Back to top

Meddig lesz még magyar média Szlovákiában? A helyi sajtó jövőjéről tanácskoztak Dunaszerdahelyen

Publikálva: 2026, november 21 - 13:03
A szlovákiai magyar sajtó finanszírozása, a hírfogyasztási szokások átalakulása és a mesterséges intelligencia szerkesztőségi alkalmazása állt a III. Dunaszerdahelyi Médiakonferencia középpontjában. A november 20-án, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban található Gusztó rendezvényhelyszínen megtartott találkozón előbb Rajkovics Péter, a városi médiavállalat igazgatója mutatta be a helyi sajtó helyzetét a dunaszerdahelyi városi média tapasztalatain keresztül, majd Bereczki Dávid kommunikációs szakember beszélt arról, hogyan alakítják át a közösségi platformok, illetve a mesterséges intelligencia a hírek útját, valamint hogy mire fordíthatják a szerkesztőségek az automatizálással megtakarított időt.
Meddig lesz még magyar média Szlovákiában? A helyi sajtó jövőjéről tanácskoztak Dunaszerdahelyen

Rajkovics Péter, a dunaszerdahelyi városi médiavállalat igazgatója előadása elején felidézte: a konferenciát azért hívták életre, hogy a régióban dolgozó újságíróknak és szerkesztőknek legyen alkalmuk személyesen találkozni és megvitatni a munkájuk során felmerülő kérdéseket. Az idei szakmai program az önkormányzati és megyei választásokat megelőző időszak szerkesztőségi tapasztalatait, valamint a helyi média új irányait összegezte.

Szűkülő hirdetési piac, ritkábban megjelenő helyi lapok

Meddig lesz még magyar média Szlovákiában? – ezzel a kérdéssel indította előadását Rajkovics Péter. A szlovákiai médiába vetett bizalom gyengülése mellett azt vizsgálta, milyen mozgástere marad a magyar nyelven is dolgozó szerkesztőségeknek, amikor a nyomtatott lapok olvasótábora szűkül, a közönség figyelméért pedig a szlovákiai és magyarországi médiumokkal, valamint a közösségi oldalak tartalmaival is versenyezni kell a szerkesztőségeknek.

A fenntarthatóság szempontjából külön kérdésként merült fel a lapok hirdetési bevétele. Manapság egy helyi vállalkozás a nagy internetes platformokon közvetlenül elérheti azokat, akiknek a szolgáltatását kínálja, s a nagyvállalatok pedig ezzel szemben gyakran ügynökségeken keresztül, több felületre szóló csomagokban vásárolnak reklámhelyet. Rajkovics szerint ezért is a kisebb, regionális  szerkesztőségnek mindkét esetben nehéz rendszeres bevételhez jutnia, még akkor is, ha a saját településén ismert és követett médiumot működtet.

Az előadó a magyarországi és a szlovákiai pályázati lehetőségek mellett az önkormányzati források szerepére is kitért. A kisebb településeken szerinte már a helyi lapok ritkább megjelenésén is látszik, hogy kevesebb pénz jut a kiadásukra. S bár a ritkább megjelenéssel az önkormányzat a nyomtatáson és a terjesztésen takarít meg, azt éri el, hogy az olvasó az adott lapszámok között hosszabb ideig marad rendszeres helyi tájékoztatás nélkül, különösen ott, ahol a nyomtatott újság mellett kevés más hírforrás működik.

A körforgalomtól az iskolafelújításig

A helyi sajtó iránti bizalmat Rajkovics azzal is magyarázta, hogy az olvasók ismerik azokat a helyeket és embereket, akikről a hírek szólnak, és akik nekik a híreket készítik. Aki naponta áthalad egy körforgalmon, látja, hogy valóban megkezdődött-e az átépítése. Akinek a gyereke a felújítás alatt álló iskolába jár, közvetlenül tapasztalja, hogyan változott meg a tanítás rendje. Az újságíró ebben a közegben hónapokkal később is visszatérhet ugyanahhoz az ügyhöz. Utánajárhat, miért csúszik az átadás, módosult-e a költség, és mit tapasztalnak a környéken élők. 

A helyi sajtó iránti bizalom pedig egyértelműen a legerősebb minden felmérés és adat szerint is. Épp ezért „a lokális tartalomra mindig szükség lesz”, mondta Rajkovics. A városi médiavállalat példáján bemutatta, hogyan jutnak el a dunaszerdahelyi hírek az idén tízéves dunaszerdahelyi.sk hírportálon, a nyomtatott Dunaszerdahelyi Hírnökön és a közösségi felületeken, illetve a Dunaszerdahelyi Városi Televízió (DSTV) magyar és szlovák műsorain keresztül az olvasókhoz és nézőkhöz. Beszélt arról is, hogy a szerkesztőség külön tartalmakat készít a közösségi oldalakra, és az oktatási intézményekkel együttműködve már diákcsoportokat is fogad. A látogatásokon így a fiatalok megismerhetik, kik készítik a városukról szóló híreket, és milyen munka előzi meg egy-egy tudósítás megjelenését.

A többféle megjelenési forma azért fontos, mert ugyanabban a városban az egyik olvasó a postaládájába érkező lapból, a másik a telefonján tájékozódik. Egy rövid videóból gyorsan megtudhatja, mi történik egy helyszínen, a portálon közölt részletes cikkben pedig hely jut a háttérnek, a határidőknek és az érintettek válaszainak is. Így a formátum megválasztása a szerkesztői munka része is, ami persze függ attól is, hogy milyen információra van szüksége az olvasó- vagy nézőközönségnek, illetve hol keresi azt.

