Emlékezni, emlékeztetni és figyelmeztetni

A Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség szervezte megemlékezésen részt vett többek között Dóczi András, a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének titkára, dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere, dr. Horváth Zoltán alpolgármester, Gútay László, Ravasz Marián, Sebök Pál városi képviselők, Kornfeld Martin, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szervezetének Titkára, a helyi egyházak képviselői, illetve a csehországi, a szlovákiai és a magyarországi zsidó hitközségek képviselői.

„Mi vagyunk az áldozatok szemei és hangjai – a mi kötelességünk emlékeztetni és figyelmeztetni a világot a shoá szörnyűségeire, amikor családok ezreit, apákat és anyákat, s gyermekeiket fosztottak meg alapvető emberi jogaiktól és életüktől” – mondták a megemlékezés bevezetőjében.

Ezt követően Baruch Veselý, a jeruzsálemi zsinagóga kántora énekelte el a Gyász imáját, majd Csóka Zsófia dunaszerdahelyi gimnazista szavalta el Radnóti A' la recherche... című költeményét.

A folytatásban a hetvenhárom évvel ezelőtti június 15-ei deportálás holokauszt-túlélői és leszármazottjaik meggyújtották az emlékfalon elhelyezett mécsesben a mementó lángjait, majd felolvasták az idén elhunyt egykori hat dunaszerdahelyi hitközségbeli tag nevét.

Ezt követően előbb a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség nevében Kornfeld Tibor, majd a magyar nagykövetség részéről Dóczi András követségi titkár tartott ünnepi, megemlékező beszédet.

„Tudjuk, milyen mély sebeket hagyott a holokauszt, de mindenképp beszélni kell róla, mert el kell mondani, hová vezet a megalomán hatalomvágy, az embercsoportok kirekesztése a társadalomból, és a gyűlölet. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy nem mindenki tudja, vagy éppen akarja mindezekből levonni a tanulságot. Sok esetben meg is kérdőjelezik, igazán megtörtént-e mindez. Mi tudjuk a választ: megtörtént, és sokkalta szörnyűbb volt, mint azt a ma embere elhinni képes lenne” – mondta Kornfeld Tibor, aki hozzátette, sajnos sok esetben a politika is ingadozó, melynek példájaként többek között az EU és az ENSZ bizonyos határozatait emelte ki.

„Évről évre összegyűlünk, hogy megemlékezzünk a tragédia nagyságáról, mely a zsidó népet érte, s felelevenítsük emlékeinkben a többmillió áldozatot, akiket szisztematikus kegyetlenséggel gyilkoltak meg a fajelmélet ideológiája alapján” – emlékeztetett Dóczi András követségi titkár.

„Azért vagyunk ma itt, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk és figyelmeztessünk. Emlékezzünk, hiszen rövid időn belül már nem lesz olyan, aki túlélte mindazt a borzalmat, ami történt. Emlékeztessünk, mert vannak, akik még mindig nem tudják, nem akarják tudni, mi történt a shoá legsötétebb borzalmában, 1933–45 között Európában. És figyelmeztessünk arra, hogy ma, a 21. században, hetvenhárom évvel a holokauszt után, az antiszemitizmus tovább létezik és terjed. (...)

A múlttal való szembenézés azt is jelenti, hogy nincs kétféle történelemkönyvünk – csak magyar történelemkönyvünk. (...) 

Magyarország alaptörvénye szellemében újfent nyilvánvalóvá tesszük, a magyar zsidók közössége mindekor számíthat Magyarország Kormányának védelmére. A 20. század történelmi viharai és erkölcsi megrendülései után az új alapokra helyezett magyar alkotmányos berendezkedés garantálja, hogy a magyar zsidóság a magyar nemzet része” – fogalmazott Dóczi András.

Az aszkarát egyéni visszaemlékezés és ének zárta.