A hőscsinálás nem bűvésztrükk, avagy miért egyre szebb a bajnoki tabella…

A szenci időket el is kell felejteni, ami pedig a kupadöntős álmokat illeti, nos, azt László Csaba Euroligás célokra cserélte villámgyorsan, hiszen ahogy a bajnoki tabellára nézünk,  a 12 meccses, szinte páratlanul  egyedülálló  veretlenségi sorozattal a hátunk mögött bizony most már nagyon is előre kell néznünk. Előre, pontosabban felfelé. És ha így teszünk akkor egyre szebb a bajnoki tabella, és amennyiben továbbra is ilyen alázatos, becsületes, szorgalmas munkával készül a CSAPAT a soron következő ellenfeleire, akkor a végén akár lecserélhetjük a jelenlegi bronzérmes Trencsént a dobogó harmadik fokán. Ugyan mitől lenne rosszabb a jelenlegi formáját tekintve a László-legénység a pontvadászat hajrájában a  Rózsahegynél, a Zólyombrézónál vagy a Trencsénnél?  Semmivel! Merthogy jobb náluk! Ezért igenis mától kezdve cél a 3.hely, nem is lehet más! Merthogy nem csak a stadion épül-szépül, de szép csendben, szép szerényen a CSAPAT is. Mert van egy stabil Mecénása /akinek maga Orbán Viktor is állandóan segít és nem csak dicsérő vállveregetéssel/, egy szakmailag igen nagy kaliberű EDZŐ-je, aki  egy tök utolsó német falusi csapattól jutott el odáig, hogy a Fradi edzőjeként az angol élvonalbeli Millvallt megverve jutassa a Zöld Sasokat az Euroligába – mit nem adna most Thomas Doll egy hasonló sikerért…?! – vagy a skót kis csapat, az edinburgh-i Hearts of Midlothians mestereként megverje a  két glasgow-i Gigászt, a  Celticet és a Rangerset, majd a nevesincs Uganda szövetségi kapitányaként legyőzze a félelmetes Nigériát, aztán a szerény költségvetésű, közepesen szerény képességű focistákból álló hitehagyott, romokban heverő DAC vert hadából pár hónap alatt 12 meccsen át VERETLEN CSAPAT-ot kovácsoljon, és persze van a DAC-nak egy európai mércével mérve is REMEK SZURKOLÓSEREGE.  Na de vissza a nagymihályi „vendégszereplésre”… Először is a tiszteletet duplán megérdemli a Soltész-legénység. Elsősorban is azért, mert ezt a meccset a dunaszerdahelyi stadionban rendezte meg, hiszen házigazda pályaválasztóként Sároseperjesen Kassán vagy Bártfán is lebonyolíthatta volna, és a szombat esti csodához azért az is kellett, hogy ezt a meccset a parádés hangulatú MOL-ARÉNÁBAN játsszák le…. Na meg az is, hogy a nagymihályiak kombinatív, támadófocit akarjanak játszani, és ez, amennyire a Fortuna liga leghatékonyabb„tolódás-specialista” csapata, a DAC engedte. Sikerült is ez a keletieknek, és valljuk meg őszintén, bár a DAC megérdemelten „rabolt” 3 pontot ellenfelétől vendégként saját stadionjában, azért volt a meccsnek olyan momentuma is, amikor a zempléniek legalább olyan közel álltak a három pont megszerzéséhez, mint a dunaszerdahekyiek. DE A HŐS, Safrankoval társbérletben mégis a panamai Eric Davis Grajales lett. Pedig a trencséniek ellen két győzelmet érő mentéssel  a saját kapuja előtt jeleskedő balbekk a meccs előtti utolsó edzésen egy fejpárbaj során szó szerint „kiütöttte” – persze nem szándékosan – a kezdőcsapatból Hukot…  Ám az őt helyettesítő Kocsis – a keletiek góljánál vétett bakiját leszámítva – helytállt, bár néhány alkalommal felvitte a meccsen edzője  cukrát és vérnyomását, mert László Csaba kifejezetten „rühelli”, ha valaki a csapatából a saját kapuja, kapusa felé passzol  akkor, ha ez nem kikényszerített vészmegoldás. Na de szerencsére volt bőven dicsérni való a sárga-kékek támadójátékában is. Egyébként mindkét oldalon, de azért jóval több a DAC részéről, amit néhány statisztikai két adat is alátámaszt –szögletarány 19:5, kapura tartó lövések 8:4 /kapufák 1:1, kapusbravúrok 1:5/. Ez a meccs semmivel sem volt rosszabb a néző szempontjából, mint mondjuk egy Freiburg-Hamburg a Bundesligában vagy egy Hull Cuty – Swansea a Premier League-ben. És szerintem a játék színvonalát és a meccs hangulatát tekintve sem….   A DAC két gólja például megállná a helyét bármelyik elit bajnokságban is. Az egyenlítő találat igazi németes vagy még inkább angolos gól volt, Davis parádés keresztlabdája balról jobbra, majd Zsivkovics azonnal  jobbról középre tartó lasztija és a berobbanó Safranko félakrobatikus mozdulata, lehetne mutogatni összefoglalókban nívósabb bajnokságokban is. És hogy HŐS hogyan lehetett Ericből? Hát ez sem varázstrükk és nem is csak a szerencse műve. Egy focimeccset ugyanis az első perctől a legutolsó másodpercig kell teljes erőbedobással játszani, és badarság azt mondani, hogy az a meccs, amit az utolsó percben vagy a ráadásban nyer meg egy csapat, akkor az a csapat mázlista, és ha mondjuk valaki a 75. Percben szerezett góllal nyer, az megérdemelt, erre Besenyő Pista bácsi ugyanazt mondaná, mint a kőolajfinomításra, hogy „kérem, ez hülyeség…”  . A német vagy az angol bajnokságban is rengeteg gól esik a 85. perc után, sőt a ráadásban is, így sem a Slovan elleni Safranko-találat és Davis mostani hárompotos gólja sem kizárólag a szerencse műve,  ezt a kis szerencsét a DAC egy hete és most is nagyon de nagyon megérdemelte!!! . László Csaba egyáltalán  nem varázsló, és a cseréi soha sem bűvésztrükkök, most is átgondoltan és tudatosan cserélte be a három friss emberét, ugyanis az ő frissességük is kellett nagyon ahhoz, hogy az egyik csapattársukból  az elnyűhetetlen balhátvédből, HŐS lehessen… No de vigyázat emberek, attól még, hogy az utolsó 12 forduló alapján összeállított képzeletbeli  tabellát a DAC vezetné, még iszonyatosan nehéz lesz megverni a Szenyicét, de a nagyon nehéz győzelmek a legszebbek….

D.TOK ERNŐ
Fotó: fcdac.sk