Back to top

Simen Juklerod: Minden nap százszázalékot adunk bele

Publikálva: 2026, november 19 - 15:52
„A labdarúgás továbbra is a legnagyobb szórakozás számomra.” A norvég balhátvéd a DAC-nál töltött első hónapjairól, a csapatban betöltött szerepéről és a Komárom elleni regionális rangadó előtti elvárásairól.
Simen Juklerod: Minden nap százszázalékot adunk bele

Simen, hogy jellemeznéd magad futballistaként?
„Olyan játékos vagyok, aki szívesen támad, a szélső védő pozíciójából támogatja a támadójátékot és igyekszik minőségi beadásokat küldeni az ellenfél tizenhatosába. Ugyanakkor megbízható csapattárs is szeretnék lenni, jól akarok kommunikálni a körülöttem levő labdarúgókkal és labdabirtokláskor higgadtnak maradni.”

És milyen Simen Juklerød a pályán kívül?
„Sokban hasonló, nyugodtnak és megbízhatónak tartom magam. Úgy gondolom, az emberek olyannak szeretnek, amilyen vagyok. Saját magamat adom és nekem ez a legfontosabb.”

A futball már a gyerekkorodtól az életed szerves része. Mi szórakoztat még mindig benne?
„Lényegében ugyanaz. Ez egy szórakozás! Amíg élvezem a labdarúgást, addig játszani akarok. A világon bármi más elé helyezem. Hálás vagyok, hogy olyan munkát végezhetek, ami ennyire feltölt.”

A DAC-hoz való júniusi érkezésedkor azt mondtad, hogy a klub által felvázolt projekt már az első beszélgetések során is érdekes volt számodra. Bajnoki, kupa- és nemzetközi európai mérkőzéseken is viselted már a DAC mezét. Teljesültek az elvárásaid, esetleg valami meg is lepett?
„Egyelőre minden nagyon jó. Főleg, ha sorozatban nyerjük a meccseket, semmire sem lehet panaszom. Vezetjük a bajnokságot és tetszik, amit itt találtam. Talán a leginkább a csapat sikeréhsége lepett meg. Mindegyik győzelem után lényegében azonnal az edzőterembe vonulunk és folytatjuk a munkát. Az edzéseken semmit sem csalunk el, minden nap százszázalékos erőbedobással dolgozunk. Éppen az a hozzáállás tetszik nagyon.”

Hogyan szoktad meg az új környezetet, a csapattársakat és a szlovákiai életet? Miben különbözik Norvégiától vagy Belgiumtól, ahol a legutóbb futballoztál?
„Egy másik országba való költözés mindig kicsit eltérő. Ezt megelőzően még sohasem éltem Szlovákiában, így a helyi mentalitás és a kultúra picit más, mint például Belgiumban. Az emberek talán keményebbek, de ezt jó értelemben mondom. Nagyon elégedett vagyok itt és eddig semmilyen olyan negatívummal sem találkoztam, amit megemlíthetnék.”

Te lettél a DAC történelmének az első norvég futballistája. Erre érdekességként vagy inkább felelősségként tekintesz? És a DAC-ra ezáltal Norvégiában is felfigyeltek?
„Nem élem meg nyomásként. Mindenekelőtt megvan a saját értékrendem, amit igyekszem betartani. Fontos, hogy mindig a lehető legtöbbet nyújtsuk és majd meglátjuk, ez mire lesz elég. A DAC Norvégiában mindenképpen picit ismeretlen csapat. Amikor bejelentettem, hogy Szlovákiába igazolok, több barátom is megkérdezte: „Szlovákia? Miért?” (nevet) Úgy gondolom azonban, hogy a szlovák bajnokság alulértékelt. Sok minőségi csapat és játékos szerepel a Niké Ligában. Bízom benne, hogy továbbra is folyamatosan javulni fogunk és hogy jövőre még többet érünk el az európai kupaporondon, mint a mostani szezonban.”

 

A DAC-hoz való érkezésed után modern szélső védőként jellemezted magad, aki szívesen kapcsolódik be a támadásokba. Mennyire sikerül ezt teljesítened a DAC-nál?
„A támadásépítések során többnyire három védővel játszunk, az edző pedig azt szeretné, hogy a bal oldali szélső hátvéd inkább a pálya közepe felé helyezkedjen. Ezért nincs annyi lehetőségem támadni, mint a múltban. Ez azonban egy kiváló feladat a bal lábam számára is. Például Ramadanhoz passzolhatok, aki aztán már képes kigondolni a saját dolgait. Kicsit eltérő a játékstílus, de ehhez kell hozzáigazodnom és a maximumot nyújtani.”

