1956-ra emlékeztünk

Az ünneplőket Karaffa Attila alpolgármester köszöntötte, majd dr. Zsigmond Barna Pál, a magyarországi Európai Ügyek Minisztériumának miniszterhelyettese szólt az emlékező közösséghez.

„Nem tartozom azok közé, akiket meghurcoltak, ütlegeltek Azok közé sem, akiket állásaikból kirúgtak, a pályáról is eltiltottak mindezt igaz forradalmi kiállásukért. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás kemény leckéjét nem kellett elviselnem. Viszont azoknak a Hősöknek, akik ezt megélték, átélték és sokan az életüket adták a szabadságért, igen. Ma tisztelettel és főhajtással emlékezünk a Diktatúrák emlékművénél az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésére. Itt, ahol Wittner Mária, az 56-os Hős is emlékezett velünk annak idején. Tisztelettel emlékezünk rá is!” – fogalmazott Karaffa Attila alpolgármester.

„A szabadságért harcolni kell a háborúban és tenni kell a békés hétköznapokban is. Csak így maradhatunk meg Európa szívében, csak így maradhattak meg eleink is szülőföldükön. S bár városunkban nem zajlott harci esemény, az itteni magyarok is titokban hallgatták a Szabad Európa rádiót és biztos vagyok benne, hogy ökölbe szorított kézzel éreztek dühöt és tehetetlenséget. (...) A Hősökre emlékezünk! Azokra, akik bátrak voltak és vállalva a szenvedést, az áldozatot is felvették a keresztet.

A láng képes arra, hogy fényt árasszon és emlékeztessen; ám végzete az, hogy elfújható vagy elalszik magától. Ahogyan ‘56 lángját is elfújta a kommunista diktatúra, úgy próbálta meg a történelem vihara is elfojtani a magyarok szabadságvágyát” 

 

– tette hozzá Karaffa Attila, kiemelve, hogy „nekünk mindent meg kell tennünk, hogy még száz év múlva is emlékezhessünk 56 Hőseire Dunaszerdahelyen. A láng, ha százszor elfújják is, az ifjúság új nemzedékeiben újra meg újra fellobban.”

Az 1956-os megemlékezés szónoka dr. Zsigmond Barna Pál miniszterhelyettes volt. Szavai szerint „a harc az első perctől reménytelen volt, mert a nyugat magunkra hagyott bennünket, de a »pesti srácok« újból bizonyságát adták a magyar nép mindent elsöprő szabadságvágyának és bátorságának. Halált megvető kiállásuk és hősiességük annak bizonyítéka, hogy a magyar nemzet nem tűri a rabigát és minden hódítónak számolnia kell azzal, hogy előbb utóbb eljön az igazság pillanata.” A miniszterhelyettes elmondta azt is, hogy „a háború után Magyarország és Közép-Európa megszállása, az ott erőszakosan bevezetett embertelen és létidegen kommunista rendszer kialakítása, akárcsak a forradalmak, felkelések (1953 Berlin, 1956 Poznan majd Budapest, 1968 Prága) leverése közvetlenül a Szovjetunió és a kollaboránsok bűneinek tekinthetőek, de abban, hogy ez a helyzet egyáltalán kialakulhatott,

abban a nyugati hatalmaknak is megvolt a maga felelőssége. Őket sem az itteni népek önrendelkezéshez való joga aggasztotta elsősorban, hanem úgy tekintettek az itteni országokra, mint csereeszközökre, akiket nyugalmuk és saját befolyási övezeteik uralása érdekében át lehetett engedni Sztálinnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy amikor eljött az idő, hogy valóban segíthettek volna a szabadság kivívásában, a szavakon túl semmit nem tettek”

– figyelmeztetett, jelezve, hogy „ma is nehéz időket élünk, amikor rendkívül nagy tétje van annak, hogy az ország és a nemzet hajójának kormánya biztos kezekben legyen, aki tudja melyik a jó irány és képes azt követni is. A birodalomépítő törekvések ma is jelen vannak, hatalmas a nyomás a térségünk országain, hogy egyre nagyobb részét adják fel a szuverenitásuknak és álljanak be a brüsszeli progresszívek által feltartott zászló alá. Azonban ez a zászló már közel sem azt jelképezi, amihez mi korábban saját szándékunkból csatlakoztunk. Mi egy olyan Európai Unióhoz csatlakoztunk, amely az azt alkotó országok és nemzetek közötti egyenrangú párbeszéden és együttműködésen alapult.”

Dr. Zsigmond Barna Pál végül kiemelte: 

„ami 1956 őszén Magyarországon történt, az egyszerre volt a nagyszerűség, a hazaszeretet és a jövőbe vetett töretlen hit mindent felülíró megnyilvánulása és ugyanakkor a birodalmi hatalmi logika kudarca. Annak a birodalmi logikának, amely nem tűri az ellentmondást, a más véleményt, az önálló gondolatot, amely uniformizálásra törekszik és végső soron a nemzeti szuverenitás legnagyobb ellensége.”

Az emlékünnepségen részt vett Puha György alpolgámester mellett még Forró Krisztián, a Szövetség politikai párt elnöke, Jankovics Gyula, a pozsonyi magyar nagykövetség tanácsosa, illetve városunk intézményeinek több vezetője is.

A megemlékezés programjában pedig a Rivalda Színháztól Sziklai Krisztina és Szabó Manyi, a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskolából Horváth Bianka, valamint a Vidékfejlesztési Szakközépiskolából Bíró Leila és Kürty Réka működött közre. 

(nagy)