Az algoritmustól a chatbotig változik a hír útja

A konferencia másik izgalmas előadásában Bereczki Dávid kommunikációs szakember legelőször arra kérte a jelenlévőket, kézfeltartással jelezzék, olvastak-e az adott héten nyomtatott újságot, vagy a telefonjukon találkoztak-e először hírekkel aznap reggel, esetleg kérdeztek-e már chatbotot a héten valamilyen közéleti ügyről. A teremben többen jelezték is a telefonos tájékozódást, mint a nyomtatottlap-olvasást, így az előadó innen indult el annak bemutatásához, hogyan kerültek új szereplők a szerkesztőség és az olvasó közé.

Elmondta, míg a nyomtatott lapban a szerkesztőség dönt arról, mi kerül a címlapra, az internetes kereső már közvetlenül egy-egy cikkhez vezetheti az olvasót. A közösségi oldalon azonban már az algoritmus rangsorolja a híreket a többi bejegyzés között. A chatbot és a keresőben megjelenő mesterségesintelligencia-összefoglaló emellett mára már egy újabb változást is elhozott, hiszen az olvasó akár úgy is választ kaphat egy kérdésére, hogy közben nem is nyitja meg az eredeti anyagot.

Ennek a kiadók számára persze gazdasági következményei vannak. Miközben ugyanis a helyszíni tudósítás vagy az interjú elkészítésének költsége a szerkesztőségnél jelentkezik, addig a tényleges olvasás egy része már egy olyan felületen történik, amelyet más üzemeltet. Bereczki ehhez kapcsolódva beszélt arról is, hogy a kiadók és a technológiai cégek között egyre fontosabb kérdés, milyen feltételekkel használhatják fel a mesterséges intelligencia chatbotjai a szerkesztőségek anyagait.

A megtakarított időt vissza lehet adni a riportnak

Az előadó hozzátette, hogy a mesterséges intelligencia a szerkesztőségen belül is átalakítja már a napi munkát. Bereczki a hangfelvételek átírását, a feliratozást, a fordítás előkészítését és az archívumok átnézését említette olyan feladatként, amelyet ezek az eszközök felgyorsíthatnak. Egy hosszú testületi ülés átiratában így például hamarabb meg lehet találni, mikor került szóba egy beruházás. A határozat tényleges tartalmát, a megszólaló állítását és az idézendő mondatot azonban továbbra is a jegyzőkönyv vagy a felvétel alapján kell az újságíróknak ellenőrizni.

Bereczki szerint ugyanis még elég sok a hibás összefoglaló és a pontatlan forrásmegjelölés egy-egy mesterséges intelligenciával készített anyagnál. A szerkesztőség számára így szerinte akkor térül meg igazán az automatizálás, ha a rutinfeladatokon nyert időt riportokra, mélyinterjúkra, források felkutatására vagy az olvasókkal való személyes találkozásra fordítja. Ezekben a helyzetekben ugyanis az újságíró többet tehet, mint egy gépi alkalmazás: változtathat az előre összeállított kérdéseken, észreveheti, ha egy válasz tisztázásra szorul, illetve szükség esetén újabb forrásokat is kereshet.

A helyi hírekben van a magyar sajtó egyik legnagyobb esélye

A két előadás egymást erősítve arra mutatott rá, hogy a helyi és regionális sajtó szerepe a következő években várhatóan még jobban fel fog értékelődni. Míg az országos és nemzetközi médiumoknál a hírek összefoglalásában egyre nagyobb szerepet kaphat a mesterséges intelligencia, egy-egy település mindennapjairól azonban csak annak lehet érdemi mondanivalója, aki ott van a helyszínen, ismeri az előzményeket, és meg tudja kérdezni az érintetteket. A szlovákiai magyar sajtónak ezért éppen a helyi tartalmakban lehet a legnagyobb esélye a fennmaradásra. Így például a dunaszerdahelyi családok iskolájáról, utcájáról vagy az őket érintő önkormányzati döntésekről szóló magyar nyelvű tudósítás olyan igényt elégít ki, amelyre egy országos szerkesztőség ritkán tud rendszeresen válaszolni.

Rajkovics Péter az előadásában idézett felmérés alapján arra is rámutatott, hogy a helyi és regionális sajtó iránt egyértelműen nagyobb a bizalom, mint az országos média iránt. Ennek egyik oka pedig, hogy az olvasó a saját tapasztalataival is összevetheti, amit a helyi újságban olvas. Látja, elkezdődött-e az útjavítás, találkozik a cikkben megszólaló emberekkel, és számon tarthatja, teljesült-e egy korábbi ígéret. Ismeri magát az újságírót vagy a szerkesztőt is, s a közelségből tartós bizalom is kialakul, ha a szerkesztőség egy-egy bejelentés után is követi az ügyet, és beszámol arról, mi valósult meg belőle.

A helyi sajtó súlyát a nyomtatott lapok adatai is érzékeltetik. Miközben Rajkovics az országos lapok eladott példányszámának visszaeséséről beszélt, elmondta, hogy a Dunaszerdahelyi Hírnök 11 500 példányban jut el a város háztartásaiba. A Hírnök ingyenes terjesztésű, így ez az adat a lap elérését mutatja. A két tendencia együtt arra világít rá, hogy az országos újságok eladásának csökkenése mellett a nyomtatott helyi tájékoztatás továbbra is sok háztartást elérhet.

Ahhoz pedig, hogy a szlovákiai magyar családok az őket közvetlenül, mindennapjaikban is érintő kérdésekre időben és magyarul is választ kapjanak, kell egy helyi szerkesztőség, amely visszamegy a helyszínre és utánajár a részleteknek. A szlovákiai magyar sajtó jövőjének így egyik tétje, úgy tűnik, abban áll, hogy hány településen lesz erre elegendő ember és forrás.

(na, dszi)

Ezt már olvasta?

Cookies