Immár három versenysorozatban is pályára léptél a DAC színeiben. Hogyan értékeled az eddigi teljesítményedet és a pályán mutatott játékodat?
„A kezdet nagyon jó volt, néhány gólpasszt is sikerült kiosztanom az európai kupaszíntéren. Aztán sajnos megsérült a combközelítő izmom, ami kicsit visszavetett. Most már fokozatosan egyre jobban érzem magam és több játéklehetőséget kapok, aminek örülök. Folytatnom kell a munkát. Egyelőre még nem vagyok mindennel elégedett, de remélhetőleg a szezon végén az leszek.”

A védelem bal szélén erős a konkurencia. Hogyan tekintesz erre?
„Szerintem minden poszton erős a konkurencia. Szinte mindenhol két játékosunk van és mindenkinek keményen kell dolgoznia. Ha nem teszed, a vezetőedző lecserél. Ez így van jól. Megemlíthetem Csóka Bálintot, aki a védelem mindkét szélén képes futballozni. Sajnos Modesto az utóbbi időben sérülésekkel küszködik, ami neki és nekünk is kár. A konkurenciának erősnek kell lennie.”

A sportigazgató az érkezésed után azt is kiemelte veled kapcsolatban, hogy több poszton bevethető labdarúgó vagy. El tudnád képzelni, hogy más pozíciókban is futballozz?
„Kassán például a mérkőzés végén balszélsőként léptem pályára, hogy kicsit besegítsek Csókának. Az ehhez hasonló szituációkban magasabb pozícióban is a gárda segítségére lehetek. Képes vagyok támadóbb szellemben is játszani, labdával és anélkül, de jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy a saját posztomon maradjak.”

32 évesen rengeteg tapasztalatot hoztál Dunaszerdahelyre. Igyekszel ezeket a fiatalabb csapattársaidnak is átadni?
„Mindenkivel elbeszélgetek, nemcsak a fiatalabb játékosokkal. Viszont nem vagyok az a fajta, aki a pályán vagy azon kívül sokat beszélne. Inkább azokkal a labdarúgókkal kommunikálok, akik körülöttem vannak, igyekszem kisebb tanácsokkal vagy figyelmeztetésekkel segíteni őket. Ilyen például Bationo vagy Ramadan. Bízom benne, hogy így is a segítségükre lehetek.”

Vasárnap jön a Komárom elleni régióderbi. Augusztusban 3:0-s győzelmet arattuk idegenben a lilák ellen. Mit vársz a hétvégi összecsapástól?
„Nehéz mérkőzésre számítok. Szerintem minden egyes soron következő találkozó egyre keményebb lesz. Még mindig veretlenek vagyunk, az ellenfelek pedig elsőként akarnak legyőzni minket. Ezért javulnunk kell a labdás és a labda nélküli játékban is, mindenekelőtt a letámadásban. Éppen ezen fogunk most dolgozni. Ha alázatosak maradunk és továbbra is keményen dolgozunk, hiszem, hogy ezt a mérkőzést is megnyerhetjük.”

Tizennégy forduló után a DAC áll a tabella élén. Volt már valaha részed hasonló idénykezdetben?
„Tizennégy meccs után biztosan nem. A múltban minőségi csapatoknál fordultam meg, amelyek gyakran győzedelmeskedtek, de első alkalommal vagyok ilyen hosszú ideig éllovas. Ez egy nagyon kellemes érzés és örülök, hogy az itteni csapat tagja lehetek.”

 

Mi lehet a DAC célja a mostani szezonban?
„Egyelőre még nem akarunk erről beszélni. Túl korai. Saját magunkra kell összpontosítanunk és a mindennapi munkára. Sosem tudhatjuk, mi fog történni. Megeshet, hogy a Slovan egyszeriben megnyer zsinórban több meccset és az előnyünk gyorsan megfogyatkozik. Azért alázatosnak kell maradnunk, nap mint nap dolgoznunk és a pályán saját magunk legjobb verzióját adni.”

Végezetül mit üzennél a DAC szurkolóinak?
„Úgy gondolom, remekül támogatnak minket, idegenben is. Akár repülőgéppel is elutaznak utánunk, mindig, mindenhol ottvannak. Nem panaszkodhatunk a támogatásukra, az egész szezon során kiválóan buzdítanak minket. Ráadásul a stadion modernizációja után hosszú ideig nem játszottunk otthon és a legutóbbi összecsapásunkra sok ember látogatott ki, ami nagyon kellemes érzés volt. Ha folytatjuk a győzelmi sorozatunkat, remélhetőleg még többen lesznek a lelátókon. A támogatásuk mindig segít.”

Nagy Krisztián / dac1904.sk

Ezt már olvasta?

Cookies