Adalbert tiszteletére épült esztergomi főszékesegyház, amely a széptemplom nevet is viselte, megkapta IV. Béla kiváltságlevelét, amelyben először említik a Szent Koronát

Hogy ez most mind miért aktuális? És hogy mi bennük a közös? És mi közünk van nekünk mindehhez?

A felsoroltak közül mindegyik esemény a három évszázadon át tartó Árpád-kor utolsó harmadának jelentős történései közé számít. És a közös nevező, amely révén láncolatba fűzhettük őket, az nem más, mint hogy mindegyik 1256-ban történt, pontosan abban az esztendőben, amikor a pozsonyi káptalan egyik oklevelében feltűnik egy Syridahel nevű királyi birtok, ahol szerdai napokon tartottak vásárt.

760 év telt el azóta. Több mint 6 és fél millió óra, csaknem 400 millió perc.

És a felkérés alapján ezt kellene, és ezt illene most 5 percben összefoglalni? Reménytelen vállalkozás! A világ azóta egyébként is nagyot fordult, városunk is más lett, mint egykor Myrck elöljáró idején.

A kérdés tehát talán inkább az, büszkék vagyunk-e, büszkék lehetünk-e mindarra, ami azóta történt? Ki-ki maga adja meg a választ erre a kérdésre! Hiszen voltak városunknak dicső, ugyanakkor kevésbé fényes időszakai is, végigsöpörtek rajta romboló háborúk, egyszersmind zajlott benne aktív építkezés. Magasztos és aljas eszmék is uralták mindennapjait. Lakták ezt a települést jobbágyok, iparosok és nemesek, zsidók és keresztények, foglyok és fogva tartók, jó és hitvány emberek egyaránt. Mindenfélék, mint bárhol a világban. És mi mégis lokálpatrióták vagyunk, mégis olyan más, olyan szívet melengető számunkra ez a város. Hiszen ez a hely a miénk...

Ahogy Hamvas Béla írja Az öt géniusz című művében: "A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van. Mert nem csak természet és környezet, föld és talaj, éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nem csak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos, vagy ellenszenves, félelmetes vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzője, amit nem lehetne a helyre alkalmazni. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat."

Így aztán ami talán még fontosabb: arra a kérdésre kell mindnyájunknak helyénvaló választ adnunk, hogy mit tudunk, mit szeretnénk hozzátenni az egy évezrednyi hagyományhoz, amiről majd akár újabb 760 év múltán is megemlékezhetnek az utánunk jövők?

Minden korszaknak megvannak a maga gondjai, mégis hiszem, hogy csak a mindenkori városlakók lelke és összefogása képes magasba emelni a közösséget. A tenni vágyó, az építeni képes és fejleszteni hajlandó egyének áldozatvállalása viheti sikerre, válthatja valóra mindannyiunk álmait.

Azért, hogy mi büszke dunaszerdahelyiek lehessünk, és hogy büszkék lehessenek ránk utódaink, akik majd örökségül kapják ezt a várost.

A. Szabó László alpolgármester